Korábban már állítottam össze olyan irományt, ami több kiadványt mutatott be egyszerre, a vezérfonal pedig az albumok kiadója volt. A most ismertetésre kerülő két anyagot is egyazon kiadó jelentette meg, de jelen esetben más megfontolás miatt raktam őket egybe: rövid, egyszerű, de velős kiadványokról van szó, nem is igazán akarom őket pontozni, inkább csak felhívnám […]
Tovább »
Egy Panterásan döngölő tétellel csap arcul az itáliai StrengthCode legénysége, de a modern groovy megközelítés miatt akár Drowning Poolnak is elmenne a Broken Mirror c. szám. Texas első számú metal harcosainak hatása tkp. az egész anyagon végigvonul. A két vállra fektetős középtempók dominálnak, de akadnak itt-ott thrashes begyorsulások is, pl. a Burst Heavenben és a […]
Tovább »
Nem szeretném túlmisztifikálni a dolgot, de úgy érzem, egy csöppnyi szerepem volt abban, hogy Nagaarum kolléga „ittragadt” a Fémforgácson. Hiszen, amikor még nem volt kolléga, én voltam az, aki írt bemutatkozó szólólemezéről, majd be is ajánlottam az Űrerdőt a Hangpróbára. Aztán a folytatást is megkritizáltam. Közben persze elkezdtünk chatelni, ismerkedni, aminek eredményeképpen kezdett előttem körvonalazódni […]
Tovább »
Sokféle formája van napjainkban a népies, pogányos metálzenének, sokan szeretik, sokan utálják, giccsnek nevezik. Sokszor ez igaz is. Azonban én azt gondolom, hogy a giccs nem feltétlenül rossz dolog. Persze ízlés dolga, de a szórakozás, szórakoztatás nem kell, hogy mindig a tiszta, az autentikus, a hamisítatlan, újszerű és görcsösen egyedinek lenni akarás elitista irányából közelítse […]
Tovább »
Nem túlzok, komolyan mondom… féltem… nagyon hatott… az emlékeimben kutatva felrémlik az az este… Még régebben kaptam kölcsön ezt a filmet, mikor még egy budapesti albérletben laktam. Elkezdtem nézni, és kb húsz perc után (besötétedett) elgondolkodtam, hogy kell-e ez nekem. Aztán nyílt az ajtó, és örömmel vettem, hogy az albérlőtársam hazajött. Mondjuk arra nem nagyon […]
Tovább »
A 90-es és a kétezres évek fordulóján valóságos gothic reneszánsz keletkezett, főleg Európában mutatkozott nagy keletje ennek a sötét irányzatnak. Zenekarok milliói igyekeztek vagy megújítani a stílust, vagy csak szimplán meglovagolni a trendet. A Paradise Lost miután az Icon és Draconian Times albumokkal csúcsra járatta a gothic metalt, egy elektronikus elemekkel is bátran flörtölő irányba […]
Tovább »
Emlékszem rá, hogy öt évvel ezelőtt mekkora várakozás volt az új The Gathering lemez ügyében, illetve a rajongók egy nagy része előre behelyezkedett támadóállásba, hogy ez a Silje lány biztosan nem hozza majd azt a varázst, amit Anneke, mert azt képtelenség ésatöbbi… Aztán megjelent a The West Pole, és ugyanaz történt, ami általában ilyenkor történni […]
Tovább »
Iron Maiden vagy Judas Priest? Ilyen címmel írt (egy elég tré) dalt a Hippikiller úgy 10 éve. A cím arra utal, hogy a metalosok között gyakran fölmerült a kérdés, miszerint a brit heavy metal új hullámának két alapcsapata közül melyik a jobb. Nos, bár a Fémforgács egy alapvetően underground zenékkel foglalkozó oldal, mégis furcsállom, hogy […]
Tovább »
A Hollywood Rose zenekar bár eredetileg azért alakult 2003-ban, hogy a Guns N’ Roses dalokat a lehető leghitelesebben tolmácsolja, időközben saját dalok írására is „vetemedett”. Nos, a csapat már tíz éve ápolja a Guns örökségét, s ezen a koncerten tizennégy tételben kapunk összefoglalót, jó fényekkel, profin, ahogy illik és ahogy egy már nemzetközi színtéren is […]
Tovább »
Ha pár év késéssel, de előbb-utóbb hazánkban is megjelennek azok a stílusok, amik Amerika, vagy Európa szerte már futnak egy ideje. Ilyen például a djent, mely kifejezést nem olyan rég aggatták rá a poliritmikus, groove-os, matekos fémötvözetekre. De hívhatták volna Meshuggah-metalnak is (mint ahogy egyesek emlegették), csak gondolom a djent rövidebb, és jobban hangzó… Persze […]
Tovább »
