Cikkek

The Ruins of Beverast – The Thule Grimoires (2021)

A német Alexander Von Meilenwald előző lemezéről is nekem volt szerencsém írni 2017-ben, így aki zenekari történetre vágyik, nyugodtan használja a keresőnket. Most kicsit személyesebb körmondatottal vezetném fel nektek az új, The Thule Grimoires című albumot, ami természetesen most is teljes mértékben hű a The Ruins Of Beverast eddigi fejlődésmenetéhez, ha lehet ilyenről beszélni. Ezt […]

Tovább »

Kokoon – Mrs. Jesus / Kokoon (2021)

A Kokoon egy német progresszív pop/rock zenekar, akik úgy nagyjából 2002 és 2008 között voltak aktívak. Ez idő alatt megjelentettek két nagylemezt (2003 – Kokoon, 2007 – Mrs. Jesus), aztán föloszlottak. De úgy tűnik, hogy volt egy hűséges rajongótáboruk, ugyanis a Golden Core úgy gondolta, hogy érdemes újra kiadniuk a banda albumait, ezúttal egy CD-n […]

Tovább »

Blurr Thrower – Les Voûtes (2021)

A Blurr Thrower egy újabb olyan alkotó (közösség), amely sikerrel burkolózik a névtelenség leple mögé, ezzel kifogva a szelet a kritikaíró vitorlájából. De lássuk, mit tudunk kideríteni erről a rendhagyó borítóba csomagolt felvételről! A párizsi székhelyű anonymus 2014-től evez a depresszív black metal poshadt, fekete tengerében. Útjának első állomása egy 2018-as digitális formátumú Les Avatars du […]

Tovább »

Diktátor – Animal Metal (1991)

Ha a keleti végek heavy metalja kerül szóba, elsőként a hajdúsági Diktátor neve kell, hogy a hazai rockerek eszébe jusson. Derzsi „Vezér” Bálint idestova három és fél évtizede indította el a zenekart, melynek egyetlen állandó pontja ő maga, aki egy személyben garanciát jelent arra, hogy a mindenkori zenekar hűen prezentálja az Aminal Metalt. Az 1986-os alapítást […]

Tovább »

Flying Circus – Flying Circus (2021)

Németország és a progresszív rock nálam nehezen fér el egy mondaton belül. A műfajt mindig az angolszász nyelvterülethez kapcsoltam, a németeket pedig alapvetően a thrash metallal azonosítottam. A Vanden Plas zenekaron kívül hirtelen csak olyan valóban underground nevek jutnak eszembe, mint az Ivanhoe, Dreamscape, Scanner, vagy a Poverty’s No Crime. Ráadásul ők mindannyian a metal […]

Tovább »

Les Chants de Nihil – Le Tyran et l’Esthète (2021)

A black metal első hulláma egymástól földrajzilag elszigetelt alkotók nevéhez fűződött (Venom, Bathory, Celtic Frost, Possessed, Mayhem, Tormentor, stb…), a második hullámban pedig egyes nemzetek jeleskedtek, a norvégok mellett kiemelkedő volt a görög, illetve a finn színtér is. Az irányzat mai képviselői úgy tűnik, hogy egy-egy kiadóhoz köthetők, akik a honfitársak gyűjtőtégelyeként az adott nemzetek alakulatait tömörítik egy-egy […]

Tovább »

Terrordome – Straight Outta Smogtown (2021)

A lengyel huligánok első albumáról pár hónapja emlékeztem meg a tavalyi újrakiadás apropóján, február elején pedig befutott a harmadik sorlemez is. A Straight Outta Smogtown borítóját megpillantva elégedetten dőltem hátra, hogy a krakkói négyes továbbra is jó nyomon jár, a fronton minden és mindenki szerepel, ami és aki egy jófajta crossover thrash albumhoz szükségeltetik. Van […]

Tovább »

Kicsi a bors, de erős – EP válogatás #62

E heti EP sorozatunkra ismét az underground zene színes kollázsából válogattunk. Azt is mondhatnám, olyan lesz, mint egy kéjes utazás, amiben lesz némi drámaian fekete izgalom. Egy underground szappanopera műalkotásszerű összetett psy-prog-hard rock kavalkáddal, klasszikus szabbatista ólom riffekkel, jól megkomponált fekete szimfóniákkal, rideg hatásokkal, és mindezt egy szónikus világ végső lüktetéseibe folytunk. A Rostro Del […]

Tovább »

Eoront – Gods Have No Home (2020)

Az orosz a táj és a hozzá kötődő mitológia hagyományok gazdagon szolgáltatnak ösztönző táptalajt, amin számtalan zenekar ereszt gyökeret. Az innen származó bandáknak kellő hitelt adhatunk, ha azok fagyos tájakról hiedelmekről, mitikus történetekről zenélnek. Ha a jeges és markáns fekete fém képviselőit keressük nem mehetünk el szó nélkül az Eoron-t mellett. A szibériai csapat előző […]

Tovább »