Mindig értékelem az olyan bandák erőfeszítéseit, akik megpróbálják valamilyen úton-módon a gyökereiket beépíteni a zenéjükbe. Elég csak a skandináv vagy a görög black metal sajátos hangzására gondolni. A Horns & Hooves egy ilyen bandának számít. 2013-ban, Brooklyn betondzsungelének a kanálisaiból jöttek elő, akárcsak azok a bizonyos mutáns teknősök. 2016-os demo-juk már tartalmazott olyan elemeket, amik […]
Tovább »
2016-ban jelentkezett utoljára nagylemezzel a finn tradicionális doom matuzsálem, a Spiritus Mortis. Ezt az évszámot könnyen megjegyeztem, mivel a Hangpróbán sok érv és ellenérv felvetült az egyébként nagyszerű The Year Is One kapcsán, amit egyesek az évtized doom lemezének tekintenek, míg másokat kevésbé hatott meg. Meglepő módon ezúttal az ellentábort gazdagítottam és a véleményem gyökeresen […]
Tovább »
Ausztráliát egyértelműen nem sorolhatjuk a tipikus doom nagyhatalmak közé, pedig egész pofás kis élet zajlik a kontinensen a műfaj tekintetében. Igaz, könnyen meg is számolhatjuk azokat a csapatokat, melyek visszhangja hozzánk is el tudott érni. Számomra ilyen a The Wizar’d kissé morbid hangulatú tradicionális heavy/doom lemezeivel, hatalmas lehetőségnek tartom a Born For Burning projektet sajnálatos […]
Tovább »
„kéne még egy ’ploited póló, lehetőleg lehányva” 2022. 07. 05. Kedd Várakozással telve készülünk erre a hagyományos július elejei fesztiválos hetünkre és mivel most nincs Rockmaraton vagy Metal Factory így a Toxic Weekend pótolja és ápolja nálunk a fesztiválos szülinapozás hagyományát. Az első dunaújvárosi Rockmaraton óta Peti fiam szülinapja kivétel nélkül mindig a fesztivál hetére […]
Tovább »
A Tulpa zenekar az utóbbi évek egyik legnagyobb hazai kedvence számomra. A jelen írás tárgyát jelentő lemez nem új abban az értelemben, hogy a banda digitálisan már tavaly és azelőtt megjelent két EP-je (amiről ITT és ITT már kifejtettem a gondolataim) kapott fizikai formátumot. Először a márciusi HammerWorld mellékleteként látott napvilágot, de időközben már digipak […]
Tovább »Kedves Olvasó, ha ezt a cikket nyitottad volna meg először, akkor arra kérlek, előtte olvasd el az 1.napra vonatkozó élménybeszámolóm, hogy teljes legyen a kép a fesztivál hangulatáról. Na de kezdődjék a második nap! Péntek reggel azt éreztem, hogy számomra kész kampó. Se az alvás, se a zuhany, se a powerrade, se a sör nem […]
Tovább »
Egy belga testvérpár, Owen és Jasper Swerts alapította meg a viszonylag régóta (2007) futó Days Of Desolation nevű grind/death projektet, amivel kapcsolatban még annyi kórság jelzőt találtam (thrashcore, hardcore…), hogy az már tényleg felér valami vírussal. A változatosság nem a véletlen műve szerencsére, hiszen a testvéri szeretet eme kinyilvánítása mellett külön-külön is élik zenei életüket […]
Tovább »Nagyon sajnáltam, mikor megtudtam, hogy ebben az évben nem lesz Rockmaraton Fesztivál. 2015 óta, mióta Dunaújvárosban került megrendezésre mindegyiken ott voltam, a tavalyi MetalFactoryn is szintúgy. Azonban annak kifejezetten örültem, hogy a szervezőség nem hagy minket buli nélkül, ígéretesnek hangzott a meseszép orfűi táj, a hardcore meg a punk zene. Ennek ellenére mégis csak az […]
Tovább »
Nyári frissítőként itt van öt újabb underground gyöngyszem. Kezdésnek progresszív elemekkel tűzdelt blackened/death metal, némi disszonáns őrülettel, hűs filmzenei atmoszféráját post-rock. Hozzájuk csaptunk valamennyi barbár sludge/doom morált és egy áhítatnyi temetői hangulatot. Cheers! A progresszív elemekkel tűzdelt blackened/death metalt játszó Wisconsin-i Eglath egy meglehetősen friss formáció, amit öt, kb. 17-25 év közötti fiatal srác alkot. […]
Tovább »
Soha nem hallottam még a Kardashev nevét, ami nem ritka származási helyére utal, hanem arra, hogy közel 10 éves működésük alatt nem sok mindent tettek le az asztalra. Deathcore bandaként kezdték meg tevékenységüket 2012-ben, fitatalon és vagányan, hogy sok EP és demó után eljussanak a világot hidegen hagyó Peripety lemezükig. Pedig az album két dolog […]
Tovább »
