Cikkek

Lénárd László emlékére

Életének 58. évében, rövid, súlyos betegség után 2022. 08. 02-án elhunyt Lénárd László zenei újságíró, a Hammerworld rockzenei magazin társalapító főszerkesztője, a hard rock és metal műfaj legnagyobb hazai szakértője. Lénárd László 1965. május 12-én született Budapesten. Jogi pályára készült, de a zene korán az érdeklődése középpontjába került. Az 1970-es évek végétől kezdte építeni rendkívüli […]

Tovább »

Spiter – Bathe The Babe In Bats’ Blood (2022)

A punk és a black metal több ponton is hasonlít egymásra, még ha első ránézésre ez nem is olyan nyilvánvaló. Mindkettő favorizálja a primitív zenei megvalósítást, elvégre a punk általában három, a black metal meg két akkordot használ a legtöbbször. Közös ellenséget is sikerült találniuk, név szerint a modern társadalmi berendezkedést, amit mindkét szcéna mélyen […]

Tovább »

Egy igazi rendhagyó sötét mise: Mercyful Fate, Death Angel, Remorse – Fezen, Székesfehérvár, 2022. 07. 28.

Szerintem nem túlzok, amikor azt mondom, hogy nem sokan számítottak arra, hogy a legendás és sok banda életét, karrierjét meghatározó Mercyful Fate egyszer még valaha újra aktív lesz/lehet. Ezért amikor 2019. augusztus 1-én King Diamond bejelentette, hogy majdnem 20 év után újra aktivizálja a bandát, és 2020 nyarán újra koncerteznek, nem volt kérdés, hogy meg […]

Tovább »

Ornamentos Del Miedo – Yo, No Soy Yo (2022)

Még egy 2021-es cikkemben mutattam be nektek az Ornamentos Del Mideo nevű atmoszférikus funeral doom metal projektet, ahol azzal nyitottam, hogy a multihangszeres Angel minden volt már, csak akaszott ember nem az ungerground zenei színtéren. Számos stílus, hatás áll mögötte, de úgy gondoltam, most végre megtalálta a helyét. Feltűnését azonnal lereagálta a Solitude Productions is, […]

Tovább »

Esoctrilihum – Consecration of the Spiritüs Flesh (2022)

A 2016 óta aktív Esoctrilihum egy kifejezetten nehezen körülírható, de nagyon jellegzetes stílust képviselő egyszemélyes banda Franciaországból. Az extrémek közt is kiemelkedően extrém módon, az avant-garde határait feszegetve a pszichedelikus black metal és a progresszív death metal egyvelege, illetve az utóbbi évek lemezein egyre jellemzően, ambient elemek jellemzik az Esoctrilihum hangzásvilágát. Az évek alatt sikerült […]

Tovább »

Wormrot – Hiss (2022)

Nincs szörnyűbb halála annál egy zenekarnak, amikor belelaposodik, belesimul a saját stílusába. Forgatja annak sablonjait, menetrendszerűen kiadja a rajongóknak a kötelező nagylemezt és jól meg is turnéztatja, hogy legalább fesztiválidőben ne kelljen az asszonnyal maradni otthon. A másik lehetőség az, hogy semmivel sem elégszik meg egy csapat és mindig keresi fejlődésének, tökéletesedésének útját. Szó se […]

Tovább »

Massacred – Human Extermination (2022)

Nem ismeretlen az az élethelyzet, amikor a két nagyobb tesó elhomályosítja a kisebbet. Ez jutott az eszembe amikor az argentin metal színtérre gondoltam, nincs könnyű dolguk ugyanis két igazi behemót fogja őket közre. Itt természetesen Brazíliára és Chilére gondoltam. Ezek az országok fáradhatatlanul ontják magukból a jobb vagy rosszabb produkciókat. A Massacred talán egy jó […]

Tovább »

Dvvell – Quiescent (2022)

Néhány évvel ezelőtt nagy hatást gyakorolt rám az amerikai Mizmor, amikor Yodh című második lemezével konkrétan egy feketelyuk belsejébe száműzte a lelkemet, legalábbis a hallgatás idejére vonatkozóan. A.L.N. azóta kiadta a nagyszerű Cairn lemezt, ami azért mérsékeltebb hatását tekintve, idén pedig a Myopia című, Thouval közös anyagával varázsolta el a hipnotikus erejű zenék szerelmeseit. Mert […]

Tovább »

HeléH – HeléH (2022)

Míg Észak-Amerikában a száraz, tradíciókra és hatalmas szakállakra építkező doom metal a jellemző, addig délen teljesen más a helyzet. Pont annyira, hogy véleményem szerint Dél-Amerika epikus doom termése van olyan jelentős, mint az európai, csak sokszor megmarad helyi csodának, aminek hangjai szép lassan elerőtlenednek az őserdők fái között. A legtöbb embernek talán pont ezért a […]

Tovább »

Fleshrot – Unburied Corpse (2022)

Ilyen ritka gusztustalan időkben, mint amilyeneket mostanában élünk, (minden tekintetben) egyszerűen vágyunk a nyugalomra és a magányra. Keresve se találhatnánk jobb helyet egy temetőnél, sorakoznak a sírok, kripták, ők nem fognak megzavarni minket a lamentálásunkban. Pláne ha mindezt este tesszük meg, ráeszmélhetünk arra, hogy nem is vagyunk annyira egyedül, sőt mi több, nagyon is van […]

Tovább »