Régóta követem figyelemmel az orosz Solitude Productions kiadványait. Rengeteg jó és még jobb funeral doom anyaggal örvendeztették már meg a műfaj kedvelőit, persze akad szép számmal a gyengébb eresztésből is. Az utóbbi időkben talán kicsit több is. A Lachrimatory azonban az előbbi tábort erősíti bemutatkozó lemezével. A brazil származású zenekar 1999-ben alakult, nem túl aktívak, […]
Tovább »
A mai napon egy chicagó-i (na igen…) doom brigád friss kiadványa kerül terítékre, amit nem mellesleg a Relapse Records szabadított rá a világra, Sanford Parker produceri felügyelete után. Tudom, ismerősen hangzik a szituáció, de a hat évig tartó hiátus után új stúdióalbummal visszatérő Minsk kicsit más irányzatot és sokkal komolyabb szellemiséget követ és képvisel, mint […]
Tovább »
Anno, még valamikor a régmúltban abban a kegyben lehetett részem, hogy a zenekar 2013-as Path of a New Era kislemezéről kellett kritikát írnom. Mivel a kislemez óta cirka két év telt el – s szerencsére a konstelláció is megfelelő volt – a legideálisabbnak számító helyen, a debreceni Full Of Anger fesztiválon sikerült elcsípnem a horda […]
Tovább »
Tizennyolc év nagy idő. Az alatt felnő egy (2-3) zenehallgató generáció. Az idő meg – mint azt tudjuk jól – mindent megszépít. A körülmények változnak, ahogy az emberek (a rajongók is). Az elvárások pedig megnőnek. Ilyen előzmények után megpróbálom bemutatni a Faith No More visszatérő anyagát. Nem könnyű! Azt elöljáróban le kell szögezni, hogy a […]
Tovább »
9. Szerinted hol lennél ma Zene nélkül? El tudsz képzelni egy olyan életet, amiben nem muzsikálsz? Ha egyszer váratlanul abba kellene hagynod valami miatt, hogyan élnéd ki a művészi hajlamaidat? – Erre a kérdésre sokan szokták azt válaszolni, hogy természetesen könnyen el tudják képzelni, hogy mit csinálnának még szívesen, ha nem lenne a Zene az […]
Tovább »
1. Honnan jött az Aornos ötlete, hogyan kezdődött ez az egész? – Még semmilyen zenekarban nem játszottam, nem is ismertem az ‘együtt zenélés’ érzését, és persze elég rutintalan is voltam úgy en bloc, amikor már játszogattam egy nagyon alap, baromi nehezen lefogható akusztikus gitáron, aztán egy szintén borzalmas elektromos gitáron – persze torzítatlanul, ’dróthangzással’- például […]
Tovább »
Ismét lecsapott a mohácsi modern, groove-os rap/metalban utazó I Told U a hallójáratainkra, egy hatszámos EP formájában. Tiszteletpéldányomért cserébe, én is megtisztelem a zenekart egy rövid recenzióval., amit elsőre úgyse olvas el senki, hanem egyből a pontszámot nézve elégedetten hümmög, vagy anyáz. 🙂 Ha valaki esetleg a szememre vetné, hogy miért adok jó pontokat az […]
Tovább »
Kihívás és egyben megtiszteltetés virtuális papírra vetni gondolataimat e lemez kapcsán, hiszen itt nem csak egy zenekar aktuális albumáról van szó, hanem az univerzum egyik legfényesebben ragyogó csillagjáról, a mindenható vörös óriás Arcturus-ról. Arról a jelenségről, amelynek neve alatt olyan vitathatatlan mesterművek keltek örök életre, mint az Aspera Hiems Symfonia, vagy a magasságos La Masquerade Infernale. […]
Tovább »
Különleges élményben volt része annak, aki május3-án vette a bátorságot és prekoncepciók nélkül, teljes nyitottsággal egyfajta krosszóver művészi előadásnak bizalmat szavazva beült a Heart Of Storm előadására. Gyakorlatilag az 1-2 hete elindult hirdetéseken kívül semmit sem tudtam az estről, így amikor lehetőségem nyílt elmenni, kicsit elkezdtem utána járni a dolgoknak. Okés, rock balett. Ez ugye […]
Tovább »
A Godgiven-nel először a 2012-es közös Dürer-es Ad Astra/Stonedirt lemezbemutató előzenekaraként találkoztam. Igazság szerint már akkor megfogott a csapat zenéje és a színpadi teljesítménye is. A Low című EP-jüket elég sokat pörgettem, aztán a bemutatása valahogy mégis elmaradt. Azért kíváncsian vártam az új dalcsokrot, ami 2014-ben Walk on the Rope címmel egy újabb öt számos […]
Tovább »
