07.22. Péntek A pénteki és szombati napot céloztuk be magunknak erre az új és üde színfoltnak számító hazai thrash-death-black metal/grindcore fesztiválra. A fesztivál már szerdán elkezdődött Hódmezővásárhely külterületén, de mi sajnos csak hétvégére tudtunk elszökni a munka elől. Már az is egész különleges volt, hogy az általában (zeneileg is) Budapest központú országban most nem északra, […]
Tovább »
Egy röpke három éves szünetet követően rukkolt elő negyedik nagylemezével Nottingham fehér ruhás és szivárványos dizájnos pszichedelikus / progresszív rock / “hamis” gospel bandája, a Church of the Cosmic Skull. A There Is No Time-ban kisebb-nagyobb változtatások révén változtattak az eddigi “slágerírós” formulájukon, aminek következtében egy kevésbé riffelős és lassabban kibontakozó alkotás született. A Church […]
Tovább »
Por és Hamu | Lemezfelvétel támogató buli Negyedmagammal kerekedtem fel, Heves megyéből, hogy megtámogassuk a hamarosan esedékes Agregator lemezt. Időben érkeztünk, és az S8 szomszédságában lévő egységben, még egy pár bemelegítő sör lement, rég látott jókomák társaságában. Pontban 20:00 órakor lépett színpadra a karcagi Decadence, amelyet két év után láthatott élőben a nagyérdemű. A program […]
Tovább »
Max Svalgard és dobosa Danny Piselli ugyan a debütáló albumát készül kiadni Sublation néven, ám korántsem ez az első randijuk albumok terén. Még 2008-ban alakították meg a Fisthammer névre hallgató együttesüket, ahol melléjük szegődött Mike és Doug Sabolick, akik az A Life Once Lost-ból lehetnek ismerősek a jól informáltak körében. Ez az a brigád, amelyik […]
Tovább »
Utoljára 2016-ban találkoztam a Goatpsalm nevű formációval, akik igazán kétes emlékeket hagytak bennem. Első körben dark ambient, másodsorban funeral doomként maradtak meg, akik végtelen kísérletezési szándékuk mellett nem igazán tudtak meggyőzni arról, hogy érdemes őket újra elővennem. Tehetségük, zenei elszántságuk iránt nem voltak kétségeim, így visszaolvasva az akkori lemezkritikát, de maga a Downstream című anyaguk […]
Tovább »
A teljes tanácstalanság uralkodott bennem, amikor először végighallgattam a mexikói Yaotl Mictlan harmadik nagylemezét, ami Sagrada Tierra Del Jaguar címmel érkezett meg még 2020-ben. Ennek oka az, hogy rendszerint hallgatáskor megjelenő képeket vizionálok, érzelmeket keresek egy-egy kiadványt illetően, a Yaotl viszont annyira idegennek, távolinak hatott, hogy nagyon megnehezítette a dolgomat. Nem azért, mert rossz, sőt, […]
Tovább »
Finnországban a legtöbb az egy főre jutó metal bandák száma. Nem utolsó sorban az országok boldogságszintjének a felmérésében is rendre az élen szoktak végezni. Nem tudom van-e összefüggés a kettő között, de mindenesetre elgondolkodtató. A Blood Chalice tovább öregbíti a finnek metal históriáját, mégpedig az extrém oldalát. 2015-ben alakultak Por városában, rögtön rá egy évre […]
Tovább »
Portland városa számos kiváló bandának a szülőhelyévé vált az utóbbi bő tíz évben. Ez különösen igaz az extrémebb műfajokra, azon belül is a death metal-ra. Ebbe a reneszánszba valamilyen szinten beletartozik a Weregoat is, de ők inkább már különcnek számítanak, leginkább stílusuknak és koncepciójuknak köszönhető mindez. 2009-ben alakultak és a black/death metal oltára előtt fogadtak […]
Tovább »
Nagyon ritkán hallgatok thrash metalt, pedig igazán sosem volt bajom a műfajjal. Egyszerűen az az eszköztár, amit használ, jellemzően szűkös számomra, nem tud hosszú távon lekötni. Azzal viszont, hogy már nem születnek kellően erős lemezek a műfajban, mindenképp tudnék vitatkozni. Általában a kísérletezősebb, crossover és progresszív, esetleg technikás vonalat keresem a friss megjelenések között, de […]
Tovább »
Emlékszem, mikor 2012. március végén/április elején a Sabaton hivatalosan is bejelentette, amit addig még csak sejteni sem nagyon lehetett: négy tag (Oskar Montelius – gitár, Rikard Sundén – gitár, Daniel Mullback – dobok és Daniel Myhr – billentyűs hangszerek) kivált a bandából. Akkoriban ez hidegzuhanyként érte a rajongókat (köztük engem is), mivel előjele nem igazán […]
Tovább »
