A post rocknak / metalnak elég sok változata létezik, és ez már csak azért is fura, mivel egy alműfajt bontunk ezáltal alműfajokra. Az ötvenes – hatvanas években volt a jazz a blues és a rock and roll és ez alá nagyjából minden besorolható akkorról. Nyilván azért, mert a zene még más célt szolgált, mint ma. […]
Tovább »
Több szempontból is különleges eset az Agnostic Front. Egyrészt ők a világ legrégebbi hardcore bandája, legalábbis a nagyobbak közül egész biztosan. 1982-ben (bár erről vélemény megoszlás van, de feltehetőleg ez a helyes évszám) alakult ugyanis a zenekar. Akárhogy is nézzük, a horda már három évtizede van a zenei életben. A másik érdekes dolog a kultikus […]
Tovább »
A Naam zenekarral eddig elkerültük egymást, de a közelgő koncert ráirányította a figyelmem a Brooklyn-i csapatra. Kezdjük is talán a bemutatással. 2008-ban alakult a négyes (John Bundy – basszusgitár, ének, Eli Pizzuto – dob, Ryan Lugar – gitár, ének, John Weingarten – billentyűsök) önnön stílusát modern psychedeliaként, kedvenc adatbázisunk (Metal-Archives, mi más) viszont doom/stonerként határozza meg. […]
Tovább »
A John Gallagher vezette Dying Fetus a hetedik nagylemezét szabadította rá a világra Reign Supreme címmel. Az 1991 óta működő zenekar folyamatos tagcseréken ment keresztül, egyedül Gallagher maradt mára az alapítók közül, de az ő elhivatottságát jellemzi, hogy az elmúlt két évtized folyamán, megalkuvást nem tűrve, egyre színvonalasabb lemezeket készített aktuális zenésztársaival. A kiváló lemezeknek […]
Tovább »
Van az úgy néha, hogy az ember látva a szerkesztő kollégák aktivitását elröstelli magát, hogy ő meg nem csinál semmit, és hálából bevállal néhány olyan lemezt, amit mások látványosan nem akarnak. Na így ismertem meg a Karma Rage zenekar debütáló lemezét, a SoCiym-et… Valószínűleg elöljáróban nem fog ártani pár infóval szolgálnom a zenekarról, mert annak […]
Tovább »
A Marduk nem szorul arra, hogy részletes bemutatást írjak róluk nektek. A black metal élő legendái, a keresztényellenes harc vezére, amelyre vérrel mázoltak olyan jelszavakat, mint halál, háború, blaszfémia. A pokoli szerkezetet egy 666 lóerős, elpusztíthatatlan motor hajtja: Morgan Steinmeyer Hakansson gitáros, a zenekar életre hívója, mára az egyetlen tag az alapítók közül. Miközben a […]
Tovább »
A síron hunyorgó részvétgyertya lángja képes meggyújtani azt a fáklyát, amelynek fényénél tovább tudunk menni majd az utunkon. Oldboy elmélkedett nemrég egy lemezkritikájában arról, hogy miért nehéz írni egy átlagosan jó albumról. Akkor egyet is értettem az ott megfogalmazottakkal. Viszont azóta a kezemben szakadatlan szorongatott Noumena cd teljesen kisiklasztott a megszokott poros kerékvágásomból. Nem tudok […]
Tovább »
Nem először találkozom a következő esettel: különböző black, death hordák kecskevéren nevelkedett sarjai stúdióba vonulnak és nekilátnak klasszikus, epikus doom zenét játszani. Ez történt a dániai Altar Of Oblivion zenekar 2005-ös világrajövetelekor is, ahol véleményem szerint komplikációk nélkül, egészséges társaság került a felszínre. Első demójukig 2007-ig kellett várni, amitől sokan elájultak […]
Tovább »
Epikus doom metal, mondta minden forrás a zenekarról, akik németföldön fogantak alig egy éve és már elő is rukkoltak egy debütálással. Szerintem az oldal rendszeres olvasóinak nem is kell mondanom, hogy az említett stílus megpillantásakor rögtön szemet vetettem a lemezre, főleg mert úgy gondolom, hogy Németország egy igazi doom metal paradicsom (Dawn Of […]
Tovább »
Az Elvis Deluxe név hallatán azt gondoltam, hogy egy újabb, „Prézli” befolyásoltság alatt álló bandával van dolgom. Amolyan Volbeat-szerű képződményre számítottam. Aztán ahogy az I. Fémforgács szerkesztői találkozó helyszínén, Domoszlón elkezdtük hallgatni bahonnal az anyagot, rögvest rájöttünk, hogy erről szó sincs. Végül azért került hozzám a lengyel, stoner rockot csapató alakulat harmadik lemeze, mert Miki […]
Tovább »
