A finn csapattal véletlenül hozott össze az élet, illetve a Rottencrowz-os Miklós, akinek ezúton is köszönet ezért. Nos, a csapatot 2012. januárjában indította el a gitáros Antero, aki a Napalmatic zenekarban is érdekelt. Kezdetben egyszemélyes projektként írta a dalokat, melyben a régi horror mozik és a korai doom csapatok iránti rajongását akarta kifejezésre juttatni. A […]
Tovább »
Az Edvian egy orosz prog. metal banda. A 2012 pedig a debütáló nagylemezük. Igen, a címe a 2012-es világvégére utal, és a dalszövegek is ezt a témát járják körül. Azt már tudjuk, hogy a világvége „érdeklődés hiányában elmaradt”, de azt, hogy az orosz titánok albuma hány ember érdeklődésére tarthat számot, még nem. Engem kíváncsivá tett […]
Tovább »
Minden gyermek álmodik valamiről. Valaki gyönyörű hercegnő szeretne lenni, valaki hős herceg. Aztán az egyik primadonna szeretne lenni, a másik mozdonyvezető. Végül egyikük varrónő lesz, a másikuk pedig géplakatos. De az álmok mindvégig szívünkben élnek, noha minden egyes születésnapi torta elfújásakor tapasztalható többletgyertyával újabb réteg szürke pernye lepi el azt; az élet csodája révén, gyermekeik […]
Tovább »
Ezúttal lássuk a nem kezdő zenészekből összeállt kezdő zenekar bemutatkozó lemezét Olaszországból! Érdekes és izgalmas feladatnak látszódott elsőre az imolai brigád hamar felkarolt tehetségének zenei megnyilvánulásáról beszámolót írni, hiszen Vittorio Zappone bőgőstől eltekintve mindenki próbálkozott már korábban együttesben zenéléssel. A pulzusszámomat pedig az emelte meg, hogy kíváncsivá tettek, mit lehet kihozni a thrash/death alapokkal rendelkező […]
Tovább »
Az egri Monte Cristo zenekar harmadik nagylemezéből falumbéli cimborámtól kaptam egy példányt, akivel tizenéves korunkban megfordultunk pár koncerten. Mivel akkoriban egy közös jóbarátunk is zenélgetett, az ő révén ismerkedtünk meg a Monte Cristo elődjének számító bandával. Amiben anno ez a közös jóbarát basszusgitárosi posztot töltött be. De miután ő távozott az alakulatból, nem igazán követtem […]
Tovább »
10 év nagy idő! Különösen az első tízre igaz mindez, legyen szó bármiről. Utána már a megszokottság lesz a domináns a felfedezés felett. Viszont az idén jubiláló „Éjszakai kúszónövények” (semmi közük az Aljas kúszóbabhoz, habár a magyar név ötletesebb) még csak most kezdenek nagyra törő álmokat szövögetni. Ehhez az alapozást két EP és egy nagylemez […]
Tovább »
Fémforgácsos pályafutásom korai szakaszában írtam a győri banda bemutatkozó nagylemezéről, az Implosion-ről, ami annak ellenére, hogy nem igazán komázom a heavy/power műfajt, nagyon betalált nálam. Egész pontosan a 10. írásom volt az a recenzió, amivel anno az elsők között voltam, akik megkritizálták az albumot. Azóta eltelt majd’ három év, én is rutinosabb lettem, túl 200 […]
Tovább »
A szélsőséges zenét játszó együttesek gyakran veszélyes terepre tévednek. Gyakran fordul elő, hogy a jóérdemű hallgató sokszor megkérdőjelezi magában: vajon zenének lehet-e nevezni azt, amit épp hallgat, vagy csak semmitmondó, magát művészinek beállító, érdektelen zajhalmaz az egész? Aki valamennyire is tájékozott a drone metal, eme sokat vitatott zenei műfaj világában, az valószínűleg hallotta már a korai 2000-es […]
Tovább »
A múltkori Sunn O))) fiaskó miatt, remélem, már mindenki megbocsátott nekem, és tényleg, most őszintén, én is azt mondom, hogy bocsánat. Ígérem, nem fordul elő többször. Na, de ennyit erről. A Voivod-ot gondolom nem kell bemutatni senkinek. A világ legalapvetőbb és legegyedibb progresszív thrash metal együttese, akik már a ’80-as évek óta szórják ránk futurisztikus vízióikat […]
Tovább »
Szegény magyar jómunkásember másra sem vágyik, minthogy otthonában, békében megpihenhessen egy sör társaságában, valamire bambulván. Ilyenkor törekszünk a lelki nyugalmunkra, nem kifejezetten akarunk semmilyen zavaró képi- és hanghatást a közelünkben tudni. Nos, akik egy fáradt este lazításképp véletlenül az Astarot full anyagát, a Raw Sensation of Nostalgia and Nihilistic-et raknák be, biztos hogy a várva várt […]
Tovább »
