Cikkek

Samarithan – Tales Of Doom (2022)

A világjárvány alaposan megrendítette a gazdaságokat, az emberi kapcsolatokat és számtalan területen hagyott maga után mély sebet. Ugyanakkor sok helyen hozott létre olyan projekteket, amik nem valószínű, hogy más körülmények között megszülettek volna. Az internet és a gyors kapcsolattartás nemzetközi csapatokat, baráti társaságokat fogott össze egy-egy kedvelt műfaj, zenei kalandozás kedvéért, az otthon töltött idő […]

Tovább »

Cartilage – The Deader The Better (2022)

Amint megláttam az amerikai Cartilage albumának a borítóját azonnal nosztalgikus hangulatba kerültem. Ezek a harsány, bántóan színes albumborítók bizony az Impetigo stílusát közvetítette felém. Ilyen ronda színekkel egyedül csak ők tudták büntetni a nagyérdeműt. Kisiskolás koromban sem voltam képes ilyen színeket kikeverni a vízfestékből pedig próbálkoztam. Ezek után pedig megpillantottam az utolsó dalt az albumon […]

Tovább »

Dark Funeral – We Are the Apocalypse (2022)

A majd 30 éve aktív Dark Funeral a black metal svéd ágának egyik biztos és sziklaszilárd tagja. A név számomra teljesen egybeforrt black metal stabil és kiegyensúlyozott formájának képével, avagy ők egyértelműen egyike azon bandáknak akik az idők alatt teljesen azonosultak a “ha nem romlott el, ne javítsd meg” mottóval. Valóban, stílusuk gyakorlatilag érdemben semmit […]

Tovább »

Icare – Charogne (2022)

A Svájcból származó Icare a zenei stílusok közül éppen a grindcore és a post-black metal mellett dobta nem létező lándzsáját. Mondanom sem kell, hogy nem mindennapi keveredése ez a stílusoknak. A post-black metal múltba révedő merengései, cipőbámuló maszatlolása keveredik a hiperaktív és dühös grindcore-al. Önmagában már ez felkeltette az érdeklődésem a banda iránt, aztán megláttam, […]

Tovább »

Hogtooth – You Can’t Handle the Tooth [EP] (2022)

Tavaly, a különlegességeket és a rock, metal minden stílusában feltörekvő bandákat felfedező olasz WormHoleDeath kiadónál jelentkezett első albumával (EP-vel) a kanadai Halifaxból származó Hogtooth. A vadkanagyarról elnevezett csapat kissé Motörhead-es logója egy szűk harminc perces lemez borítóját díszíti és annyiban találó, hogy valóban olyan borostás és nyers zenét tartalmaz, mint az epigon. A korong azonban […]

Tovább »

Perényi Dénes – Zordság helyett nehézfém Atomok

Perényi Deni v03

Mottó: „Megtanultam, minden lemez elkészítése máshogy nehéz!”Emellett megtudjuk, hogy a fémzene Mindenható… A kipróbált miskolci metal zenészekből 2000-ben alakult Zord erős indulással, a Nail-nél megjelent három lemezzel és egy-egy klippel tűnt fel a médiában, miközben a zenekar maga ennél aktívabbnak látszik. A közösségi médiás posztokkal olyan, mintha a banda készülne valamire, ahogy „kíváncsian várják, mit […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #125

EP válogatásunkban ezúttal egy kicsit a kísérletező zenék irányában mozdulunk el. Mondhatjuk azt is, hogy igyekszünk az idegeitekre menni, mert most tényleg nem mindennapi alkotásokat hoztunk. Lesz itt ipari alapokra helyezett noisegrind, ami különbözős motorikus zajokra lett meg komponálva, illetve a zajos, de annál gyors érthetetlenség értelmének lendületére. Egy kis sivatagi disco, és klasszikus értelembe […]

Tovább »

Ruinas – Resurrekzión (2022)

A grindcore amennyire extrém zeneileg annyira földhözragadt témáit tekintve. A mindennapi életből merítenek, a kisember soha véget nem érő basztatásáról szólnak mikródalaik. Le sem lehetne tagadni, hogy a hardcore és crust punk nagy hatással volt a kialakulására, ez általában az ő asztaluk szokott lenni. A spanyol Ruinas 2018-ban alakult meg és ők is emellett tették […]

Tovább »

Empyrean Sky – The Snow White Rose Of Paradise (2004)

Szegény Empyrean Sky…pont akkor kellett tevékenynek lennie, amikor egy Opeth nevű banda a legszebb napjait, éveit élte és gyakorlatilag minden levegőt elszívott a progresszív elemeket death metallal elegyítő zenekarok elől, teszem hozzá, sokszor joggal. Ennek következtében még ma is elsődleges összehasonlítási alap, ha ez a műfaj szóba kerül, miközben egy John Welborn (Putrefaction, Wormwood) nevű […]

Tovább »

Saidan – Onryō II: Her Spirit Eternal (2022)

Mindenképp elismerem az egyediségét, de sokakkal ellentétben engem sosem vonzott igazán a keleti kutúra. Nem lettes anime rajongó, kimaradt a Pokemon és alapvetően rengeteg szokással, hagyománnyal nem tudok szimpatizálni, főleg Japánt illetően. Ugyanakkor a szigetországnak is van egy olyan aspektusa, ami közelebb áll hozzám, ez pedig a horrorhoz való szintén egyedi hozzáállásuk. Persze sosem szórakoztatott […]

Tovább »