Albumkritikák

Odz Manouk – Ծ​ո​ւ​ռ (Tzurr) (2023)

A kutatás, keresés, felfedezés számomra az egyik legélvezetesebb dolog, amit már számtalanszor megjegyeztem, így bocs az önismétlésért, de muszáj leírnom, főleg, ha ezek a folyamatok eredményesen zárulnak. Általában ez az érdeklődés nemcsak a zenére, de gyakran az adott projekt egészére kiterjed, hiszen könnyen bele lehet futni különleges sorsokba, vagy fájdalmasan hétköznapiakba. Így jutottam el például […]

Tovább »

Theodor Bastard – Oikoumene (10Th Anniversary Edition)- (2023)

Bizton állíthatom, hogy belső világunkra és érdeklődési körünkre roppant nagy hatással van a zenei ízlésünk alakulása. Egyértelműen talán nem is definiálható, hogy melyik hat melyikre és ennek nyomán ez hogyan is változik az évek során. Az én kizárólag vérszomjas muzsikákból álló menümben a törést  körülbelül húsz évvel ezelőtt egy mp3-al telepakolt CD hozta, melyen ott […]

Tovább »

Repugnant – Epitome of Darkness (2006)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Lorna Shore – Pain Remains (2022)

A Lorna Shore egy 2009-ben alapult blackened deathcore, symphonic metal zenekar. A New Jersey-beli csapat szekere nem indult túl jól, hisz első EP-jük több mint 13 éve jött ki Triumph címmel. Ezt követte a Bone Kingdom, ami valódi deathcore hangzást hordozott, igaz, progresszívebb stílusban. Majd 2015-ben jött a nagyobb áttörést hozó Maleficium EP és még […]

Tovább »

Reverence To Paroxysm – Lux Morte (2023)

Kedvelem az egyszerű dolgokat. Nincs szükségem a világ másik oldalára egy nyaraláshoz, nem vágyom focipálya méretű otthonra és nincsenek különösebb illúzióim totális átlag mivoltomat illetően. De az egyszerűség nem lehet átok, ha egyszer annyi nagyszerű dolgot ki tud termelni magából és ennek köszönhetően én sokadjára is jóízűen el tudok fogyasztani bizonyos dolgokat. Ma reggel például […]

Tovább »

Haunt – Something Near (2023)

Tartja magát a nyár, fortyogunk a saját levünkben, szipolyozza az energiánkat a nap jó kedvvel, bőséggel. Az általam egyáltalán nem kedvelt fülledtséget mégis képes megtörni néhány olyan alak, akiket egyenesen az alvilág küldött közénk. Megidézik mindazon gyilkos hajlamú lidérceiket, akik kísértetjárásukkal a legnagyobb kánikulák idején is képesek minket a purgatórium taszítóan rideg kietlenségébe száműzni. Ebbe […]

Tovább »

Godthrymm – Distortions (2023)

2020-ban, bemutatkozásának megjelenésekor igen sokat méltattam az angol Godthrymm zenekar munkásságát, akik a klasszikus, hagyományos epikus doomot hozták vissza kifejezetten depresszív, mégis frissnek ható módon. Ez bizony nem egy egyszerű feladat, de ha a projekt mögött álló zenészeket vesszük górcső alá, akkor nyomban tisztában leszünk vele, hogy a megfelelő kezek fogták le a megfelelő húrokat. […]

Tovább »

Black Lodge – Covet (1995)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Sleep Token – Take Me Back To Eden (2023)

A Sleep Token egy igencsak kakukktojás zenekarnak számít az én repertoáromban. Bár nem idegen tőlem az elektronika, valamint a kísérletezős zenék világa, első két lemezükkel nem igazán tudtak lázba hozni, bár az tény, hogy 2019-es Sundowning debütálásukkal az én figyelmemet is felkeltették. Azt hiszem ők az a fajta banda, akiket vagy szeretsz, vagy sem. Ez […]

Tovább »

Moonreich – Amer (2023)

Nem volt bérelt helyem egyetlen eddigi Moonreich megjelenés díszpáholyába sem, pedig a francia black metal horda nem ma kezdte az ipart. Persze ez nem meglepő, hiszen (nem kis örömünkre) sokszor olyan szélességben válogathatunk a különféle csapatok között, hogy minden nap találkozhatunk számunkra új bandával, akár olyannal is, amelyik évtizedes múltra tekint vissza. A zenekar ráadásul […]

Tovább »