Kíváncsi vagyok, hogy az 55 percnyi tartalommal bőven megtöltött debütalbum után miért gondolta úgy a philadelphiai Coffin Dust, hogy death/thrash/crossover zenéje megfér 28 percben (ha az intrót és a feldolgozást nem számítom). Ha sziklakemény thrash tűzijáték szórná a szikrákat, ez a hossz mindenképpen pozitívum lenne, de a helyzet az, hogy nem annyira koncentrált vagy sűrű […]
Tovább »
Be kell valljam őszintén, először decemberig akartam várni ezzel a kijelentéssel, de az album megjelenéseket figyelve 2016-ról már bizton állíthatom, egy rendkívül doom szegény év lesz. Sajnos egyre kevesebb követője akad ennek a műfajnak, ami gyakorlatilag végigkísérte a rock, metal világ fejlődését egészen napjainkig és gyakorlatilag minden más alműfajra is hatással volt. Évről […]
Tovább »
Azzal kezdeném az ismertetőt, hogy általában a crossover/thrash műfaj, amely értelemszerűen a punk egyszerűségét is magán hordozza, valahol az érdeklődésem látóhatárának szélén található, és többször száműzetik e határvonalon túlra, ám az old-school death metallal való ilyetén keveréke azonnal a kerítésen belülre rántja a Coffin Dust nevű zenekart. A zenekar idei anyagára véletlenül bukkantam, hírszerzés közben, […]
Tovább »
„Crom! Még sohasem imádkoztam hozzád. Nem tudom, hogyan kell. Senki, még Te sem emlékszel majd, hogy a jó oldalon álltunk-e, vagy a rosszon. Hogy miért harcoltunk, és miért adtuk életünket. Nem! Csak az számít, hogy kevesen szembeszálltunk sokak ellen. Ez a lényeg. Te a bátrakat szereted, Crom. Ezért egyet kérek Tőled. Engedd, hogy bosszút álljak! […]
Tovább »
Isten látja lelkem, kerestem a hibát, de nem találtam. Mint fáklyával ősi rovásokat tanulmányozó tudós koponya, úgy kutattam legalább egy nüansznyi tévesztés, melléfogás után, de még csak hasonlóra sem bukkantam az új Aornos korongban, amit Mors Sola-ra keresztelt alkotója. A szertartás víz helyett minden bizonnyal vér és tűz révén történhetett, hiszen más nem is illene […]
Tovább »
Az amerikai The Gates Of Slumber 2011-es lemezének kritikájával debütáltam annak idején a Forgács azóta sokat nyüstölt képzeletbeli hasábjain. A nagyon bíztatónak és erősnek titulált The Wretch c. lemezről azonban akkor még nem tudtam, hogy sajnálatos módon az lesz a zenekar utolsó nagylemeze. Egészségügyi állapotára és más zenei elképzelésekre hivatkozva nem elég, hogy […]
Tovább »
Felújított külsőségekkel került elém a portugál Sacred Sin eredetileg 1995-ös, második nagylemeze, amely egyedüliként áll a Satanath kiadó által küldött promók és független alkotói szabadságom között. Sok jó és erősen közepes kiadvány után értem el a nagy múltú zenekarhoz, akiknek története egészen a 90-es évek elejéig nyúlik vissza, ahol az általuk képviselt […]
Tovább »
Ismételten egy kicsivel régebbi lemez landolt nálam, miután az űr vákuumában terjedő hang sebességével elért hozzám a németföldön termett Sektor zenekar 2014-es bemutatkozó anyaga, az Alpha. Igen, jól látjátok, sem a zenekarnév, sem a korong nem fog indulni semmilyen kreativitási versenyen, legfeljebb, ha kifejezetten az utolsó helyre gyúrtak az egyébként rengeteg másod, harmadvonalas […]
Tovább »
Szinte még ki sem hűlt a lejátszómban Kátai Tamás experimental avantgárd metal projektjének, a Thy Catafalque tavaly kiadott Sgùrr lemeze, máris itt van legújabb, kilenc dalos Meta albummal. A 66 perces játékidejű albumon a korábbiakhoz képest most még több vendégzenész tűnik fel. Összesen hat, nevezetesen Lédeczy Lambert (Ahriman, Mörbid Carnage, Tyrant Goatgaldrakona), Kónya Zoltán […]
Tovább »
Nem gatyázok, rögtön a közepébe vágok: már maga a Ninja Gandhi név is elég vagány, de sehol nincs magához a zenéhez képest, amit ezek a Dél-Kalifoniából szalajtott fiúk tolnak. A srácok egy olyan stíluskavalkádot vonultatnak fel a Wax Empire című debütalbumukon, aminek már a megnevezéséhez is komolyan neki kell veselkednem. Van itt minden, ami […]
Tovább »
