Jó ez a modern metal skatulya! Sok mindent bele lehet gyömöszölni a rap-es, thrashes, crossoveres alapú anyagoktól groove-os, core-os, hörgős-morgós cuccokon keresztül a dallamos, progos, alternatív ízű megoldásokat rejtő zenékig mindent. Ha így vesszük, ez egy univerzális – de folyamatosan változó, bővülő, módosuló – kategória, de azt is meg kell állapítani egyúttal, hogy nem sokat […]
Tovább »
A lengyel Defying 2008-ban alakult és néhány demót követően nemrég dobták piacra bemutatkozó nagylemezüket, Nexus Artificial címmel. Ami egy koncept album és az emberiség fejlődésének történetét, illetve olyan témákat boncolgat, mint „egyedül vagyunk-e az Univerzumban?”. Szóval itt egy jó kis „ufós, ikszaktás” sztori! 😀 Sajnos csak egy papírtasakos promot kaptunk a bandától, pedig a fotók […]
Tovább »
Sokáig porosodott a 2009-ben alakult budapesti First Memories lemeze a prómóciós kiadványaink között és ennek nem kevés oka van. Először természetesen a megjelölt stílus lehetett az, mely láttán a tisztelt kollégák legyintéssel nyugtázták a banda harmadik EP-jét, bevallom a numetal/core leírás bennem sem indított el gerincvelőig hatoló türelmetlen remegést és a […]
Tovább »
Meglehetősen régi motorosnak számít a chilei Poema Arcanus, de ha nem hallottatok még róla, az sem a teljes véletlen. Ennek oka lehet például a gyakori névváltás a banda részéről. A zenekar még 1992-ben indult és a death/doom vegyület első bánattal teli hullámai kavarták fel a mélyből, ekkor Garbage néven, amit a méltán hírhedt […]
Tovább »
Keresve sem találhattak volna a szervezők kézenfekvőbb bandát hazai pályáról Max Cavalera és tettestársai elé, mint az Ektomorfot. A két zenekar amúgy is együtt turnézgat jelenleg, úgyhogy evidens volt, hogy az immár sokadik magyar Soulfly koncertet sem rendezik meg nélkülük. A Mezőkovácsházáról indult együttest még iszonyat kevesen figyelték a Park deszkáin küzdeni. Még ha nem […]
Tovább »
Azt hiszem a Mastodon mára világszerte kivívta magának a kult státuszt. Kevés olyan ország létezhet, ahol ne volnának istenítőik. Persze gondolom ellentábor is akad mindenhol, mely tagjai nem értik mások miért tartják oly nagyra ezt a bandát. Hazánkban is ugyanez a szitu, elég csak megnézni a zenekar korábbi HP-ás szerepléseihez főzött kommenteket. Hogy csak a […]
Tovább »
A mai rockzenei palettán, és úgy általában mindenféle zenei palettán kimondottan nehéz újat nyújtani, vagy valami eredetivel előállni. Nem állítom azt, hogy a Watch My Dying frontember Veres Gábor zeneileg hatalmasat újít itt, az viszont figyelemre méltó ötlet, hogy a hanganyag gitársávjait egy régi Jolana Vikomt gitárral rögzítette. Amit ugye tudni illik ezekről a retro csodákról… […]
Tovább »
Szó, mi szó, a Linkin Park név nem fordult elő gyakran a Fémforgács lapjain. Ha valaki beírja a keresőbe, nem sok mindent fog találni. És előre borítékolom, lesznek olyanok, akik csak azért szólnak majd hozzá ehhez a recenzióhoz, hogy kifejezzék a csapat, és az általuk játszott stílus iránt érzett ellenszenvüket. És az ilyenkor szokásos, „ezek […]
Tovább »
Hú, ez a zene aztán rendesen pofán csapott! 🙂 A meglehetősen ördögi bevezetőt követően Skull And Bones To The Altar címmel egy olyan témával teper le az Inferis, hogy sírva könyörögsz kegyelemért! 😀 S ezután se nagyon hagynak helyet finomkodásnak hőseink. Az Inferis 1998 óta küzd a dél-amerikai metal underground mély bugyraiban. Chile fővárosában, Santiago-ban […]
Tovább »
Ha a tegnap megírt Lepra cikkemben arra utaltam, hogy a Darkthrone vonalat viszi a csapat, akkor ez itt duplán érvényes. Tudom, hogy valamennyire következetlenség részemről, hogy egy ilyen alkotásra jó pontot adok, miközben a doom, stoner vagy death lemezeket a sablonosság miatt lehúzom, de ezt a műfajt képtelen vagyok megunni. Így kérem bocsássák meg vétkemet… […]
Tovább »
