Albumkritikák

Devoid – Culture War (2025)

A győri Devoid akkor került a látóterembe, amikor 2023-ban az akkori KMM (Kill Monday management) Tehetségkutató kapcsán a frontember Waldmann Szilárd is vendégem volt a Fáklya Rádiós Fémforgács adásban. A zenekar 2018-ban jelentkezett először hangzóanyaggal, egy ötszámos EP-vel adtak életjelet. Már ott is érezhető volt az a lendület, ami azóta is a zenekar sajátja. A […]

Tovább »

Ennui – Qroba (2026)

Ha a grúziai Ennui alkot, akkor nagyon óvatos vagyok, de mindig komoly reményekkel állok neki az aktuális anyag meghallgatásának. Ennek világos oka, hogy a 2012-ben Serj Shengelia és Dave Unsaved által alapított funeral death/doom metal fogat munkássága olyan, mint a hullámvasút. Jó, nem mennek le kimondottan gagyi szintre, de néhány esetben már elértek komoly minőséget […]

Tovább »

Paganizer – As Mankind Rots (2026)

A svéd metal világában aligha akad aktívabb személy, mint Rogga Johansson. Nem kis túlzás azt állítani, hogy kiadott albumok és aktív zenekarok számában egymagában felveszi a versenyt más kontinenseken található szerényebb keményzene kultúrával rendelkező országokkal. A lassan harminc éve alkotó mester számtalan projektje közül azonban mégis kiemelkedik a legrégebb óta futó és talán leghíresebb formációja, […]

Tovább »

Ghoëst – The Majestic End (2025)

A dungeon doom a dungeon synth műfajon belül egy viszonylag szűk, de jól körülhatárolható irányzat. Jellegzetességei alapján önálló alműfajként is értelmezhető. A stílus legfontosabb képviselője a svéd Ghoëst, amely A. Virdeus számos projektjének egyike (ezek közül talán a Werendia a legismertebb). A Ghoëst jelentősége abban áll, hogy 2021 óta megjelent demók és nagylemezek sorával lefektette […]

Tovább »

How Like A Winter – …Beyond My Grey Wake (2003)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

The Ruins Of Beverast – Templeschaf (2026)

Akadnak zenészek, akik nagyszerű dalokat írnak, mások meg lemezeket, de kevesen képesek manapság a „használt” anyagokból új világokat, sajátos atmoszférát építeni. Ebbe a kategóriába sorolom Alexander Von Meilenwaldot is, aki módszeresen, kéjes lassúsággal építi fel alkotásait, hogy aztán ízzé-porrá zúzzon vele minden hallgatót. A német zenész a The Ruins Of Beverasttal immár több, mint 20 […]

Tovább »

Beyond The Black – Break The Silence (2026)

A több, mint tízévnyi történelemmel rendelkező német, dallamos metal együttes hatodik nagylemezére pontosan három évet kellett várni az előző, önmagukról elnevezett album után. Ahogy a Beyond The Blacket, ezt is hosszú felvezetés előzte meg, mert már tavaly nyár elején elkezdték reklámozni az albumot videóklipekkel és online kampánnyal, ami egészen a megjelenés dátumáig kitartott. Habár az […]

Tovább »

Fossilization – Advent of Wounds (2026)

2023-ban mutattam be nektek a brazil Fossilization zenekar első lemezét, a Leprous Daylight-ot, ami első nekifutásra egy, a választott stílusába teljesen belesimuló bandának tűnhet bárki számára. Ott és akkor fel is vázoltam viszont azt a folyamatot, ahogy a Fossilization megszületett, úgyhogy ebből csak egy összefoglalóra futja, hogy ne kelljen össze-vissza kattogtatni: a duóként működő formáció […]

Tovább »

Xenophile – Systematic Enslavement (2016)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Agenbite Misery – Remorse of Conscience (2026)

Örök érvényű frusztrációim egyike, hogy nincs időm eleget olvasni. Fiatal koromban, kollégistaként faltam az irodalmat, nagyon kedveltem a klasszikus regényeket, híres és hírhedt olvasmányokat, legyen szó Maupassantról, Márquezről, Hrabalról, Jack Londonról, Victor Hugoról, Hemingwayről, Orwellről, Lovecraftól, de ponyva is akadt bőven. Manapság azonban csak megveszek egy-egy izgalmasnak tűnő darabot és felteszem a polcra azzal a […]

Tovább »