Cikkek

Rotten Sound – Apocalypse (2023)

Minden zsánerben megvannak azok a bizonyos első vonalhoz tartozó bandák, amiket a stílus rajongóinak egyszerűen ismernie kell. A finn Rotten Sound pont ilyen, különösen akkor, ha a tradicionális, egyszerű, de pusztító grindcore a mindennapi betevőnk. 1993-as alapításuk óta tettek arról, hogy oda kerüljenek ahova. Olyan alapműveket raktak le az asztalra, mint a Murderworks vagy az […]

Tovább »

Insomnium – Anno 1696 (2023)

A dallamos death metal oszlopos formációját, az Insomnium-ot, nem kell különösebben bemutatni, hiszen ma már megkerülhetetlen a stílus berkein belül. A zseniálisra sikerült 2019-es Heart Like A Grave korong után az új album iránti sóvárgást csak 2021-es Argent Moon EP törte meg. A hosszabbra nyúló alkotói időszak nyomán már igazán megérett egy újabb mestermű, ami […]

Tovább »

Cannibal Corpse, Dark Funeral, Ingested, Stormruler (2023. március 26. Barba Negra Red Stage)

Egy könnyed parasztreggeli, egy laza edzés, valamint az egyéb vidám vasárnapi móka után a nap pazar befejezését kínálta a Cannibal Corpse koncertje. A Corpsegrinder vezette amerikai halálbrigád legutoljára négy éve, 2019-ben az A38 Hajón volt látható, így nagyon is aktuális volt tőlük, főleg legutóbbi Violence Unimagined (2021) albumuk miatt is egy a szívnek és léleknek […]

Tovább »

Sahg – Born Demon (2022)

Nemrég meghallgattam a cseh Trahir zenekar bemutatkozó lemezét, amiről azonnal eszembe is jutott egy régi tartozásom, ez pedig a tavaly megjelent Sahg formáció Born Demon albuma. Nem véletlen a párhuzam, ugyanis származási helyüket leszámítva a két zenekar nagyon hasonló elképzelésekkel viszonyul a hagyományos, heavy metal alapú, doommal fűszerezett zenéhez. Ha a két kiadvány dalait összekevernénk, […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #169

EP sorozatunk újabb számában ismét az underground zenék mélyére ástunk le. Kezdésnek egy erős crossover thrash, hardcore/punk csapatot hozunk, a témáikat a patkánytól hemzsegő horrorfilmek adták. De elkalandozunk a progresszív/pszichedelikus-heavy rock sci-fi-től ihletett kozmikus világába, a jelen társadalmunk grindcore valóságába, tanúi leszünk egy vadonatúj thrash – hardcore/punk banda debütálásának és a végén egy kis melo-black, dallamos […]

Tovább »

Horre – Kuumet (2023)

Nagyon kedvelem azt a kort, amiben élek. Persze nem politikai, társadalmi és jövőképet érintő témák mentén, pusztán a jelenlegi technika miatt. Ugyan a magnószalag másolós korszak lecsengésében kezdtem el igazán értékelni a zenét és akad ezzel néhány kellemes emlékem, én már digitális torzszülöttként fejeztem be serdülő pályafutásomat annak módja szerint mp3 lejátszóval és rajta azzal […]

Tovább »

Cystgurgle – Exquisite Macerated Tissue Slippage and Full​-​Body Degloving Under Extreme Circumstances of Accelerated Putrefaction (2023)

2012 januárjában alakult a thai Cystgurgle és azóta művelik megállíthatatlan tehervonatként száguldozó goregrindjukat. A stílusmeghatározásnál szerepel a gorenoise megjelölés is, mivel ezek a fazonok egy olyan bestiálisan brutális válfaját űzik a goregrindnak, hogy az átlépi a szimpla grind határait. Sűrűbbek, pusztítóbbak a hangszerek textúrái, kegyelemre kár lenne számítanunk. A noise behatások elviszik a brutalitás faktort, […]

Tovább »

Theophonos – Nightmare Visions (2023)

A gatyamadzag árusok nemzetközi szakszövetségének jelentése alapján hatalmas szükségük volt már egy olyan korong megjelenésére, mint az amerikai Theophonos, hiszen ehhez az elvetemült zenei agymenéshez  mindenkinek alaposan fel kell kötnie a nadrágját. Hogy ne raboljuk egymás idejét, a lehetőségekhez képest vázoljuk fel gyorsan, mit játszik a 2020-ban útjára indított detroiti zenekar: avant-garde black metalt erőteljes […]

Tovább »

Kaal Nagini – Refracted Lights of a Blind God [EP] (2023)

A könyörtelen bestialitás maharadzsáiról lesz szó ebben az írásban. Kalkutta talán nem az a hely, ahol azt hinnénk, hogy túlságosan élénk metal színtér virágzana, pedig ez egyáltalán nem így van. Mindennek az éjfekete gyöngyszeme a Kolkatta Inner Propaganda névre hallgató csoportosulás, akik a totális pusztítás idioszinkráziáját reprezentálják, itt semmi sem a megszokott módon leli halálát. […]

Tovább »

Iron Flesh – Limb After Limb (2022)

Szegény Disney nevét nagyon sokszor megemlegettük az elmúlt években néhány ultra színes (már-már szagos) lemezborító kapcsán, melyeknek megítélése természetesen egyéni látásmód kérdése, hiszen nem lehet minden fekete vagy fehér. Én magam sem szeretem a csőlátást, pusztán a saját tapasztalatomra támaszkodva tudom, hogy a túlzott szivárványáradat nem olyan dalcsokrot rejt el a világ elől, amiben bármiféle […]

Tovább »