Folytatnám azon black metal lemezek kivesézését, melyeket nem tudok egyéb jelző nélkül kategorizálni. Mellesleg a trv (igen, hiányzik az „e” a végéről, bízom benne, hogy leesik végre, hogy direkt) kategóriából is keményen kilóg a tárgy ezúttal, de muszáj róla írjak, mert hetek óta rá vagyok függve. A Shade Empire egy finn csapat, amely lassan 15 […]
Tovább »
A djent is az a stílus, ami a „szokásos” utat járja be, azaz: egy zenekar megteremti, de ekkor még nem úgy hívják ahogy, a djent szót/titulust később aggatják rá. Majd jön néhány követő. Aztán egyre több banda kezdi el játszani, vagy részben, vagy egészben alkalmazva a paneleit. Kitör a djent láz. Majdnem olyan sokan tűzik […]
Tovább »
Bár a Stygian Shadows Fodor Lászlójának volt egy olyan kijelentése, hogy a black metal, mint műfaj nem tűr meg semmiféle egyéb stíluskiegészítést (tehát post, atmoszférikus vagy akár progresszív), és ebben van valami, azért én a könnyebb behatárolhatóság kedvéért mégis odatennék egyet… Az ezelőtti Altar Of Plagues lemezről is írtam, és ha ilyen színvonalon szállítja az […]
Tovább »
Mielőtt még valaki hangos örömujjongásba kezdene, gyorsan lehűtöm a kedélyeket: nem, ez nem az új Pandemonium album! Hanem a lengyel (bizonyos körökben kultikusnak számító) brigád 1994-es bemutatkozó lemezének újrakiadása. De nem az a fajta, ami újrakevert, felturbózott, korszerűsített hangzást kapott. Ez esetben az Old Temple érintetlenül hagyta a soundot, viszont kibővítette a szövegkönyvet, azáltal, hogy […]
Tovább »
Szeged „hirős” város, ahogyan azt a mondás is tartja. Múltja, jelene és nevezetességei és természetesen kulturális élete miatt is méltán emelkedik ki megannyi nagy magyar város közül. Azt pedig már egyenesen felbecsülhetetlen kincs, hogy bármerre is jár-kel az ember a városban egy igazi nyüzsgő életbe csöppen bele az egyszeri látogató. Természetesen a kulturális élet mit […]
Tovább »
Nagyon közel áll hozzám a rendszerben való gondolkodás, talán a szakmámból adódóan, mert nem tudom kihagyni egy-egy lemez, banda stílusának kategorizálását. A modern időkben azonban, amikor konkrétan semmi új nincs már a nap alatt, csak a stílusok vad kevergetése és hol sikeres, hol emberiség ellen elkövetett bűnnel felérő egymásba erőszakolása tartja mozgásban a fémzene […]
Tovább »
Azt hiszem legkevésbé sem nevezhetnénk korlátoltnak a kanadai kettőst, név szerint Sébastien „Roby” Robitaille énekes, gitáros, mindenest és Luc Gaulin dobos, billentyűst. Ők ketten működtetik a 90-es évek óta elég komoly underground sikereket elért progresszív metalos Moonlyght zenekart és a kellően fagyos hangulató black metal formációt, a Sorcier Des Glacest. Mindkét zenekar igényes […]
Tovább »
A Krakkóban székelő Dormant Ordeal bemutatkozó nagylemeze relatíve sokat váratott magára. Hisz a banda nem 2-3 éve alakult, hanem még 2005-ben. Azóta letettek három demo felvételt az asztalra, idén márciusban pedig kihozták debütáló stúdióalbumukat. Mikor megláttam az It Rains, It Pours borítóját őszintén szólva nem olyan zenére számítottam, mint amilyet végül is kaptam. A külsőségek […]
Tovább »
A fura énekhangok nagy rajongója vagyok. Az egyenhangok ellensége vagyok. Lehet egy ének profi, hatalmas erejű, 100%-ban pontos hangtanilag, technikailag, ha nem hordoz valami minimális plussz élt, számomra az átlagnak számít. Egyszer egy ismerősöm mondta: „Egy jó énekhang nem ott kezdődik, hogy nem hamis.” Igaza volt, sőt, továbbfejtem: „Egy ének nem attól jó, hogy nem […]
Tovább »
Első fejezet: Theomorphic Defectiveness Sűrű sötétség ereszkedik le az égből, magával hozva a halál orrfacsaró, furcsa módon mégis bársonyos bűzét. Minden fény kihunyt, nincsenek lámpák, mécsesek, se gyertyák, a gyermekek szeméből is eltűnt a láng, mely a szebb jövő reményével kecsegtette a mindennapoktól beszürkült őseiket. Sötét lett, amilyen még nem volt. Az élő szövetek […]
Tovább »
