Cikkek

Sombre Presage – Le Chant des Morts (2018)

A franciáknak különösen jó érzékük van az elvontnak számító, borzalmasan nehezen befogadható entitások létrehozásakor. Itt van például Vexum projektje, a Sombre Presage, ami tökéletesen kifejezi ennek a titokzatos és kitaszított világnak a lényegét, mibenlétét. A „necro drone metal” megjelölést használja az általa alkotott zenével kapcsolatban, ami nem is rossz megfogalmazása az alkotásainak. A drone hipnotikus […]

Tovább »

Spectral Corruption – Requiem (2022)

Az egyre erősödő szlovák raw black metal színtér egyik újnak számító, de már bizonyított projektjéről lesz szó ebben az írásban. Mainman Verminitar leggyümölcsözőbbnek ígérkező kreálmánya, a Spectral Corruption örök kárhozatra ítéltetett manifesztációja mindannak a keserűségnek, megvetésnek és gyűlöletnek, ami felgyülemlett megszenesedett lelkének romjaiban. További szüleményei a Cryptic Vampire és a Spheral Void nevekre lettek elkeresztelve, […]

Tovább »

Warkings – Morgana (2022)

Szinte majdnem napra pontosan 4 év alatt negyedik nagylemezével jelentkezett az epikus, melodikus power metalt játszó Warkings. Mikor először meghallgattam a lemezt, egyből felvetődött bennem a gondolat/kérdés, hogy négy év alatt nem sok-e a négy lemez, lehet-e négy év alatt négy, legalább egyformán jó lemezt kiadni. Mondom ezt úgy, hogy a banda első három lemeze […]

Tovább »

Ric$-interjú – Beszélgetés Szénégető Richárddal

Ric$ v03

Régóta olvasom Ric$ írásait; amióta a Hammer lapjain találkoztam vele, figyelemmel kísérem. Annak az újságnak a hasábjain mindig élvezettel merültem el a sorok között és nem ritkán kaptam löketet egy-egy újabb album (időrendben) kazettára másolására, majd az LP megvásárlására, később a CD beszerzésére. A netes tartalmaknak nem vagyok valami nagy fogyasztója, és (ha buborék, ha […]

Tovább »

Deströyer 666 – Never Surrender (2022)

Egy olyan bandáról lesz szó, amelyik nálam referenciának számít, ha black/thrash metalról van szó. Bármelyik új formáció, aki ezt a stílust választja magának nem kerülheti el a Deströyer 666-al való összehasonlítgatást. K.K. Warlust egy olyan utat választott magának 1994-ben, amelyik még viszonylag járatlannak számított. Dél-Amerika már a 80-as években kifejlesztette ennek a zsánernek az ősváltozatát […]

Tovább »

Old Sorcery – Dragon Citadel Elegies (2022)

A finn Old Sorcery története lényegében a dungeon synth műfaj “reneszánsz” korszakának elején kezdetén indult, a Realms of Magickal Sorrow albummal 2017-ben. Azóta az albumról – de magáról a projektről is – elmondható, hogy egy igazi sikertörténetről van szó. Egyrészt a műfajon belül nem sokan mondhatják el, hogy több alkotásuk is különféle fizikai formátumokon is […]

Tovább »

Sxokondo – Altered Ego (2022)

Kihívással kezdem ezt az írást: a jelen banda nevét próbáljuk meg úgy kimondani, hogy közben nem köpködjük telibe 20 liter nyállal beszélgetőpartnerünk arcberendezését. Egyébként van ennek egy sokkal kiejthetőbb változata is: shock-hondo. Ez az eszperanto kifejezés lefordítva shockwave-nek értendő. Bonyolult? Pedig egész jól körülírja, hogy mire számítsunk ettől a svájci gárdától, akik nem a pápa […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #152

„Mindig is a legmélyebb ragaszkodást éreztem azokhoz az emberekhez, akik fenséges könnyeket hordoztak a hallgatásukban.” (Virginia Woolf – Virginia Woolf naplója, harmadik kötet: 1925-1930) Ma ismételten belecsapunk az underground zenék sűrűjébe. Kezdésnek egy friss hazai, erős lórúgással nyitunk, ami után egy intenzív finn thrash / speed cunami jön. Majd hosszasan elmerülünk a sötétség sokrétű és […]

Tovább »

Graceless – Chants From Purgatory (2022)

2020-ban írtam egy magasztaló cikket a holland Graceless második, igencsak erősre sikeredett nagylemezéről és valahogy nem számítottam arra, hogy a Where Vultures Know Your Name ilyen gyorsan folytatást fog kapni. Arra pedig végképp nem, hogy a mindössze hat éve létező csapat a folytatásban jóval feljebb helyezi azt a bizonyos lécet, pedig már akkoriban is kijárt […]

Tovább »

Vitam Aeternam – The Revelations of the Mother Harlot (2022)

Még észbe sem kaptunk és ismét megjelentek az év végének a közeledtét jelző ünnepek művi giccsfényei. A konzumközpontú világ számára világítótoronyként hirdetik: „ugyan, nincs itt semmi baj, tessék csak megnyugodni és megtölteni a kosarat az agyon reklámozott, sokadik műanyag ócskasággal„. Erősen rácáfolva az ünnepeknek egyébként valóban jelentőségteljes és bensőséges mivoltára. Mit is lehet tenni ilyenkor, […]

Tovább »