Egyetemista koromban Veldi Zoltán és Szalai János barátaimnak köszönhetően sikerült alámerülnöm egy olyan szubkultúrába, ami akkorra már nem létezett. Egyfajta időutazást jelentett a dolog, és én is abba a lelkiállapotba kerültem, mint oly sokan azok közül, akiknek valami kimaradt az életéből aktuálisan, de később mégis megélhették – történetesen elképpedtem. Valahogy a Kispál és a borz […]
Tovább »
Elöljáróban elmondom, hogy elfogultan írom e sorokat. Igen, már most, a Morph bemutatkozó lemezekor lekaróztam magam a göteborgi kék-sárga és piros-fehér-zöld színekben pompázó sátruk mellé csahosnak. Tehát ha valaki azzal a provokatív, pimasz véleménnyel állna elő, hogy ezúttal nem vagyok elég objektív, akkor igazat adok neki! Nem tudok a Sintrinityről úgy írni, hogy közben ne […]
Tovább »
Az osszárium jelentése: csontház. Régi sírokból előkerült csontokat halmoztak itt fel, esetenként művészien elrendezve, máskor halmokba pakolva. Temetők – templomok környékén épültek ilyenek, néha elszórtan, azoktól távol is. A portugál alakulat (amelyről minden igyekezetem ellenére sem sikerült kiderítenem semmit) zenéje nagyszerűen passzol ehhez a névhez, valódi kripta hangulat „éled” itt meg. Annyi biztos, hogy egyszemélyes […]
Tovább »
Senki ne lepődjön meg azon, hogy az Eismond demó borítója ilyen hosszúkás alakú! Ugyanis egy DVD tokban, és annak megfelelő méretű borítóval ellátva dobta piacra a Kristallblut Records. A honi terjesztést pedig a Neverheard Distro végzi. Nem egy átlagos kiadvány a Behind the Moon We Are Looking Into the Distance, hanem mondhatni gyűjtemény. Hiszen az […]
Tovább »
Merre tart ma a rock, metal műfaj? Vannak még ötletek, vagy kezd önismétlővé válni? Érdekes válaszokat lehet adni ezekre a kérdésekre és érdemes rajtuk elgondolkodni. Az emberi művészet az évezredek alatt kifutotta magát, mindent megalkotott, mit ember elképzelhetett, néha még többet is. Érdekes párhuzamot lehet vonni a művészettörténet és a zene között, mindkettőnek […]
Tovább »
A metal zene „dodó madarai” kifejezéssel illetett egy doom hordát kedves Bahon kollégám és ennél jobb kifejezést én sem találhatnék jelen írásom alanyára, a Faith zenekarra. Felteheti a kezét, aki ismeri, hallgatja őket, de van egy olyan érzésem, hogy nem sok kéz lendült most a magasba. Érdekes dolog ez, mert garantálhatom, hogy a […]
Tovább »
2006-ban négy fiatal talján legény, megunva Genova utcáinak astfaltillatos zaját elhatározta, hogy megtölti azt élettel, egy saját maguk által megalkotott világ leheletének hangjával. Meglehetősen nagyváros lévén, találtak is maguknak olyan szabad helyet, ahová nem hallatszódott be a többi ötven itt székelő fémszívű zenekar gyakorlása, így hamar neki is láttak a dalírásnak. Egy év múlva már […]
Tovább »
Atmoszférikus funeral doom metal. Aki most akárcsak késztetést is érzett némi szemöldökráncolásra, kérem, hagyja el ezt az írást… Minőségi funeral doom (Esoteric, Evoken, Ahab, Skepticism, Thergothon stb.), ha erre számítasz, ismét a további böngészést ajánlom más zenekarok után, mert itt sem neked játszanak az alig egy éves múltra visszatekintő amerikai srácok. A produkcióért […]
Tovább »
Egyre gyakrabban találkozni azzal a jelenséggel, hogy a zenei műfajok alműfajokra tagolódnak, és ennek a jelenségnek fölöttébb látványos alanya a death metal. Hogy ez jó vagy rossz dolog, azt persze nehéz lenne megítélni, de tény, hogy az eredeti régi értelmezés szerint (a kialakulásakor még a black bandákat is death metalnak hívták) ma már kevés csapat […]
Tovább »
Egyre jobban idegesítenek a mozgalmas zenék. Ha finoman akartam volna fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy egyre nehezebb olyan mozgalmas zenét írni bárkinek is, ami nálam valódi izgalmakat képes okozni. Ma délelőtt a Hangpróbán a Phobia tavalyi lemezét ellenőriztem, ami az ezen cikk tárgyát képező zene totális ellentéte. Az beütött rendesen, de erős a gyanúm, hogy […]
Tovább »
