Az estét a tengerentúlról érkezett Starkill nyitotta meg. A mindössze két éve létező, fiatal erőkből álló csoportosulás amolyan skandináv stílusú, itt-ott szimfós és neoklasszikus megoldásokat felvonultató fémzenét nyomat. Hangzást és stílust tekintve a Children Of Bodom és Amon Amarth éppúgy befolyásolhatta a srácok ízlésvilágát, mint a Hypocrisy vagy a Dark Tranquillity. Egyetlen lemezt adtak eddig […]
Tovább »
Ha pár év múlva 2013 kapcsán az űr téma felmerül, valószínűleg a többségnek Sandra Bullock szkafanderes alakja és rémült tekintete fog beugrani, amint a végtelen galaxisban küzd azért, hogy a háttérben örökösen kéklő Földünkre visszajuthasson a Gravityben. Hogy az a film tényleg olyan jó volt-e, mint amilyennek sokan mondják, ezt én bizony nem tudom megmondani […]
Tovább »
Fel vagyok rá készülve, hogy ez a cikk felháborodást fog kelteni. Arra is, hogy esetleg miatta zárolni kell a fórumtopikot ott alul. No ezt vajon azért írom, hogy megelőzzem a veszekedést, vagy azért, hogy beindítsam? Bízvást állítom, hogy semmi féle feszültségkeltési szándék nincs bennem, inkább csak valami birizgál egy ideje, tehát leírom. Egy paradigmaváltás lényege […]
Tovább »
Mindig jó dolog új dolgokat felfedezni az életben, igaz ez a zenékre, zenekarokra is. Lehet akármilyen tájékozott is az ember az underground metal világában, ma már egyszerűen képtelenség mindent ismerni, mindenkiről hallani. Az orosz illetőségű Frozen Ocean munkássága számomra mostanáig teljes mértékben ismeretlen volt, és amikor a kezembe került a rendkívül szép kivitelezésű lemez, csak […]
Tovább »
Igaz, hogy már 2012-ben megjelent ez a korong, de a ‘Forgács szerkesztőségébe csupán idén érkezett meg. Bár létezett egy ausztrál banda is Pathogen néven, jelen cikkem alanyainak semmi köze hozzájuk, mindössze csak az hozhatja kapcsolatba velük, hogy ők is extrém metalt játszanak. A Fülöp-szigetekről származó brigád a kétezres évek eleje óta rongálja a hallójáratokat és […]
Tovább »
A görög Hail Spirit Noir Pneuma című debüt albuma megjelenése óta nagy favorit nálam. Az általuk játszott muzsika az újszerűség erejével hatott rám, miközben erőteljesen és nyilvánvalóan a ’60-as, ’70-es évek progresszív és pszichedelikus rockjában gyökerezik. Nem csak zenei megoldásokat tekintve, de hangzás szempontjából is. Mégis, ahogy az elszállós, merengős részeket keverik a Pneuma dalaiban […]
Tovább »
Egyrészt megértem azokat, akik főként nosztalgikus indíttatásból az old school dolgokat éltetik – kedvelik – támogatják. Viszont az idők változnak, a trendek jönnek – mennek, és valjuk be, a nosztalgia a fejlődés pallosa. Fejlődés… Ez az, aminél kétesebben csak kevés fogalmat lehet értelmezni. Mit tesz a fejlődés? Változtat. Vagy gyomlál. Felüdít. Tönkretesz. Reformál… Egy időben […]
Tovább »
– 10 éves lett a zenekar, de az utóbbi időkben nem nagyon lehetett hallani rólatok. Egyesek talán már arra is gyanakodtak, hogy a OneHeadedMan szép csendben feloszlott. Hová tűntetek? TA: Röviden túl sok zenekar, túl kevés közönségre. Aztán tagcsere történt (Lídia helyére Marcsi jött), van aki megélhetési akrobatikára kényszerült (vagy két helyen dolgozik, vagy normál […]
Tovább »
A ruszkik nagyon beleerősítettek mostanság. Sorra érkeznek a ‘Forgács szerkesztőségébe a legnagyobb európai ország szülötteinek metalos próbálkozásai, egyik-másik banda pedig kimondottan ügyes is. Egy öt darab számot tartalmazó EP-vel dobott meg minket a Szentpétervárról származó Halberd. A fiúk még viszonylag kezdőnek számítanak, hiszen alig egy év telt el aközött, hogy megalakultak és hogy kijött debütáló […]
Tovább »
Kanadából jöttek, Erdélyben landoltak, én meg nagy érdeklődéssel kezdtem el lepörgetni a művet. Korábban a roppant nagy észre utaló Ashes of Christ néven praktizáló trió második lemezéről van szó (Krisztust nem hamvasztották). Az előzőt is a Sun & Moon gondozta. A kiadót ismerve nem meglepő, hogy klasszikusabb black metal zenét rejt a mű, viszont eléggé hamar […]
Tovább »
