A 2004 óta létező Stonedirt-re csak nemrég kezdtem komolyabban odafigyelni. Nem tagadom, ebben jelentős szerepe volt annak, hogy Kemencei Balázs a Wall Of Sleep-beli teljesítményével meggyőzött, hogy komolyan számolni kell vele, ha hazánk gitárosait vesszük számba. A 2007-es megjelenése idején néhányszor meghallgattam ugyan a bemutatkozó Stonedirt lemezt, a Redneck Blues-t, amit két demo (Joygrind – […]
Tovább »
Kezd rájönni pár kiadó, hogy a black metalt sokkal hitelesebben lehet olyan köntösben tálalni, ahogy a régi nagy mesterek tették azt a kilencvenes évek elején. Persze rengeteget szószátyárkodtam itt már korábban nekró hangzásról, meg a pontos játék feleslegességéről, így ezt most megspórolnám, helyette szeretném egy olyan bemutatását adni ennek a lemeznek, ami alapján talán nem […]
Tovább »
A svéd Meshuggah legalább akkora alapbanda a saját stílusában, mint előző recenzióm szereplője a Paradise Lost a magáéban. Mondhatnám, hogy egy leg-leg zenekarról van szó, hiszen első lemezük, a Contradictions Collapse minden idők egyik, ha nem „A” legjobb technikás thrash albuma, míg az azt követő None EP és a második opusz, a Destroy Erase Improve […]
Tovább »
Gondolom az együttes nevét olvasva sokaknak tör elő valami emlék a szürkeállományuk zenére fenntartott részlegéből. No igen, megkisebbedett hazánkban is van egy duó ezzel a névvel, de Francia honban is alakult csapat ezen nevet választva magának. Emellett a Vader együttes is ezt a címet aggatta második lemezének, csakúgy, mint ahogy tette azt másik tizenhárom együttes […]
Tovább »
1999-ben (de gondolom sokaknak már ’97-ben) úgy tűnt, hogy a Paradicsom örökre elveszett. A Draconian Times-ig folyamatosan fölfelé ívelt a brit „gyászhuszárok” karrierje, akkoriban ők számítottak a legismertebb és legelismertebb/legnépszerűbb gothic/doom bandának. Ha úgy vesszük a ’91-es Gothic című lemezük előtt ezt a jelzőt még nem is igen használták, szóval a gothic stílus elnevezése tőlük […]
Tovább »
Duncan Patterson az Anathema tagjaként lett ismert. 1991-től ’98-ig volt a csapat basszusgitárosa és billentyűse, s emellett az Eternity és az Alternative 4 lemezek egyik fő dalszerzője is. Az ír zenész a kilépés után Mick Moss-szal 2005-ig az Antimatter-ben vállalt szerepet és készítettek három albumot, plusz volt koncertlemezük meg kiadatlan cuccokat tartalmazó és válogatás anyaguk […]
Tovább »
A Kilian zenekarról korábban nem hallottam, csak amikor elküldték a Bohém erdő c. EP-jükről szóló hírüket és az abban található linket. A négy dal mellé írt bemutatkozó szöveg aznban felkeltette az érdeklődésem, így be is gyűjtöttem a felvételt. A promoszöveg stoner/grunge keveréket emlegetett pszichedeliával nyakon öntve. Mindegyik stílust szeretem, s nem is okozott csalódást az […]
Tovább »
A „Nappilóták” egy ausztrál származású alakulat, akik 2010 szeptemberében áttették székhelyüket az öreg kontinensre, egész pontosan a német fővárosba, Berlinbe. Azóta 180 koncertet és 19 fesztiválfellépést bonyolítottak le Európa szerte, többek között felléptek hazánkban is. És pár napja jelent meg második nagylemezük, a King of the Sugarcoated Tongues, ami egy 8 fejezetből álló koncept album. […]
Tovább »
Egyszer volt, hol nem volt, valahol Németország északnyugati részén élt egy fiatalember, Patrick Gajda, aki 2003-ban úgy döntött, továbblép; korábban helyi zenekarok basszusgitárosaként el tudom képzelni, mekkora teret kapott az önmegvalósításra, ekkor azonban szólókarrierbe kezdett, mint azt teszik manapság oly sokan egy szál gitárral és egy számítógéppel felfegyverkezve. Így született az In Ol Vendo „zenekar”, […]
Tovább »
A Jackpot zenekar 7 dalt tartalmazó, Csodaország című EP-jének borítójára pillantva csak annak nem ugrik be kapásból Stephen King: AZ című regénye (vagy épp az abból készült, közepesnek mondható film), aki nem olvasta/látta a művet. Ennek alapján (persze ha a srácokat is King Mester könyve ihlette) valami jó kis paráztató zenét is várhatnánk. Természetesen a […]
Tovább »
