A Never A Hero nevű banda az Egyesült Királyság-beli Sudbury-ben alakult, 2009-ben. A banda az évek során több tagcserén esett át, aminek részletezésébe nem hinném, hogy bele kellene menni. A történethez tartozik, hogy 2010-ben elkészítették Socially Awkward című bemutatkozó EP-jüket, amit 2012 májusában ismét kiadtak, s minden jelentős online zeneáruházban elérhető. 2012 tavaszán már nekiláttak […]
Tovább »
– Mikor kezdtél el rajzolgatni és hogyan jött ebből, hogy elkezdtek felkérni grafikák megtervezésére? – Körülbelül ott kezdődött, hogy meg tudtam fogni a ceruzát. Eleinte képregényekből másolgattam a képeket. Amazing Spiderman, Batman, Superman, Star Wars, a szokásos comic nerd alapok. A rendelésre dolgozás 2012-ben indult, mikor láttam Borbás Robi munkáit és azonnal képbe kerültem saját […]
Tovább »
Az Anubis Gate előző lemeze szerintem igazolta, hogy Henrik Fevre a mikrofon mögött is megállja a helyét, nem csak basszusgitárosnak kiváló. Valószínűleg mások is így gondolják, hiszen nem keresett a csapat új dalnokot, ismét Henrikkel az élen készítették el hatodik albumukat, mely a Horizons címet kapta. Anno a megjelenés idején gyakran pörgött nálam a friss […]
Tovább »
Meglepődve konstatáltam, hogy utoljára a 2007-es Chaos In Motion turné PeCsa-s állomásán voltam utoljára Dream Theater koncerten. Azzal tisztában voltam, hogy a 2011-es FEZEN-es és az azt követő Sportarénás koncert kimaradt, de csak miután „nyomoztam” kicsit a koncertnaptárban jöttem rá, hogy már a 2009-es, Cynic-kel közös bulin sem láttam Petrucciékat. Kicsit utána gondolva, a koncertek […]
Tovább »
A Szaúd-Arábiából származó Grieving Age kedvenc elfoglaltsága a hosszú dalcímek papírra vetése. Ugyan ez a metal világban nem olyan nagy ritkaság, mint gondolnánk (Woods Of Ypres, Type O Negative, The Meads Of Asphodel, Bal-Sagoth dalok pl.), de a világrekordtól még elég messze állnak. Az eddigi leghosszabb könnyűzenei dalcím versenyében nem metal zenekar vezet, […]
Tovább »
A Crippled Black Phoenix nem egy szokványos banda. Nem szokványos a hét és tizenegy tag között folyamatosan rotáló felállás, nem szokványos az a szintű, mélyen rendszerellenes és aktív propagandát vállaló magatartás sem, amit a szülőelme, Justin Graves képvisel. Az a fajta nyílt rendszerkritika, ami például a csapat facebook oldalán is nap mint nap olvasható, szellemiségében […]
Tovább »
Lorelei a neve a Rajna partján emelkedő óriási sziklatömbnek, amiről a legendákban szereplő csodás hangú, a hajókat vesztükbe csalogató szirént is elnevezték. Innen választott magának nevet az orosz gótikus death/doom metal zenekar, melynek első nagylemezét kaptam kézhez. Ha valaki azonnal hátrahőkölt a gótikus jelzőtől, megnyugtatom, nem vidám áriázásban utaznak az oroszok, hanem egy lemondó, […]
Tovább »
Az Iced Earth kétségtelenül a legkiemelhetőbb példája a majdnem zenekaroknak. Eljutottak már több alkalommal a megváltás kapujához, de belépni sosem tudtak rajta. Ez persze viszonylagos, hiszen a táboruk így is népes és nagyjából hűséges is, amiben nagy szerepet vállal a zenekarát diktátorként vezető Jon Schaffer egyébként szimpatikusan elkötelezett és végletesen kitartó figurája. Az, hogy valahogy […]
Tovább »
Vigyázat! Elfogult leszek, ezt előre bocsájtom. Furcsa mód, már egész régen, valamikor ’98 környékén, a Vain Glory Operával megtalált a csapat és azóta csak nőtt a szerelem a németek képviselte heavy metal iránt. Hogy mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy Tobias Sammet egy zseniális dalszerző, excentrikus őrült, akiben maximálisan megvan az önirónia és […]
Tovább »
Kicsit már régóta szemezgetünk egymással – én és a Burning Flesh lemeze. Vagyis nem szemezünk, mert a borítóra tervezett három alak, noha nem rendelkezik szemgolyóval – akár az antik szobrok, akiknek ezt a hiányosságát készségesen pótolta az ember gyerekkorában ceruzával a történelemkönyvekben –, egészen biztos vagyok benne, hogy valahová fölém néztek, enyhítve a tényen, hogy […]
Tovább »
