Cikkek

Black Raptus – Cold Cases (2021)

Meglehetősen depresszív és baljós borítóval rendelkezik az olasz Black Raptus zenekar tavalyi bemutatkozó anyaga, amiből sok jót semmiképp sem néznénk ki a csapatból. Itt a jóság és tisztaság eszményére gondolok természtetesen, mivel a Cold Cases mindezen erények ellenpólusaként kíván megjelenni ebben a tétova dimenzióban, melyre folyamatosan veszélyt jelentenek az idegen entitások, mint például a démonok. […]

Tovább »

K amon K – Arca Ende Aeterna (2021)

Érdekes, K Amon K névvel indult tavaly egy francia atmoszférikus, szimfonikus black metal projekt egy olyan csapattal, ami elég sok stílusból kivette már a részét. Kra Cillag énekes/gitáros/billentyűs például megfordult már több black metal formációban (Neraeon, Crystalium, Pavallion Rouge), de az ezredforduló idején leginkább underground death metal hordák esetében találkozhattunk a nevével. A dobosként funkcionáló, […]

Tovább »

Qaalm – Resilience & Despair (2022)

2017-ben két amerikai veterán összefutott egy közös koncerten, ahol egymás produkcióját méltatták, majd ahogy az lenni szokott, néhány guriga sör elfogyasztása után közös projektben kezdtek el gondolkodni. Az egyik Pete Majors énekes volt, aki a Dargar fedélzetén próbálja rengeteg zaj bevezetésével bővíteni a black metal repertoárját, valamint a Harassor berkeiben teszi ugyanezt a hardcore és […]

Tovább »

Maysaloon – A Lip to Earth, a Lip to Heaven and a Tongue to the Stars (2021)

Történt egyszer, ami megtörtént már sok-sok ezerszer, hogy megszületett egy kezdetleges civilizáció elméjében egy közösséghez tartozást erősítő istenség alakja. Ezek az istenek akkoriban igen egyszerűek voltak, csak azon erők felett volt hatalmuk, melyeket az emberek ismertek. A legelsők között szerepeltek a tűz istenek, tenger, villám istenek és természetesen a Nap, mint teremtő, életadó istenség. Az […]

Tovább »

Deathspell Omega – The Long Defeat (2022)

Ha esetleg gyanútlan Omega fanok tévedtek volna errefelé azt gondolván egy fura nevű tribute zenekarról lenne a következőkben szó, akkor azok vegyenek egy éles hátra arcot. Eme banda tagjai ugyanis azok a fajta csibészek akik a petróleum lámpa lángjával pusztítanák el az emberiséget, a gyönyörködés helyett. Komolyra fordítva a szót: meg merem kockáztatni, hogy a […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #120

„Kezünkből azonnal kihúzzuk a tüskét, miért őrizzük akkor szívünkben?” (Facundói Szent János) Nektek mi számít irgalmas cselekedetnek? Adakozni egy jó ügyért, mosolyogni egy haldoklónak, vagy egyszerűen csak úgy élni, hogy az egy felsőbb hatalomnak a tetszésére legyen? Mi inkább a ti tetszéseteknek akarunk jót cselekedni, ezért is hoztuk el EP sorozatunk újabb adagját, amint lassú, […]

Tovább »

Absent in Body – Plague God (2022)

Egyre többször bukkannak fel olyan nehézfém csapatok, akik a disszonáns és indusztriális elemek használatával jelölik ki megkülönböztető útjukat az egyediség irányába. Tagadhatatlanul vékony a mezsgye az öncélú zajongás és az igazi, zsigerből jövő őrület kötött. Azonban ez is kiveti magából a művészieskedő turistákat, és csak azok kapnak igazi elismert helyet ezen kőkemény berkekben, akik valóban […]

Tovább »

Bekëth Nexëhmü – De Dunklas Gravrit (2022)

Swartadauþuz egy nagyon elfoglalt ember. Összeszámoltam: összesen 23 projektben vagy bandában van valamilyen szerepe. A lista végigpásztázása közben akad egy pár amelyik számomra is nagyon kedves, ilyen például a Musmahhu, Azelisassath vagy az Urkaos. Ezek mindegyike nagyon erősen ajánlott, faggyal és halállal felöltöztetett szimfóniákat hallhatunk. A Bekëth Nexëhmü azonban az első projektje és ezáltal gondolom […]

Tovább »

Mägo de Oz – Bandera Negra (2021)

Emlékeim szerint valamikor 2004 tájékán találkoztam először a spanyol Mägo de Oz zenéjével, amikor az angoltól különböző nyelveken zenélő bandákat keresgéltem. Akkoriban rövid idő alatt két bandát is megismertem hasonló stílusban: a Mägo de Oz mellett a Tierra Santa-t is. A címben szereplő bandától akkoriban a 2003-as Gaia lemezt hallottam először (ha jól emlékszem, legelőször […]

Tovább »

Aparthiva Raktadhara – Adyapeeth Maranasamitha (2022)

A metál rajongók színe java abban a tudatban éli le életét, hogy a 20. században lezajlott a extremitások kora. Az extra lassú funeral doom-tól a legbestiálisabb grind agymenésekig már mindent hallottunk. Ez azonban távol áll az igazságtól, a sokszor kicsit lesajnált indiai és sri lankai war metál színtérnek sikerült egy extra lapátot rátennie a dologra. […]

Tovább »