Cikkek

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #108

EP-sorozatuk e heti összeállításában visszanyúlunk a klasszikus goth rock sötétségébe és alámerülünk a hipnotikus death metal kísérleti hangkonstellációiban. Szívünk egy zöld cigit, iszunk egy jó sört és a halál harci szekerén robogunk tovább a mennyek káoszába. A Death Cult 69 egy új német projekt, amit a Wisborg két zenésze Konstantin Michaely és Luc Lacroix hívott életre. […]

Tovább »

Sonata Arctica – Talviyö (2019)

A Sonata Arctica hajdanán a finn power metal zászlóvivőiként tetszelegtek, és farkasháton ügetve szántották fel Európa metal színterét. Aztán jött a válság, drágult a kenyér, gyengült a forint, a Sonata Arctica pedig megunta a power metalt. Körülbelül ekkor szakadt két részre az addig oly egységes rajongótáboruk is. Tony Kakko nem akart tovább power metalban alkotni, […]

Tovább »

Frost – Winterblood (2021)

A Mocsnik Ferenc által vezetett kazincbarcikai Frost 1996 óta aktív és egyben meghatározó (része) zenekara a magyar black metalérának. Az évek alatt ikonikussá avanzsált horda mára már nem csak ide haza, de szerencsére a nemzetközi színtéren is meglehetős elismertségre tett szert. A csapat 2019-es visszatérő albuma, a Deathtree Mystery megjelenése óta folyamatosan dolgozik, aminek eredményként […]

Tovább »

Katla. – Allt þetta Helvítis Myrkur (2020)

Sajnos a fővárosnak idén is mellőznie kellett az ünnep szentséget megjelenítő fehér hótakarót.  A külvárosban, a magukat egyedinek hazudó, de valójában többségében mindenféle bensőséget, stílust nélkülöző épületek közt csak elvétve jelent meg itt-ott Karácsonyt hirdető mesterséges giccsvilágítás. Persze, ez a kellemesen nyomorúságos atmoszféra nem hogy elveszi, hanem meg hozza egy komor tónusú zenék iránt rajongó […]

Tovább »

Disma – Towards The Megalith (2011)

Az amerikai Disma nem lesz soha a stabilan működő, folyamatos tagsággal bíró zenekarok mintapéldánya, azonban az, hogy most itt szerepel, messze nem a véletlen műve. Az átjáróház ugyanis 2011-ben összehozott egy olyan felállást, ami fogta magát és elkészítette a 2010-es évek egyik legjobb death metal lemezét különösebb visszhang nélkül, pedig egész nagy neveket sikerült felvonultatnia. […]

Tovább »

Kryptos – Force of Danger (2021)

Egyből felfigyeltem a Kryptos nevére az AFM bandái és a promós anyagok között böngészve. Mikor pedig utánanéztem a zenekarnak, kicsit meglepődve konstatáltam, hogy egy indiai old school heavy/thrash formációról van szó, akik már 1998 óta léteznek és ez már a hatodik nagylemezük a sorban. Meg kell mondjam, nem találkozom sűrűn indiai származású metal bandával, így […]

Tovább »

Belore – Artefacts (2021)

Világunkból szinte teljesen száműzték a csodát, varázslatot. Helyette mesterséges idolokat és hazug, üres mintaképeket állítottak. Így, a mitikus hősökről szóló történetek, fantasztikus helyszínek varázsának örömforrására szomjas utazó lelkesedéssel fogadja, ha végre tiszta formában kaphatja meg ezeket a kalandokat. Azért a hamis világunkban még bőven akadnak olyanok akik művészetüket a ennek a mesebeli világ fenntartásába alították. […]

Tovább »

Cân Bardd – Devoured By The Oak (2021)

Jelen emberiség létezése óta talán még sosem állt ennyire távolt az Anyatermészettől. Az anyag fogságába zárt individuumok lelkére kiülő modern világ mocska, oly mód megfertőzte azt, hogy a bölcsőt jelentő világot már idegennek, sőt félelmetesnek, ijesztőnek ítéli meg. Hangzatos, de üres frázisok mögé bújva, vagy éppen teljes mértékben életidegen mintákat, eszméket követve mintsem sejtő módon, […]

Tovább »

Binary Order – interjú: szisztematikusan ösztönös

Bár már jó pár éve, hogy itt a Fémforgácson olyan stílusokkal ismerkedem, amiket korábban nem hallgattam. Ám még mindig a különböző rock/metal hangzásokat vegyítő, főleg mélyebb hangvételű zenei irányzatok útvesztőjében bolyongok. Igaz, ez egy olyan labirintus, ahol én sem érzem magam kényelmetlenül: a sokszor hegyes szúrós gallyak között mindig akad valami új virág vagy termés, […]

Tovább »

Dark Millennium – Acid River (2022)

A német Dark Millennium két lemezét mindenképp klasszikusnak tartom, valamikor az idők kezdetén a kedvencemről, a Diana Read Peace anyagról még meg is emlékeztem. Viszont tudni kell, hogy teljesen egyedi, avant-garde deat/doom metaljuk igazán a 90-es évek első felében érvényesült, amikor kifejezetten előre mutatónak, formabontónak számítottak. Zenéjükben számtalan hatás érvényesült olyan módon, hogy egy pillanatra […]

Tovább »