Nagyon sajnáltam, mikor megtudtam, hogy ebben az évben nem lesz Rockmaraton Fesztivál. 2015 óta, mióta Dunaújvárosban került megrendezésre mindegyiken ott voltam, a tavalyi MetalFactoryn is szintúgy. Azonban annak kifejezetten örültem, hogy a szervezőség nem hagy minket buli nélkül, ígéretesnek hangzott a meseszép orfűi táj, a hardcore meg a punk zene. Ennek ellenére mégis csak az […]
Tovább »
Nyári frissítőként itt van öt újabb underground gyöngyszem. Kezdésnek progresszív elemekkel tűzdelt blackened/death metal, némi disszonáns őrülettel, hűs filmzenei atmoszféráját post-rock. Hozzájuk csaptunk valamennyi barbár sludge/doom morált és egy áhítatnyi temetői hangulatot. Cheers! A progresszív elemekkel tűzdelt blackened/death metalt játszó Wisconsin-i Eglath egy meglehetősen friss formáció, amit öt, kb. 17-25 év közötti fiatal srác alkot. […]
Tovább »
Soha nem hallottam még a Kardashev nevét, ami nem ritka származási helyére utal, hanem arra, hogy közel 10 éves működésük alatt nem sok mindent tettek le az asztalra. Deathcore bandaként kezdték meg tevékenységüket 2012-ben, fitatalon és vagányan, hogy sok EP és demó után eljussanak a világot hidegen hagyó Peripety lemezükig. Pedig az album két dolog […]
Tovább »
Hogy is fogalmazzak? Egy rég várt álom vált valóra. Azok közé tarozom, akik ott voltak 1996. november 17-én a Budapest Sportcsarnokban a Pearl Jam koncertjén. Azóta az a koncert a hazai grunge rajongók között folyamatos beszédtéma, az emlékek miatt meg is szépült. A vágyakozás kínjai pedig évről-évre nőttek, főleg, hogy azóta sajnos csupán Eddie maradt […]
Tovább »
Ingoványos talajra tévedtem, ezúttal tényleg kiléptem a komfortzónámból. Nem várom azt, hogy emiatt rózsákat és egyéb jóságokat dobáljanak az irányomba, de számomra nem kicsit idegen a terep. A Savage Master ugyanis a nyolcvanas évek elejét, közepét megidéző ős heavy metal-t tol, amiben én laikus vagyok. Az alap bandák azok persze megvannak nálam is, kifejezetten szeretem […]
Tovább »
Vampirska egy 2019 óta aktív egyszemélyes raw black metal banda az Egyesült Államokból, az anonimitásba burkolózó alkotó egyben az amerikai mezőny egyik aktívabb tagja is jelenleg (gondolhatunk itt számos split lemezen való szereplésre, vagy a japán folklór-ihletésű másik bandájára, a Saidan-ra). Két évvel a kifejezetten ígéretes debütáló lemez, a Torturous Omens of Blood and Candlewax […]
Tovább »
“Van térerő, nincs képzeletHalomra vesszük a mérgeket” Új generáció A sárréti csapat első két lemeze között egy év telt el, de én még most is azt érzem, hogy kicsit érlelhették volna a Kelet népe albumot. Bár jól sikerült és szeretem is, valahogy mégsem éreztem olyan összeszedettnek, mint a bemutatkozó anyagot. A harmadik lemez esetében jóval […]
Tovább »
Részemről azt a jelenséget nevezem első sorban zenének, ami egy sötét sikátor, egy elhagyott épület, egy árnyékos erdő mélyéről integet felém, hogy menjek vele, mert olyat fog mutatni, amit máshol nem láthatok. Letükrözi a készítők lelkét, melyek a hangokon keresztül kezet foghatnak az enyémmel és közösen fedeznek fel soha meg nem tapasztalt érzéseket, érzelmeket. Erre […]
Tovább »
Az ír csapat 2017-ben állt össze, hogy a korábbi csapataikban szerzett tapasztalataikból valami újat alkossanak. A korábbi dolgaiknak nem ástam utána, de ebben a zenekarban még erősen az út elején járnak, annak ellenére, hogy 2019-ben kihozták az első lemezüket. A Fossils címet viselő debüt a gyerekbetegségeivel együtt is egy jó bemutatkozás volt. A leginkább az […]
Tovább »
Újra az ambient furcsa, de izgalmas (legalábbis számomra) világába szeretném elkalauzolni a kedves olvasókat. El kell mondanom, hogy nem a könnyen fogyaszthatók közül való az a fajta űrbéli hangulatot árasztó ambient muzsika, amit az ausztrál Midnight Odyssey képvisel. Eleve kezdjük ott, hogy az Echoes of a Celestial Ruin egy 3 CD-s kiadvány, ami 3 órán […]
Tovább »
