Cikkek

Witte Wieven – Dwaalicht (2023)

Menni kell, állandóan menni kell, nem lehet megállni, máskülönben elmegy mellettünk a világ és lemaradunk arról, ami az út végén vár ránk. Mostanra olyan sebességre kapcsolt a bolygó, hogy elmosódik mellettünk a táj és nincs időnk az állandó mozgás közepette megállni és gyönyörködni a minket körülvevő környezetben. A természetben, egy hatalmas erdő közepén, magunkba fordulva […]

Tovább »

Tryglav – The Ritual (2023)

Lukács Evangéliumában Jézus mondta: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön…” éppen ezért vetem bele magamat a sötét, mocskos és kegyetlen zenék hullámai közé, hogy a mélyből felkutassak és előhozzak nektek egy újabb igazgyöngyöt bemutatóba. Csakhogy nektek ne kelljen ezt megtenni és ezen homályos mélységeket megélni. No, mielőtt szánakoznátok a zene oltárán tett áldozathozatalomon, nagyon is […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #168

Középkori hősök, modernkori identitások. Ezek adják e heti EP sorozatunk vázát, melyben együtt kavarognak a neo-folk, a gótikus hatású melo-death, az OSDM és az új vonalas alternatív hardcore misztériumai. A melodic death metalos Oblivium Regnum tagjainak sokunk számára ismerősek lehet a cseh underground színteréről. Korábban, 1995 és 2007 között Depressive Reality név alatt működtek, és annak ellenére, […]

Tovább »

Sepulcrum – Lamentation of Immolated Souls (2023)

Nem egyszer azon kapom magamat, hogy ha teljesen élvezhető minőségű, az ősök által lefektetett alapokon nyugvó extrém metalt akarok hallgatni, akkor igen gyakran a chilei bandáknál kötök ki. Fő fegyvernemüknek a thrash és azoknak az elkorcsosult torzszülöttei számítanak, de a black és a death metal színtereken is találhatunk bőven minőségi kínálatot. Most ez utóbbi egyik […]

Tovább »

Enisum – Forgotten Mountains (2023)

El kell ismernem, hogy az atmoszferikus post-black metalt játszó  Enisum zenéje számomra eddig teljesen kimaradt. Természetesen találkoztam már a banda lemezeivel, de igazából sosem mélyedtem el a munkásságukban. A dolog fintora, hogy nagyon is olyan muzsikát csinálnak, ami számomra kedves.  Talán a most megjelenő nagylemezükkel teljesedett be az égi rendeltetés, hogy végre egymásra találjunk és […]

Tovább »

Revelation – Never Comes Silence (1992)

Az amerikai Revelation egyike a legrégebbi doom metal csapatoknak, mely ilyen vagy olyan formában évtizedekig készítette korongjait, rendszerint változó minőségben. Ezen a skálán a jó és a nagyon jó foglal helyet véleményem szerint, pont ezért meglepő, hogy általában a kutya sem hallott még róluk. Tény és való, hogy igazán erősek a ’90-es években voltak, mégsem […]

Tovább »

Lamp of Murmuur – Saturnian Bloodstorm (2023)

Murmuur lámpása – akár egy 70-es évekbeli csehszlovák bábrajzfilm címe is lehetne, amelyre manapság rárakódott egy jó adagnyi szentimentális naivitással megküldött nosztalgia. De itt nem erről van szó, hanem a modern black metal egyik állócsillagáról, pedig a Lamp of Murmuur mindössze 4 éve bombázza a hallgatókat a jobbnál jobb kiadványokkal. Ennek ellenére sikerült a legnagyobb […]

Tovább »

Beast in Black + Firewind // Budapest, Barba Negra Red Stage, 2023. 03. 12.

Nagyon vártam ezt az estét, nem „csak” az interjú miatt, hanem hogy végre láthassam a Beast in Black-et főbandaként is, teljes műsorral – a From Hell with Love turné budapesti állomására sajnos nem tudtam eljutni 2019-ben (amit azóta is nagyon sajnálok), így eddig mindössze az első magyarországi bulin voltam ott, még 2018 márciusában, mikor a […]

Tovább »

Mithridatum – Harrowing (2023)

Bár még csak 2023 elején járunk, a zenei világ sötétebb oldala megannyi súlyos, megterhelő borzalmat köpött ki feneketlen bugyraiból idén, és ezen alkotások büszke képviselője jelen kritika alanya is. A tavalyi évben életre hívott nemzetközi formáció neve első pillantásra furának (de egyben árulkodónak is) tűnhet, hisz VI. Mithridatész király mitikus gyógyitala amolyan szükséges kellék lehet […]

Tovább »

Neka – Gestalt (2023)

Lépcsőfokok? Demók? EP-k? Mi a fenének van erre szüksége bárkinek is, ha rögtön a dolgok sűrűjébe vethetjük magunkat! Nem szórakozok én sem, az orosz Neka nevű projekt Alexander L. egyszemélyes alkotásaként azonnal magával ragadott. A Gestalt-ról első körben az jelenthető ki bizonyosan, hogy nem veszik el róla a reflektorfényt mindenféle zenekartörténetek, háttérmesék, mivel az égvilágon […]

Tovább »