Cikkek

Mur – Cut The Rivers Vein (2022)

A Mur egy Minnesotai szólóprojekt, melynek zenéjében a romantika korának eszményei manifesztálódnak jelen világunk elanyagiasodott sivárságával. Alkotója azon művészek közé tartozik, akit inkább az alkotás, az egyéni kinyilatkoztatás, sem mint a hírnév érdekel. Ő Cam Sather (Hymnal), aki projektjét 2012-ben indította a remény és a gyűlölet holisztikus megközelítésének szimbolikájaként, és egy újvonalas zenei entitásként öntött […]

Tovább »

Der Weg Einer Freiheit – Noktvrn (2021)

Közeledünk 2021 végéhez, még mindig tombol a világjárvány és azt gondolhatnánk, hogy az előadók, a művészek is szorult helyzetbe kerültek. Ez sok szempontból van így, de ettől függetlenül a hallgatóság számára szállított minőségről nem kellett lemondanunk ebben az évben sem. Lassan formálódnak a listák, jönnek a TOP 10-ek és egyebek, de még mindig szivárognak elő […]

Tovább »

Crom – Into The Glory Ride [EP] (2021)

Négy évvel When Northmen Die albuma után egy újabb misztikus kalandra visz el minket az epikus power/heavy metal vonalú Crom. A Dark Fortress egykori basszusgitárosának, Walter „Crom” Grosse egyszemélyes projektjeként induló banda Into Glory Ride kislemezére két vadonatúj, tiszta esszenciájú epikus heavy metal dal és három érzelmes hangvételű akusztikus szám került fel, melyek méltón folytatják […]

Tovább »

In Aevum Agere – Emperor of Hell – Canto XXXIV (2021)

Az olasz In Aevum Agere olyan számomra, mint egy távoli jóbarát, akivel még időnként felveszem a kapcsolatot, de már nem is igazán emlékszem arra, hogy honnan is indult a nagy összeborulás. Aztán eszembe jutott, bizony a projekt akkori egyetlen tagja, Bruno Masulli leszakította a fejemet néhány single és demó kiadvánnyal a kétezres évek vége felé, […]

Tovább »

Stagwounder – The Shrouded Muse Of The World’s Lament (2021)

Soha nem hallottam még a német Stagwounder zenekarról, annak ellenére, hogy nemrég jelentették meg második nagylemezüket, melyről ugye most ti is olvashattok. A kiadványt CD-n is megjelentető Crawling Chaos, akiknem amúgy is kedvelem a viselt dolgait, valami oknál fogva úgy gondolta, hogy elfér még a karácsonyfánk alatt ez a mutatós album és bizony nem is […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #106

Egy új korszak hajnalán, amikor ősi istenek haltak meg a keletről származó napfénnyel együtt, az emberi világ várt annak az eljövetelére, hogy egy új hatalom elhozza az üdvözülést.„Ex Oriente Lux„ Harangok, ünnepi hangulat, csilingelő világvége… szónikus kabócák. Ennek fényében érkezett meg EP sorozatunk aktuális „ünnepi” száma. A post-black metal vonalán mozgó belga Mother trió 2017-ben indult. […]

Tovább »

Ereb Altor – Vargtimman (2022)

A svéd Isole és annak 90-es évekig visszanyúló őse, a Forlorn mindig is ott volt a kedvenc epikus doom csapataim között annak ellenére, hogy időnként hajlamosak hullámzó teljesítményt nyújtani. No nem a zene minőségét, inkább a dalírást figyelembe véve. Lemezeikkel való viszonyomat mindig az határozta meg, hogy mennyire tudtak jó dalokat szerezni az átlagos szerzeményekkel […]

Tovább »

Pennhurst – Interjú Horváth Imrével (1./2 rész)

A már jó fél évtizede létező Pennhurst nemrégiben, 2021. októberében jelentette meg az első lemezét Őrizetlenül címmel a H-Music gondozásában. A modern metal/nu metal stílusban alkotó csapat erős korongját már több fórumon bemutatták. A szinte újjászületett csapatról és csapattól több információ látott már napvilágot a különböző zenei lapokban és felületeken. A Fémforgács olvasóinak a teljesség […]

Tovább »

Dream Unending – Tide Turns Eternal (2021)

Amikor közeledünk egy esztendő végéhez, mindig számadással, listázással készülünk arra, hogy összegezzük az adott év teljesítményét. Ennek mindig ugyanaz lesz azonban a vége: rájövök, hogy reménytelen szélmalomharcot vívunk a megjelenések ellen, melyeket az elmúlt évek káosza, járványhelyzete sem tudott annyira megtépázni. Folyamatosan futok bele olyan anyagokba, amik nem most, hanem akár hónapokkal korábban napvilágot láttak […]

Tovább »

Funeral Mist – Deiform (2021)

Immár három éve, hogy Hekatomb című nagylemezéért magasztaltam, ritka kiadásai miatt elmarasztaltam a Funeral Mist nevű projektet, melyet 1994 óta egyetlen emberke működtet Arioch néven. Persze nem titok, hogy ez az álnév Daniel Hans Johant rejti, aki már jó ideje a Mardukban fényesíti sűrűn szegecselt ruhatárát és emelgeti magasba a black metal ötágú csillagát. Azt […]

Tovább »