Cikkek

Heedless Elegance – Libra (2021)

Az első negyedév általában zenei téren is holtszezon, ilyenkor kevesebb a kiemelt lemezmegjelenés, így a januártól márciusig terjedő időszak tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember még egy kicsit elidőzzön az előző év azon albumai között, melyek személyes szinten ilyen-olyan okok miatt kimaradtak a szórásból. Nálam legalábbis zenehallgatás szempontjából évek óta így telik egy-egy év első […]

Tovább »

Det Eviga Leendet – Reverence (2022)

A Det Eviga Leendet egész különleges nevet választott magának. Jelentése nem más mint „az örök mosoly” ami egy Pär Lagerkvist novella címe. Nagy vonalakban egy nagyobb csoport elhunyt ember lelkéről szól akik az örök sötétségben ragadtak, így hát nem tudják másképp múlatni az időt mint beszélgetéssel. Mindezt az idők végezetéig…tipikusan elvont skandináv téma ami nagyon […]

Tovább »

Nokturnal Mortum – До лунарної поезії (2022)

Testvéremmel gyakran beszélgetünk arról, hogy vajon mi minősül klasszikusnak, megkerülhetetlennek egy stíluson belül. Rendszeresen odáig jutunk, hogy a stílus meghatározást vonjuk kétségbe: a hallhatatlan dallam, alkotás nemcsak saját vonalában képes megmaradni, de képes új formát is ölteni. Remek példa erre, hogy boldog-boldogtalan készített már jazz, folk, szimfonikus lemezt Led Zeppelin, Black Sabbath, vagy mondjuk AC/DC […]

Tovább »

WALD KRYPTA – Possessed By Nothingness

Az amerikai Eternal Death egy kis underground kiadó (nálunk a Total Darkness Propaganda terjeszti kiadványait), melynek saját anyagait már egy ideje figyelemmel kísérem, és egyik nagy kedvencem tőlük ez a zenekar, a Wald Krypta. Harmadik nagylemezével jelentkezik,a napjainkban egyáltalán nem meglepő, kéttagú mizantróp black metal projekt, és ez már a harmadik logo is, amit látok […]

Tovább »

Brygmus – interjú: Elevenen, tűzben

A 2019-ben Budapesten alapított csapat már 2020-ben is feltűnt a különböző klubkoncertek híradásaiban. A csapat tagjai már egy évtizeddel évvel korábban (2015-től) fel-feltűntek különböző, kísérletezős hangzású zenekaraikkal. A Brygmus első megjelenésének, a Black Sabbath és Bathory keverékeként hangzó „.​.​.for all that is holy! EP-jének2020-es kiadásáról azév februárjában adott hírt a Fémforgács. A két dalban kicsit […]

Tovább »

Sorcerer – Reverence [EP] (2021)

A svéd doom metal legenda a Sorcerer sok zenekarhoz hasonlóan kihasználta a világjárvány nyújtotta inspirációkat, vagy inkább a bezártság időszakát és készülő lemezük bemelegítőjeként egy digitális cover EP-t hoztak ki. Reverence című anyagukra az általuk is nagyra tartott négy zenekar egy-egy klasszikus dala került fel, amelyeket a tavaly szeptemberben első ízben közzétett Rainbow feldolgozásuk videójával […]

Tovább »

Castrum – Black Silhouette Enfolded In Sunrise (1998)

Nehéz sorsa volt a rövid életű horvát Castrum zenekarnak, amely igazából csak 1995 és 2002 között volt aktívnak tekinthető. Maga a projekt két úriember fejéből pattant ki: Insanus gondoskodott a gitárok zúzmararezegtető pendítéseiről, Morsus Sordahl pedig a túlvilágról felénk acsarkodó, sikolyokkal és őrülettel átitatott vokáljával kényeztette a nagyérdeműt. Mindemellett a dobokat és a zenében amúgy […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #114

Szögezd át félelmeddel testemet, hogy ne féljek saját félelmeimtől. (édesanyám emlékének) E heti EP sorozatunkban az extrémebb zenék kedvelőinek kedveskedünk. Most csakis zord, vad és brutális tempók, témák lesznek terítéken a koszos thrash-ről egészen a war metalig. Felrobbantjuk az egész világot! Indítsuk hát brutális kis összeállításunkat az Indianapolis-i old-school death metalos Cadaverous trióval, aki a […]

Tovább »

Death Fortress – Deathless March Of The Unyielding (2016)

Amikor az Egyesült Államokra gondolunk, nem feltétlenül a black metal jut róluk elsősorban az eszünkbe. A death metal letarolta az undergoundot és csak kevesen próbálkoztak ezzel az eredetileg európai műfajjal. Azonban lassan de biztosan a pocsolyán túl is egyre népszerűbb lett ez a sötétséggel teli műfaj. Mára már az amerikai black metal szcéna vetekszik az […]

Tovább »

Baht – In My Veins (2012)

Ritkán hoz már lázba az elcsépeltté vált progresszív jelző, azonban van egy szűkös réteg, amikor még megadom a lehetőségét annak, hogy valami újdonsággal kényeztessenek. Ilyen például, ha az adott zenekar olyan országból származik, ahol alapvetően nem tartozik az élmezőnyhöz az extrém zenék támogatottsága. A török Baht kifejezetten ilyen, hiszen amint meghalljuk, honnan érkeztek, elkezdünk kombinálni […]

Tovább »