Franciaországot sok mindenről ismerhetjük, egyben azonban biztosak lehetünk, nem egy metal nagyhatalom. Az utóbbi években ennek ellenére valami beette magát a francia légtérbe, körbeölelte az Eiffel-tornyot, majd bekúszott a katakombák mélyére is. Ez nem más, mint egy erőteljes északi fuvallat, melynek következtében érdekesebbnél érdekesebb produktumokkal tudják elhalmozni a változatos, leginkább hangulatos fémzenére vágyókat […]
Tovább »
Amit a legjobban díjazok a zenei világban, az a nyitottság, és ha hallgatóról van szó, akkor a befogadóképesség. Ugyanakkor ezek legalább annyira viszonyítást igénylő fogalmak, mint az, hogy mi értékes, és mi nem. Már megint rámtört az az érzés, hogy értelmetlen kritikákat írni, mert ez elvisz a szubjektivitás ingoványos talajára, helyette próbálom magamat átnevelni arra, […]
Tovább »
Ha valaki vet egy pillantást a MurkRat „szőrös” logójára, valószínűleg egy black metal hordát vizionál maga elé… Pedig az ausztrál duó doomban utazik. Annak is a leglassabb, ezáltal sokak számára legnehezebben befogadható válfajában: a funeral doomban. De van egy hatalmas különbség köztük, és a temetésekre szakosodott bandák zöme között. A MurkRat-ban nem egy mély férfihang […]
Tovább »
Talán sohasem ismerkedtem volna meg a cseh Draco Hypnalis zenéjével, ha legújabb alkotásuk nem szerepel a Deverheard Distro promo-kínálatában… Pedig öreg hiba lett volna kihagyni a trió tavalyi, sorrendben 3. nagylemezét! Ugyanis a Balance of Moments egy igen különleges album. A srácok muzsikája a neoklasszikus, progresszív death/black metal határmezsgyéjén lavírozik, de én azt mondanám, hogy […]
Tovább »
Kisvárda sem a metal fellegvára… Mégis, időről-időre felbukkan egy odavalósi zenekar, akik muzsikájára képtelen vagyok nem felkapni a fejem! Lassan tíz éve, hogy a Moon of Soul kápráztatott el, mely banda első két lemezét műsoros kazi gyűjteményem becses darabjai közé sorolom. És jó esélyt látok rá, hogy idővel a Crowhill Tales is kedvenc hazai csapataim […]
Tovább »
Két éve az amerikai prog. rock banda kezünkbe/fülünkbe adta az „Audio-kalauz a boldogsághoz” első fejezetét. A valóban előremutató, színes, ötletes lemez szolgált egy technikai jellegű érdekességgel is: olyan, tudományos alapon kikísérletezett hangokat pakoltak a dalokba, melyek boldogságérzetet keltenek az emberekben. És már akkor lehetett tudni (ha másból nem, a címből), hogy érkezni fog előbb-utóbb a […]
Tovább »
A Ladlo sem az a kiadó, ahonnan gagyi anyagokat kapnánk. Tavaly ez a társaság volt, amelyik az év lemezét szolgáltatta számomra a The Great Old Ones Al Azifjaként. Ismét egy masszív cuccal lettem megajándékozva, és tovább erősödik az a hitem, hogy jelenleg Franciaországban vannak a legeslegjobb post és black metal bandák. Vélemények, anyázások ezügyben jöhetnek […]
Tovább »
Van az úgy néha, amikor egy, a szerkesztőségünkbe érkező promo lemez nehezen talál gazdára. Ez történt az ukrán Amily bemutatkozó albumával, a To All in Graves-szel is. Aztán, kicsit ilyen „valakinek írni kell róla” alapon elvállaltam a korongot. És lőn világosság: egy ígéretes debütáló kiadványt ismertem meg! A stílus abból a képletből, hogy: ukrán duó, […]
Tovább »
A német Emergency Gate nem egy kezdő bagázs, ugyanis a szimplán You! címet viselő nagylemezük már az ötödik a sorban. Igaz, kicsit ellentmondásba keverednek önmagukkal, hiszen a promóciós levél elején 5. stúdióalbumként definiálják az új opuszt, míg a végére biggyesztett diszkográfiában a 2000-es, self-titled lemezüket demóként tüntetik fel… De ez legyen a legnagyobb bajom! Mert […]
Tovább »
A fent említett zenekarnév tökéletesen illeszkedik a nagy többség által – gyk. emberek – definiált zenei irányzatba, amelyet grindcore neveznek. A nagy átlag számára egy ilyen névvel rendelkező formáció akár furcsának, de legalább is megbotránkoztatónak, rendszer idegennek tűnhet. De nem úgy, mint az olyan „állatoknak”, mint jómagam, aki egy ilyen zenekarnév hatására csak megnyalja a […]
Tovább »
