Néhány évvel ezelőtt nagy hatást gyakorolt rám az amerikai Mizmor, amikor Yodh című második lemezével konkrétan egy feketelyuk belsejébe száműzte a lelkemet, legalábbis a hallgatás idejére vonatkozóan. A.L.N. azóta kiadta a nagyszerű Cairn lemezt, ami azért mérsékeltebb hatását tekintve, idén pedig a Myopia című, Thouval közös anyagával varázsolta el a hipnotikus erejű zenék szerelmeseit. Mert […]
Tovább »
Míg Észak-Amerikában a száraz, tradíciókra és hatalmas szakállakra építkező doom metal a jellemző, addig délen teljesen más a helyzet. Pont annyira, hogy véleményem szerint Dél-Amerika epikus doom termése van olyan jelentős, mint az európai, csak sokszor megmarad helyi csodának, aminek hangjai szép lassan elerőtlenednek az őserdők fái között. A legtöbb embernek talán pont ezért a […]
Tovább »
Ilyen ritka gusztustalan időkben, mint amilyeneket mostanában élünk, (minden tekintetben) egyszerűen vágyunk a nyugalomra és a magányra. Keresve se találhatnánk jobb helyet egy temetőnél, sorakoznak a sírok, kripták, ők nem fognak megzavarni minket a lamentálásunkban. Pláne ha mindezt este tesszük meg, ráeszmélhetünk arra, hogy nem is vagyunk annyira egyedül, sőt mi több, nagyon is van […]
Tovább »
A 2014-ben alakult Adaestuo sajátos zenei elképzelésekkel rendelkező csapat, ez már önmagában egy üdvözítő tény. Bőven elférne a fekete fém berkein belül a több kísérletezős, egyedi hangzásvilággal rendelkező banda. Nemzetközi csapatról lévén szó nem kis logisztikai feladat összehangolni az ötleteket, magát a zenét formába önteni meg talán még nehezebb, pláne akkor, ha az egyik tag, […]
Tovább »
Valamikor régen (hú, hogy szalad az idő) Peti fiam mutatott egy zenét, szekszárdiak-mondta, Don Gatto a nevük, zúzós zene, jó kis témákkal. Köszi. Maradhat.Az első dunaújvárosi Rockmaratonon (2015) Peti még be is mutatott Acélos Balázsnak (gitár), mert ő akkor már ismerte személyesen is. Balázs meg nem akarta elhinni, hogy Apuka – Anyuka is ott tölti […]
Tovább »
Grima, a dermedt csöndbe száműzött fagyott világ árnyaiból kibontakozó fekete fém zenekarok egyik feltörekvő képviselője. A zenekart 2014-ben megalapító Vilhelm (ének, gitár) és Morbius (gitár) tagok Szibéria szülöttei. Egy olyan földé, amit mítoszok, sötét mesék, zord tájak és a szélsőségek uralnak. Ebben a termékeny termőföldben megeredt éj-fekete mag sarja igen termékenynek bizonyult. Eddigi fennállásuk óta négy […]
Tovább »
Nekem ebben az évszakban a death metal szokott a legjobban esni, nem tudom miért, de valahogy ez a stílus illik a legjobban a fülledt, gusztustalan időhöz. Az amerikai Voimaton származásukkal ellentétes módon egy finn név mellett tette le a voksát, amelynek a jelentése erőtlen. Rögtön felfelé kunkorodott a szemöldököm, nem is kicsit. Egy ilyen atom […]
Tovább »
Régóta kóstolgatom, szagolgatom a dunegon synth, dark ambient világát, ami egyfelől nagyon érdekel, de valahogy sosem tudtam teljes egészében kiélvezni. Ennek leginkább a türelmetlenségem, gitárfüggőségem lehet az oka, mert ugye a metalhoz szokott fül azonnal a feszességet keresi a zenében, miközben ez a műfaj szerintem csak a fagyos hullámokat, a katakombák belsejében megáporodott levegő lassú […]
Tovább »
EP sorozatunk az elkövetkezőkben egy kisebb nyári szünetre megy! De nem kell aggódni, hiszen újdonság van bőven. Máris itt van öt újabb csemege az underground metalvilág svédasztaláról. Fogyasszátok, és igyatok mellé sok sört! Az angol Consecration csapata mindent elkövet azért, hogy csak bizonyos embereknek, egy szűk rétegnek tudjon örömet okozni az általa választott műfajjal. Ez […]
Tovább »
A budapesti illetőségű Esperfall 2016-ban alakult és eddig két EP-t tudhatott magáénak (A Leap of Faith-2018, The Leaf Legacy-2019), melyeken már lefektették a zenei koncepciójuk alapjait: szimfonikus, epikus, melodikus dallamokkal operáló heavy/power/death metal, elsődlegesen női énekkel (tiszta, hörgés, károgás) és férfi hörgéssel/károgással megtámogatott vokálok. Mindezt hallhatóan minőségi mércével prezentálva (elég csak az olyan számokra gondolni, […]
Tovább »
