Omega Diatribe. Sokakban ez a fogalom, mint Magyar Underground csillan fel, másokban botrányosan rossz érzéseket kelt. Maga a bandanév nem tudom, hogyan pattant ki a kreátorok agyából, viszont 2008-as születésük óta törekednek arra, hogy a metalcore, matek-metál, illetve egyéb, meg nem értett zenei stílusirányzatok leghátborzongatóbb elemeit ötvözzék egy jó ízlést romboló formációban. Saját definíciójuk zenéjükre […]
Tovább »
Sajnos a Roadról lemaradtam, biztos kitűnő hangulatot teremtettek a domoszlói rockerkutyák, de legalább a dedikálásukra benéztem a Zeneszoveg.hu sátorba. Kár, hogy az utolsó nap egyetlen nemzetközi sztárfellépője, a HIM nem dedikált; sokan nem vitás, hogy jobban örültek volna nekik; a Roadot és Lordot (ők voltak a másik banda, akiknek dedikálást szerveztek aznapra) így is-úgyis el […]
Tovább »
Ha csak pár csapatot nevezhetnék meg, aminek a lemezeit magammal vihetem egy lakatlan szigetre, akkor egészen biztos, hogy a Valborg lenne az egyik. A Songs For a Year óta eltelt tíz év alatt megtapasztalhattuk, hogy az önismétlés egyáltalán nem jellemző rájuk, ennek ellenére mégis létezik a „Valborg hangzás”, legalább is számomra. Az új lemez, a Romantik […]
Tovább »
Mivel a legelső nap szarakodásai eléggé offra tettek, így a második napot passzoltam inkább (a Soilwork mondjuk érdekelt volna, bár a régebbi albumaikat jobban szeretem; a Stabbing The Dramaig közel hibátlan az életmű), így aki szívesen olvasott volna ódákat mondjuk a Sabatonról, annak csalódnia kell. A Sabaton jelenséggel meg úgy vagyok, hogy a maga műfajában […]
Tovább »
Az a helyzet, hogy én alapvetően messze elkerülöm a modern metal lemezek legjavát és az ultra hype övezte bandákat meg méginkább. Lehet ez az én szegénységi bizonyítványom, vagy kezdődő beszűkülésem, de hát a világ már csak ilyen, megkűzdök ezzel a kereszttel. Minden aktív ellenállásom ellenére az amcsi Lamb of God – Resolution lemeze három évvel […]
Tovább »
A görög Nigredo számomra egy nagyon meglepő anyag. Elsőre nagyon kevesen tudnak ilyen minőségi cuccot kitolni magukból, annak ellenére is, hogy a Facets of Death szimplán 4 számot tartalmaz. 2013-ban jött világra a formáció, összesen 2 taggal. Egyikük nagyjából öt tucatnyi bandában játszott eddig, másikuk csak egyben. Mégis, amit sikerült megalkotniuk ezzel az új, kifejezetten […]
Tovább »
Az Aetherius Obscuritas a black metalos pályafutásom legelejétől lohol mellettem, hogy hallgassam, szeressem, mert jó lesz az nekem. Őszintén: sokáig eleve a zenekar neve ingerelt, aztán láttam a Maradok c. szám klipjét, amivel elkönyveltem, hogy ez picit gyermekded így. Teltek-múltak az évek, az A.O. pedig kinőtte magát, egész pofás színpadi megjelenése lett, élőben veszett jók […]
Tovább »
Igazi underground csemegét szolgáltatott nekünk 12-én a DürerKert, Budapesten. A rajongók először köszönthették nálunk az amerikai Agalloch-ot, valamint láthattuk még a francia Crown-t is. Előbbi majd húsz éve legendás a black metal újragondolásában, utóbbi elég pehelylelkű banda a maga 2011-es alakulásával. ’Meglepő’ módon a Dürerben a pokoltól négyszer nagyobb hőség uralkodott. Az egész esemény a […]
Tovább »
A Fleshdoll előző, malacetetős lemezéről ZolixiusRex kollégám írt, és majdnem maximum ponttal jutalmazta a franciákat. Ezért szinte borítékolható volt, hogy a friss korongjukra is lecsap majd, mint macska az egérre. De nem így történt. Sőt, másnak se nagyon akaródzott elvállalni a Blood Red District-et… Bár nem kenyerem a (vegytiszta) death metal, meghallgattam a bandcampen az […]
Tovább »
Túl sok infóval nem rendelkezem az Either Way nevű francia bandával kapcsolatban. A nemzetiségükön túl annyit megtudtam a kísérőlevélből, hogy tapasztalt arcokból áll, és Ludovic Ciszewski basszusgitáros/énekes egyszemélyes projektjeként indult, majd idő közben zenekarrá fejlődött. Stílusilag a melodeath skatulyába sorolhatók, olyan csapatok nevezhetők meg támpontként, mint Before the Dawn, Dark Tranqulity. A Behind the Light […]
Tovább »
