Még észbe sem kaptunk és ismét megjelentek az év végének a közeledtét jelző ünnepek művi giccsfényei. A konzumközpontú világ számára világítótoronyként hirdetik: „ugyan, nincs itt semmi baj, tessék csak megnyugodni és megtölteni a kosarat az agyon reklámozott, sokadik műanyag ócskasággal„. Erősen rácáfolva az ünnepeknek egyébként valóban jelentőségteljes és bensőséges mivoltára. Mit is lehet tenni ilyenkor, […]
Tovább »
Ritkán hallhatunk manapság remekművet. Rengetegen alkotnak rengeteg stílusban és ahogy egyre hajszolják az újat, folyamatosan keverik a feketét a fehérrel, a hideget a meleggel eltűnnek az igazán sarkalatos pontok. Ennek a folyamatnak sajnos egyszer használatos szürke és émelyítő langyosság lesz a vége még akkor is, ha elsőre frissnek hathat. Szerencsére azért még most is akadnak […]
Tovább »
Idén márciusban ismét lecsapott a gall kakas az Ordalies címet viselő harmadik nagylemezével. Ez a jószág viszont nem a krajcárja után kutatgat! Ő a komplex melódiákból kovácsolt fekete fém, aki újfent kiontott vérre szomjazik. A párizsi Véhémence zenekart a francia kohók legjavában kovácsolták 2014-ben. Az Assiégé névre hallgató első nagylemez még független kiadványként jelent meg. […]
Tovább »
Kijött az új Candlemass lemez, aminek lélektani hatására végre időt szakítottam az általam egyébként régóta várt Marchafunebre bemutatkozó lemezére. Ez a várakozás konkrétan 2010-ben kezdődött, amikor először hallottam meg Fernando Opazo egyszemélyes projektjeként a Hymns Of The Final Holocaust címmel ellátott demót, melyen egészen a svéd banda ’80-as években prezentált hangulatvilágáig repülhettünk vissza néhány nagyszerű […]
Tovább »
Amikor kezdeményeztem nyugalmazott szerkesztővé való minősítésemet, akkor már sejtettem, hogy ha nem is túl gyakran, de azért fogok még publikálni az oldalra. És valóban, most egy jó hosszú, majdnem fél éves kihagyás után újra itt vagyok, hogy felhívjam figyelmeteket egy nagyszerű albumra! A Yesterdays legújabb lemezére, a Saint-Exupéry álma című műre. A Bogáti-Bokor Ákos vezette […]
Tovább »
Átjár a nosztalgia, amikor a Bloodclot biográfiáját olvasom. Csupa olyan név jön velem szemben, akiket még a metallal való bensőséges kapcsolatom előtt hallgattam orrba-szájba. Bad Brains, Cro-Mags…folytathatnám napestig. Előbbi banda konkrétan az első kapcsolatom volt a keményebb zenék világával. Menjünk is vissza kicsit az időben: 8 éves Crissz93, rokonlátogatás…meglátok a polcon egy rikító sárga kazettát, […]
Tovább »
Tisztelem az olyan népeket, népcsoportokat, akiknek olyan erős és önbizalomtól duzzadó kultúrájuk van, hogy azt képesek átültetni szinte akármilyen zenei irányzatba. De mindezt nem akárhogy teszik, nagyon vékony jégen táncolnak azok, akik ilyesmikre adják a fejüket. Egy egész országot, népet kell definiálni a zene által és ez nagyon könnyen a giccshez és a romantikával átitatott […]
Tovább »
Az olyan embereknél, mint Antti Klemi nem kell sok az inspirációhoz. Elég egy álom, egy új behatás vagy akár egy régi emlék bevillanása és máris jön az inspiráció. Ilyenkor az alkotásvágy mindent felülír és hagyja, hogy ezek vezérlejék a kezét és a hangszálait. Antti neve a Circle of Ouroborus által hangozhat ismerősen. Akik ismerik ezt […]
Tovább »
Norvégiáról kialakult egy sztereotípia, ami azóta is rányomja a bélyegét az ország metal színterére. Ha meghalljuk ennek az országnak a nevét, akkor rögtön a hullafestékes fazonok jutnak eszünkbe, akik az ottani kristálytiszta erdőkben vágnak gonosz arcokat, és nyomnak össze láthatatlan narancsokat a markukban. A Ritual Death egy egészen más utat választott magának. A fjordok fagyos birodalma […]
Tovább »
Megvallom, hogy alapvetően egy kicsit irigykedve tekintek a nyugati határainkon túlra. A félreértések elkerülése végett itt most nem a sokat emlegetett kereseti differencia, politikai irányvonal és egyéb materialista megközelítésre helyezném ki a gondolataimat, hanem egy olyanfajta szeretet és érdeklődés a saját ősi örökségük zenei formában történő ápolására, melyet egy igen szélesedő tábor képvisel. A komolyabb, […]
Tovább »
