Immáron harmadik lemezéhez érkezett az argentin Estampida zenekar, akik a melodikus death és thrash metal zászlaját tűzték ki hajójukra, bár ez mennyire felel meg a valóságnak, magam sem tudom. Külön-külön egyikhez sem sorolnám amit a srácok művelnek, a melódiákra várnunk kell, death hangulat sehol nincs, a piszkos thrash meg gondolom a tempó miatt ragadt rájuk. […]
Tovább »
Nem választott magának egyszerű stílust az olasz Bergamo városból származó Soulphureus zenekar, akik 2009 óta léteznek, de a bemutatkozásig 2012-ig kellett várniuk. A zene black/death metal és azért nem egyszerű, mert ebben a fura vegyületben kevés kimagasló szerzeményt lehet hallani. Én például a korai Dissection lemezeken kívül nem sok említésre méltót ismerek. A 90-es években […]
Tovább »
Valahol távol, a nagytestvéreknél a téli hidegben pár orosz fiatal elhatározta, hogy tüzet gyújtanak elvtársaik szívében, méghozzá a svédek által világra hozott melodikus death metál segítségével. Egyéni véleményem, hogy a stílust utolérte a nu metált is elkaszált végzet, miszerint olyan sablonokba zárta magát, amiből nem lehetett újító szándékkal kiszabadulni. Persze nincs lefutva a kör, […]
Tovább »
Az 1973-as Diósgyőri Popfesztivál idilli, békebeli képsoraival kezdődik a legendás gitáros/dalszerző életéről szóló, hiánypótló kiadvány. 1952.09.15. – 1987.09.23. Ezek a sarokszámai Bencsik Sándor (akit leginkább csak Samunak, vagy Samukának hívtak barátai, kollégái) rövid, de tartalmas földi pályafutásának. A P. Mobil, majd a P. Box alapítója, a honi hard rock gitározás stílusteremtő atyja, akinek játéka legalább […]
Tovább »
Na most lehet utálni a Load/ReLoad párost, de az tagadhatatlan, hogy az énekstílus, amit Hetfield azokon a lemezeken használt, sokakra volt hatással. Miért ezzel a mondattal indítottam az ukrán Dimicandum bemutatkozó lemezének recenzióját? Biztos kitaláltátok! Igen, ott a pont! A banda gitáros/énekese, Roman Semenchuk is a Hetfieldiánus iskola képviselője. Pedig egy piszok fiatal srácról van […]
Tovább »
A Led Zeppelin a hard rock/heavy metal nagy hatású zenekara, ezen kár is vitatkozni. Bandák százai, ezrei dolgozták/dolgozzák fel dalaikat a mai napig. A tavaly megjelenet Celebration Day DVD, melyen a 2007-es koncertet örökítették meg, aktuálissá is teszi némileg ezt az írást. Szóval a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában még 2006-ban megjelent könyv, melyet Ralph Hulett és […]
Tovább »
Érdekes időnként szláv bandák lemezeiről írni, mivel a ciril betűk erősen zavarba képesek hozni, annak ellenére, hogy kölyökként én még tanultam oroszt az általánosban. Itt tulajdonképpen arról volt szó, hogy egy ukrán banda orosz nyelven alkot, de a honlapjukon a dalcímeket angolul teszik közre, én meg kínlódjak… Nálam általában pozitívan szokott csapódni az amatőrség bája, […]
Tovább »
Nem is akkora csoda, hogy végül a PeCsa helyett a Sportarénába kellett áttenni Slash koncertjét. Amit anno a GNR tagjaként letett az asztalra, annak még ma is akkora hatása van, hogy ezrek jöttek el megnézni a cilinderéről is híres gitárost. Persze az meg, hogy szólóban is emlékezeteset alkot még ráadás. Köszönet tehát a Concerto-nak, hogy […]
Tovább »
Aki otthonosabban mozog a metal világában, vagy/és rendszeresen olvassa az oldalunkon megjelenő recenziókat, figyelemmel kíséri a Hangpróbát, az nem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy az egykori keleti blokk országai csak úgy ontják magukból a doom-death csapatokat, formációkat. Akik általában hoznak egy megbízható, magas minőséget, így nem ritkán a Solitude Productions, vagy leányvállalata a […]
Tovább »
Ugyanazokkal a sorokkal is kezdhetném ezt az írást, mint előző recenziómnál, csak ez a debütáló digó banda nem metalcore-ban utazik, hanem saját állításuk szerint alternatív metalban. Szerintem meg (elég csak a fotóra nézni!) alapvetően a glam/hard rock/southern halmazok kereszteződésében helyezhető el az olasz kvintett. A borító náluk sem telitalálat, bár passzol a címhez, ezt el […]
Tovább »
