Több évtizedes rajongói rutinnal a háta mögött az ember egy-egy új album kapcsán a borítókép és a logo típusa alapján általában teljes bizonyossággal el tudja dönteni, hogy milyen stílusú zenekarral/lemezzel hozta össze a jószerencse vagy a balsors… Az Ironbourne nálam kivételként erősíti a fenti axiómát. A logo és a borító alapján egy stoner/sludge vonalas csapatra […]
Tovább »
Ez a lemez lassan került közel hozzám. Elsőre egyáltalán nem találtuk meg az utat egymáshoz. Ez nagyon furcsa, mertaz elődje szinte azonnal kedvenccé vált. Ennek talán az is az oka, hogy míg a 2017-es Something New direktebb volt, itt viszont inkább a dallamos, ám nem feltétlenül azonnal ható dalok dominálnak. A banda a Beau Hill-es […]
Tovább »
Ha nem is tartom mindegyik 90-es évekbeli Burzum anyagot alapvetésnek (Hvis Lyset Tar Oss a kivétel), egy dolgot nem tudok félretenni: a korai lemezek jellegzetes vokálját. Varg nem a mára tipikussá vált károgással, hanem egy sokkal félelmetesebb, nyers “sikolyokra”, agresszív morgásra épült szörnyeteget hozott létre, amiből nagyon kevés akad manapság is. Nem a “Tehetségkutatóra készülök” […]
Tovább »
Nemrég írtam pár gondolatot arról, hogy mit jelent albumajánlót, más esetben felülvizsgálatot, kritikát írni. Az ajánló esetében általában kedvenc előadónk, sokat hallgatott anyagunk kerül terítékre (én is írok ilyeneket, nehogy félreértsétek), a kritika pedig az, amikor befut a promó és az ember a felfedezés, az írás öröméért rábök és elkészíti a feladatát. Ez kifejezetten fizikai […]
Tovább »
EP válogatásunk 73 részét egy könnyed, üdítőként ható gumi punk lendülettel kezdjük, majd beindítjuk a gyilkos fűrészgépeket és a lassan hömpölygő iszap dagonyát, amik után egy monoton, masszaszerű depresszív folyamba vetjük bele magunkat. De nem kell izgulni! A mentőöv már érkezik ’90-es évek death metaljának középtempós riff-cunamijában. Szóval sört a kézbe és a hangerőt fel! […]
Tovább »
– Ó, underground, te csodálatos! – mormoltam el magam előtt ezt a mondatot, mikor kezembe adott egy küldeményt a postás néni. Idős keze megremegett, mosolyok közepette ráncosodott arcán pedig kiült az elégedettség, hogy még most is teljesíteni tudja kötelességét. Az ő világában a csomag tartalma csuklószorító, porcerősítő vagy különleges receptgyűjtemény, de én tudom, milyen fertő […]
Tovább »
Fogalmam sincs, honnan kapta a nevét az amerikai Kafka Rex formáció, de ha bármi köze van Franz Kafkához és Rex Warnerhez (néhány helyen az angol Kafka-ként emlegetik), már érdekesnek ígérkezhet a dolog. A szürrealizmus előfutáraiként is emlegetett klasszikus irodalmárok azonban a nevükön kívül nem sok inspirációt adhattak hozzá a trióként működő zenekart illetően. Bizarr borító […]
Tovább »
Velem sokszor előfordul az a jelenség, hogy beszippant a „mátrix”. Abban biztos vagyok , hogy más is járt már így: amikor a youtube-on vagy a bandcamp-en zenét hallgat és az oldal dobálja fel a tag-eket (első kritikámig azt sem tudtam mit jelent), hogy ez is hasonló, meg az is hasonló, és akkor az ember elfeledkezve […]
Tovább »
A kazah raw black metalos Scolopendra Cingulata egyik érdekessége, hogy egy százlábú fajtáról kapta a nevét, a másik pedig, hogy melegágya volt egy másik immár nagylemezzel rendelkező formációnak, a szintén bonyolultabb névvel ellátott Dagor Bragollachnak. A zenekar székhelye orosz földre tevődött át, valamint elhagyva a puritánság vonalát a melodikusabb irányba tettek egy nagy lépést. Hivatalosan […]
Tovább »
A Hoodoo Offenders 2014-ben egy energikus, üde színfoltként jelent meg a magyar rockzene palettáján. A pszichedelikus stoner rock, garázs rock, valamint az art-rock, alter-rock vonalán mozgó budapesti trió tagjai frissességük ellenére jócskán régi motorosoknak számítanak a hazai, és nemzetközi rock színterén egyaránt. Neményi Csaba gitáros korábban a Supersonic, Amber Smith, The Starmans (David Bowie Tribute), […]
Tovább »
