Cikkek

Trivium – In The Court Of The Dragon (2021)

A Matt Heafy által vezetett floridai Trivium 2005-ös Ascendancy című második albumával robbant be igazán a metalcore színterére. Az akkor tizenéves srácok a masszív kiadói támogatásnak köszönhetően (ez volt az első albumuk a Roadrunnernél) erősen be is betonozták magukat. Ez után még két jó lemez, a The Crusade és a Shogun jött, majd a megújulás […]

Tovább »

KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #109

2022-es második EP válogatásunkon öt újabb friss anyagot hoztunk el nektek a szörnyeteg zajoktól a kísérletező harmóniákig. De lesz klasszikus death és egy kis hazai punk/rockos tombolás. Jó pár évnyi hallgatás után új EP-jével tért vissza a horvát sludgecore/doom zaj szörnyeteg, a  Negative Slug. Ratbag című anyagukra négy izmos fiffelésű, ragacsos, „fülsiketítően” kaotikus tétel került […]

Tovább »

Hadewych – Mes press release (2022)

A holland ezoterikus ambient – dark ambient zenét játszó Hadewych együttes nem szívesen mozdul ki a biztonságot nyújtó sötét orvából, így elég kevés információt lehet megtudni a tagokról. A közösségi és Bandcamp oldalukon is csak szűkszavúan, furcsa művésznevek mögé rejtőzve mutatják meg magukat (Nÿland – vokál, gitárok, dob; St. Álander – vokál, billentyűk; Ko::ded – […]

Tovább »

Cave Bastard – Wrath of the Bastard (2021)

Az ünnepek elteltét követően itt az idő, hogy egy évre teljesen elfelejtsük a csapból és a rádiókból folyó negédes, karácsonyi ömlengéseket! Helyettük hallgassátok velem az USA-ban, pontosabban a Kalifornia állambeli San Diego-ban megalakult és a mai napig is ott alkotó Cave Bastard nevű zenekar tavaly november 12-én megjelent, régóta várt második nagylemezét, mely a Wrath […]

Tovább »

Evoking Winds – Conjunction of Spheres (2021)

Mindig is az év végi szünetet kedveltem leginkább, mert az embertelen hajtásban végre egy kis nyugalom áll be. Az embernek a téli időszakban lehetősége van a meghitt befelé fordulásra, pihenésre, otthonos légkörre. Ilyenkor szinte mindenkire jellemző, hogy előveszi azokat a zenéket, könyveket, amire sosem volt idő a hétköznapok rohanásában. Szinte már tékozlóan bánva az üres […]

Tovább »

Necrophagous – In Chaos Ascend (2022)

Sokat segítenek az cikkírásban az előzetes ismeretek és a könnyen beszerezhető információk, amik higgyétek el, néhány száz recenzió után már nagyon könnyen ragadnak az emberre. Itt van például a semmiből előkerült svéd Necrophagous zenekar, ami old school death metalban utazik és elég volt pár pillantást vetnem a tagok múltjára azt illetően, hogy milyen elvárásokkal üljek […]

Tovább »

Ainulindalë – Les chroniques d’Arda [EP] (2021)

Emlékszem, amikor fiatal kamaszként először találkoztam Tolkien halhatatlan mesterművűvel A Gyűrűk Urával. Úgy éreztem, mintha pontosan nekem írta volna. Minden szépségével, epikus magasságával, mélységével, a fantasztikusan részletes természetleírásaival teljes mértékben magával ragadott. Noha nem nosztalgikus ömlengésnek szánom ezeket a gondolatokat, mert nem csak rám, hanem az előttem lévő generációkra is ilyen hatást gyakorolt (és remélhetőleg […]

Tovább »

Isn’t – Heartless/Nightfall [EP]

Nemrég keresett meg a Németországban élő Sivák Krisztián, hogy figyelmünkbe ajánlja Isn’t névre hallgató csapatának két EP-jét. Mit érdemes tudni róluk? A biográfia szerint a zenekar megszületése a 2020 októberében elkészült Brake című dalukhoz köthető. Ha jók az infóim, akkor Krisztián a két demót megért borsodi thrasher Panzer Division-ben muzsikált.  A bemutatkozásában azt írta: “azért, […]

Tovább »

Galaxy – On The Shore Of Life (2021)

Arról, hogy mennyire érdemes manapság egy múltszázadbeli heavy metalt idéző albummal előrukkolni, egy hosszabb beszélgetést is le lehetne bonyolítani. Na de, mielőtt még a bicskák felém repülnének, nem áll szándékomban megkérdőjelezni a stílus létjogosultságát. A mai metal béka segge alá két emelettel lehangolt gitárjai, német autópályát meghazudtoló tempója, az orosz folklórba bújtatott, fennoskandináv blackened death […]

Tovább »

Velo Misere – Monomanía Del Inexorable Vacío (2021)

Úgy gondolom végtelenül sablonos és könnyed lenne részemről azt állítani, hogy a black metal egy olyan szörnyeteg, amit csak az képes elfogadni, aki érti. Mégis, ezt az ókori filozófusokat megszégyenítő, magasröptű tézist fenntartom. Szigorúan külső füllel hallgatva nehéz lenne védeni azt, hogy a disszonáns reszelés, és az énekes halálsikolya minőségi, magasszintű zene, egyszerűen csak nem […]

Tovább »