Mindent, s mindenkit megelőzve elöljáróban csak annyit szeretnék hozzáfűzni a Niklas Kvarforth vezette svéd Shining zenéjéhez, hogy sohasem arról volt híres a banda, hogy mindenkori dolgaikat egy jól bevált recept alapján készítsék el. – Valószínűleg eben a térben és időben nemes egyszerűséggel élve sem érezték volna jól magukat sem a zenészek, sem pedig a frontember. […]
Tovább »
Az Idoru mindig is a hazai rock/hardcore vonal egyik határesete volt nálam. Ugyan alapvetően kedvelem őket, volt hozzájuk többször is szerencsém élőben, meg szimpatikus srácokról van szó, viszont a zene sokszor inkább ment el mellettem, mint hagyott mély nyomot. Monologue című albumukkal úgy, ahogy elvoltam és ennyi. Valahogy nem éreztem annyira változatosnak, átütőnek a muzsikát, […]
Tovább »
A 90-es évek elején a metal zene világát egyre inkább elkezdte átjárni és havas pusztává változtatni az északi szél, aminek hatására sokan kezdtek olyan zenét játszani, mint a skandináv vikingek, azonban míg egyes produkciók meg sem közelítették az újdonsült példaképek színvonalát, akadtak jócskán igazi meglepetések és felfedezettek is. Ez utóbbi listán van […]
Tovább »
Lengyelország fémveretes bőrszerkóba csomagolt rockereinek valószínűleg legalább annyira ismerős Tomasz „Titus” Pukacki neve, mint hazánkban Rudán Joeé. A 80-es évek végétől bőgőző-éneklő Titus fő bandájával, az Acid Drinkers-szel már túl van 15 nagylemezen, számtalan koncertturnén, és valószínűleg megszámlálhatatlan másnaposságon is. Szokatlan énekstílusának és hangjának köszönhetően valószínűleg új rajongókat csak nehezen tud maga mellé állítani a […]
Tovább »
Az ausztrál Karnivool-t általában az egyszerűség kedvéért a Tool-kistesó zenekarok közé szokták sorolni. Persze nem alaptalanul, hisz megtalálhatók zenéjükben a Tool-os hangzatok, de szerintem legalább annyi mindenben különböznek Maynard-éktól, mind ahány dologban hasonlítanak. Bemutatkozó nagylemezük (Themata – 2005) még a nu metal védjegyeit is magán hordozta, aztán a 2009-es Sound Awake már több, Tool-rokon megoldást […]
Tovább »
Az Extol egy norvég banda… És ez a tény megmagyaráz bizonyos dolgokat. Ugyanis számomra olybá tűnik, hogy a norvég zenekarok produktumai tekinthetőek manapság leginkább a szó eredeti értelmében véve progresszívnek, és kísérletezőnek. Az Extol pályafutása is kísérletek sorozata. Az eddig megjelent négy lemezük elég markánsan különbözik egymástól. Az 1998-as, debütáló Burial progresszív death/black/thrash metaljától eljutottak […]
Tovább »
Dan Erland Swanö, akit legtöbben a középső neve nélkül tartanak számon, idén ünnepelte 40. születésnapját. „Amihez ezúton is gratulálok!” (Elvira – Munkaügyek) Ő az a zenész, aki kb. annyi bandával hozható kapcsolatba tagként, vagy közreműködőként, mint ahány esztendőt eddig megélt. Mindig is bírtam a svéd úriember dolgait, zenekarai közül a Nightingale pedig az egyik kedvenc […]
Tovább »
A Crowbar dal után elnevezett Our Existence Is Punishment az oldal olvasói számára ismerősebben csengő Nadir tagjait tudja magáénak, akik 2006-ben úgy érezték, a death/HC/doom keverékük mellett más területeken is kiélnék zenélés utáni vágyaikat. Ennek az elképzelésnek 2011-ben lett komolyabb szülötte, méghozzá egy indusztriális doom metalt magába foglaló debütáló lemez, a The Horrid […]
Tovább »
Omar Rodríguez-López és Cedric Bixler-Zavala három lemezen dolgozott együtt a long beach-csi (Kalifornia) At the Drive-In nevű post hardcore bandában ’96 és 2000 között. Miután a zenekar feloszlott zenei ellentétek, és drogügyek miatt, a szerzőpáros 2001-ben megalapította a The Mars Volta névre hallgató, latinos felhangokkal telipakolt rendkívül elvont rockzenét játszó csapatot. Az alatt a tizenegy […]
Tovább »
Korábban nem szerettem a zenében a német nyelvet. Igazából a német nyelv manapság sem a kedvencem, de a zenében már nemhogy elfogadtam, de jobban is tetszik, mint az angol. Legalábbis a metalban. Az angol a modern kor, a jelen életterünk világnyelve, a német viszont visszavisz képzeletben a történelmi korokba. Mellesleg a metal lehet, hogy Britanniában […]
Tovább »
