Nos, a szóban forgó 93-as „születésű” underground szingapúri black metal horda egykori „Metafizika” korongjának debütjét remélem, hogy senkinek sem kell bemutatnom. – Igazi raw (nagybetűvel) black csemegének számított már annak idején. Igaz megváltani nem váltotta meg a nagyvilágot, de legalább a stílus nagy „művelői” is jól elcsámcsogtak rajta. – Aztán az erre a produkcióra adott […]
Tovább »
A Remete Odabenn című anyagáról írni több szempontból is nehéz. Egyrészt nem annyira ‘forgács kompatibilis ez a dark/ritual ambient, martial industrial, neoclassical címkékkel körülírt stílusban fogant album, a másik ok pedig az alkotójával szembeni személyes érintettség. Ugyanis a Remete nevű egyszemélyes projekt mögött egykori oszlopos kollégánk, zeba rejtőzik, akinek olyan hasonló stílusú anyagok kerültek ki […]
Tovább »
Egy-egy stílus, irányzat mindig valami korábbiból táplálkozik, annak alapvető elemeit csűri-csavarja kénye-kedve szerint, valahogy így látott napvilágot a doom egyik mára időnként felismerhetetlen testvére is, a sludge metal. Ha a tradicionális doom egy angol öregember képében személyesülne meg, akkor a sludge ugyanez az úriember, csak belekkel kifelé, torz és erőszakos formában. Tesztalanyunk a […]
Tovább »
A körösladányi Dramatic morals (az m betű direkt kicsi!) egy 2013-ban alakult prog. metal/metalcore horda. 2014-es Inner Sound című bemutatkozó EP-jük borítója szerintem gyönyörű. A 4 dalos, 26 perces anyag zeneileg is ígéretesnek mondható, bár a szokásos gyermekbetegségeket magán hordozza. Ezek a következők: túlnyújtott nóták, ad hoc-jellegű gitárszólók és leginkább a hazai metal csapatok […]
Tovább »
A chilei Nebiros Sad, művésznevén Ots megingathatatlan vágyat érzett arra, hogy dallamos, északi fertővel átitatott black metalt játszhasson, mindezért beszállt több, eddig nem sokat felmutató zenekarba, mint például a Funeralis (nem, ez nem funeral doom projekt) vagy a Gates Of Tyrant. Az itt megismert cimborákkal 2011-ben saját projektbe is fogott Missa Mortum címmel, […]
Tovább »
Nagyon szimpatikus, amikor egy kiadó a minőséget felismerve ment meg a feledésbe igyekvő bandákat, lemezeket. Ezt tette most a Satanath Records a Bestial Deform 1996-os, eredetileg csak kazettán megjelent albumával, a Bellum Contra Omnessel is. A szentpétervári zenekar ugyan ma is aktívnak van jelölve, sőt, 2014-ben egy frissnek mondható EP-vel is jelentkeztek, munkásságuk […]
Tovább »
A lengyel Lugburz sem az a fajta zenekar, aki a kiadványok mennyiségében látja az üdvözülés lehetőségét. A Pure Misanthropy of Death az idén húsz éves banda második nagylemeze. A játék neve természetesen black metal és már az elején el kell mondjam, hogy a lengyel minőség itt is jelen van, még ha egy kicsit máshogy is, […]
Tovább »
Szerintem felesleges a Nadirral kapcsolatban hosszasan elmesélni a mérföldköveket, amik mögöttük vannak, hiszen a hazai színtér egyik ismert és elismert bandájáról van szó. Talán csak annyit szögeznék le, hogy kitartásból és tenniakarásból mindig is példát tudtak mutatni a kortársaknak. A Nadir nem az a banda, amelyik az interjúkban azt sírná el időről-időre, hogy nehéz a […]
Tovább »
A Black Sabbath munkásságát nem hiszem, hogy méltatni kellene. Velük kapcsolatban szerintem tényleg nem túlzás a “mindenható” jelző használata. Született is megannyi – jobb-rosszabb, vagy inkább csak gyengébb – feldolgozás, valamint tribute album is. Gondoljatok csak a Nativity In Black sorozatra, amelynek első darabja szerintem etalon! Most, hogy elindult a búcsúturné, amely – ha nem […]
Tovább »
A fura nevű görög trió első albumát találomra szúrtam ki, tetszett a név, tetszett a borító, és – szerencsére – tetszik a zene is. Az ilyenkor szokásos bemutatással kezdem, adott három görög fiatalember – Janis Aslanidis (ének, gitár), George Doulkas (bőgő) és Nick Vafeidis (dob) -, akik Thessalonikiben találtak egymásra, s kezdtek zenélni, aminek eredménye […]
Tovább »
