Épp a nemrég bezsebelt lemezeimet nézegettem, amikor nem túl műértő (de azért lelkes) párommal egy lassan szokássá váló játékot játszottunk. Ez úgy működik, hogy ő kibontja a csomagot, felmutatja az albumot és én rávágom, hogy milyen stílust, vonalat képvisel. Ezt ugye utána ellenőrizzük, mivel rendszerint random választom a kiadványokat. Büszkén állíthatom, hogy 90%-os pontosságú borítókép […]
Tovább »
E heti EP sorozatunkban ismét alámerülünk a nagyvilág underground poklának mély bugyraiba. Szabadjára engedjük a nihillista érzékenység szabad pórázon tomboló OSDM, blackened-thrash, valamint új vonalasa, vérengző fenevadjait, hogy vigaszt és erőt adjanak gyámoltalan napjainkhoz. A nihilista, sludge / doom / black / noise-punk rocker Sutcliffe Richard a brit underground egyik sötét ragyogású gyöngyszeme. Az egész […]
Tovább »
Több, mint egy tucat lemezzel kopogtatott nemrég a postás, melyek között akadnak frissebb, régebbi anyagok, úgyhogy nem panaszkodhatok hallgatni valóra. Különösebb előzetes ismeretek nélkül szeretek nekivágni az ilyen csomagoknak, mert annál nagyobb a meglepetés, ha valami nagyon beüt és nem kell terápiás foglalkozásokra járnom az esetleges csalódások végett sem. Egy amolyan “nyúljunk a doboz mélyére […]
Tovább »
Hétfőn Kátai Tamás látogatott a Fáklya Rádióba és a Thy Catafalque dalok mellett megmutatott néhányat azokból a dalokból, amelyek hatással voltak rá és kedvenceiként hivatkozik rájuk. A műsor egy időutazás volt a kilencvenes évekbe. Természetesen beszéltünk a zenekarról is. Szó esett a kezdetekről meg az aktualitásokról, így a május 11-i Platon Karataevvel közös Budapest Parkos […]
Tovább »
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi a funeral doom zsáner titka, miben rejlik számomra a szépsége és különlegessége, akkor azt a választ adnám az illetőnek, hogy a megannyi fémzenei műfaj közül talán ez az egyik, amelyik sajátosságainak köszönhetően a legsokrétűbb érzelmi bombát tudja a hallgató arcába ejteni. Benyomások és hangulatok széles skáláját tudja megidézni a […]
Tovább »
Hihetetlen sokrétűek vagyunk mi, emberek. Van, aki esővizet iszik és örül, ha meleg étel éri a gyomrát, mások pedig kimustrált bébifókák forralt könnyseppjei felett párolt habosított kengurucombbal múlatják az idejüket. Ugyanez igaz minden téren, még az elfoglaltsát tekintetében is. Míg egyesek unatkoznak és egész nap zenei híreket keresgélnek, lemezeket hallgatnak meg és zsibbasztó kritikákat írnak, […]
Tovább »
A norvég Dødheimsgard 1994-ben alakult, és egészen az 1996-os Monumental Possession lemezükig bezárólag stílusilag a black metal második hullámát erősítették. Azonban az 1998-ban megjelent rendkívül vad és technikás kislemezükkel (Satanic Art) egy új korszak köszöntött be a banda életébe, ugyanis ekkor mutatkoztak az első jelei extrém experimentalizmusuknak. Ezt követő évben került kiadásra a mára már […]
Tovább »
Robert Lowe szerintem a világ egyik legnagyobb metal torka, aki a Solitude Aeturnusban járatta csúcsra sajátos stílusát, majd másodvirágzását élte a szintén visszatérő Candlemassban. Hogy annak idején mi váltotta ki közte és a banda között a kenyértörést, azt nem tudom pontosan, panasz volt mindkét oldalról, de sajnálatos tény, hogy sem a zenekar, sem az énekes […]
Tovább »
Januárban adtuk hírül, hogy a 2005-ben alakult kolumbiai Victimzed új klippel és új lemezzel jelentkezett. A hazájában veteránnak, noha nem első generációs thrashernek számító banda új lemeze már a harmadik a sorban. A Fémforgács hasábjain az alapító énekes Mauro Obregon beszélgetett velünk. A csapat jelenlegi felállása: Nicolas Martinez – gitár, Lenox Melo – dobok, Mauro […]
Tovább »
Már vártam a Slowmesh új, márciusban megjelent III. című (és számú) lemezét. Néhány héttel-hónappal korábban egy változatos felállású négyes koncertjén hallottam őket is, élőben. A műsorba már az új lemezről is becsempésztek dalokat, és azok kifejezetten jól szóltak a repertoárban. Úgy tűnt, megismerem a banda színének egy újabb árnyalatát – és ebben nem tévedtem. A […]
Tovább »
