A MaXxive Records egy új, egyelőre még elég kicsi kiadó. Lévén eddig csupán a holland Armed Cloud szerződött hozzájuk. De szeretnének minél gyorsabban növekedni, és olyan, leginkább fiatal, pályakezdő bandákat magukhoz csábítani, akik igényes, izgalmas zenében utaznak. Az Armed Cloud az első kitételnek megfelel, hisz 2010-ben alakultak és eddig csak egy EP-jük jelent meg 2012-ben. […]
Tovább »
A francia Dagobával eddig egyszer találkoztam egy régi hangpróbánkon. Akkor a Poseidon mérettetettt meg változó sikerrel. Az biztos, hogy volt azon a lemezen egy-két igen eltalált dal, ami legalább annyira elég volt, hogy a banda neve belevésődjön a buksimba. A 2013-as Post Mortem Nihil Est engem elkerült, de az idei Tales of the Black Dawn […]
Tovább »
1. nap Mivel munka mellett vállaltam be a fesztiválozást, így előrebocsátom, közel sem fogok tudni mindenről beszámolni; nem sikerült mindent látni, amit elterveztem. Viszont a hangulatra így sem nagyon lehetett panasz, volt sok ismerős és jó pár kedvencet azért így is-úgy is kipipálhatok. Én mondjuk a szervezőség helyében biztos, hogy nem egészen így állítottam volna […]
Tovább »
Az ukrán Luna névre hallgató egyszemélyes instrumentális funeral doom jellegű képződmény az on the other side of life lemezét már jó pár napja gyűröm. A Solitude Production sokak számára egyet jelent a kiemelkedő, de legrosszabb esetben is korrekt funeral / doom és egyéb éjfekete vonszolós istencsapásokkal. Van ebben igazság, hiszen a Luna sem tett […]
Tovább »
Az orosz Indonesia zenekart Dmitry Levin (gitár) és Alexander Pekhtelev (basszus) alapította még 2007-ben. Ezidáig nyolc anyaguk (kislemezek, EP-k) jelent meg, a Bandcamp oldalukon mindet meg lehet hallgatni. (Nem tettem meg, csak bele-belefüleltem néhányba.) Jelen írás tárgya, a Renovatio c. két dalt tartalmazó EP-jük a hetedik a sorban. Saját bevallásuk szerint alternatív és progresszív rock […]
Tovább »
Gyarló létünk megannyi borzalmából, pillanatképéből gyúródott az a monstrum, amelynek falaiból vészjóslóan kong a Harag Monolitja. A minden téren egyéni stílussal megáldott Pierre Laube ezúttal sem mondott le a Doomed vízióinak zöld-fekete ábrázolásáról. Az összhang kép és hang között katatonikus elmélyedésre invitál, hisz mind a zene, mind a poszternek is beillő felnagyított borító részletei ugyanazon […]
Tovább »
Irtóztam mindig is a Rockmaraton fesztiváltól. Ennek valószínű az volt az oka eddig, hogy kint a puszta közepén tartották, ahol nagyjából már a földigiliszták és vakondokok is megsültek a föld alatt, annyira meleg van. Por, idegesítően nagy igénytelenség, és még sorolhatnám. Az már csak hab volt a tortán, hogy tőlem hihetetlenül messze szervezték. Lehet, hogy […]
Tovább »
Leszek most kicsit nagyképű és kijelentem, hogy a Symphony X-et nem fogom mert, nem kell bemutatni. Nincs szükség rá. Ha nem ismered a csapatot, akkor hajrá, elmaradásod van, amit neked kell pótolni, főleg ha a szimfonikus progresszív metal fősodrához van bármi közöd is. A többiek meg tudják kik tették le az Underworldöt most az […]
Tovább »
Amikor tudomást szereztem arról, hogy a Rammstein frontember, Till Lindemann és a Hypocrisy, Pain főnök Peter Tägtgren közös projektbe kezd, Lindemann néven, a hír azon része tett kíváncsivá, miszerint Till angolul fog dalolászni. Aztán jöttek az érdekes, szürreális, bizarr promó fotók, majd a Praise Abort klipje sokkolta a nagyérdeműt. Bevallom, a kisfilmben nekem se […]
Tovább »
Egy ideje rendszeresen elkövetem azt a hibát, hogy valamiért rendre lemaradok Paddyék koncertjéről, pedig Budapest abban a szerencsés helyzetben van, hogy havi rendszerességgel kap belőlük egy estényi mókázást, ezen kívül több nyári fesztivál fellépői között is megtalálhatjuk a nevüket. Hogy népszerűségük miből fakad, azt ne tőlem kérdezze a Kedves Olvasó, hanem kerekedjen fel, vegye magához […]
Tovább »
