2001-ben oszlott fel a legendás Mood zenekar, de a szomorú eseménynek aztán két új (most már három) csapat lett az eredménye. Na, ezt ünnepeltük a szintén tíz éves Yuk-ban (Red&Blue Hell egybenyitva). Az ünneplésben kilenc csapat vett részt. A stílusukat tekintve a stoner, a sludge, a doom, a southern metal, a death és a post […]
Tovább »
Ez nem zene, de annak kiváló. Néha azon versenyzünk az ismerettségi körben, hogy ki tud ijesztőbb lemezt, klippet mutatni a másiknak. Rájöttünk, hogy ebben a kategóriában előbb utóbb el kell hagynunk a zene fogalmát. Tehát át kell lépnünk egy határt, amit igazából már hangszeresen nem is lehet megvalósítani. Persze a szintetizátor végtelen lehetőségeket nyújt a […]
Tovább »
Bár a zenei ízlésem elég széles spektrumon mozog, mégis leginkább azokat a muzsikákat, albumokat kedvelem, amelyekbe bele lehet merülni, utaztatnak, hatással vannak a lelkemre, az elmémre. És az ilyen típusú lemezek általában hosszú távra szólnak. Hónapok, évek múlva is jól esik őket hallgatni, újból megmártózni bennük. A lengyel Hipgnosis tavalyi CD-jének borítója láttán percekig belemerültem […]
Tovább »
Sokan sokféleképpen hallgatunk sokféle zenét. Vannak olyan zenék amik felpörgetik az embert, vannak olyanok, amik nyugtatnak, olyanok, amik elgondolkodtatnak, és léteznek a perifériális alkotások, amiknél néha elgondolkodunk, hogy ez most zseniálisan jó volt, vagy csapnivalóan rossz. Azt hiszem sokan a mai napig nem értik a black metal lényegét. Ezt a műfajt azzal kritizálni, hogy nincsenek […]
Tovább »
Nagyon kellemes csalódás volt nekem annak idején a Hangpróbán ez a zenekar (Grimmjowgodnak köszönhetően), mert azt támasztják ők alá, hogy a latin vidékről érkeznek olyan tiszta hangzású, befogadható zenék, amik még nem fordulnak át slájmos gusztustalankodásba (mégis sikerre vihetőek). Most itt nem a franciák kísérletező kedvéről beszélek, mert az mára már nyilvánvaló, hogy a ténylegesen […]
Tovább »
„Miért kell mindig a dolgok miértjét kutatni? Miért nem tudjuk azt megtenni mi emberek, hogy lemondunk a tudásról, és az életet választjuk?” Ezek a sorok lehetnének akár az elsőkönyves szerző, T.G. Nagaarum művének tételmondatai is. Természetesen onnan valók, egész pontosan a 198. oldalon, a lap tetején találhatók. De ha elárulom, hogy a Nut – A […]
Tovább »
A kezdetben még Mortuary néven tevékenykedő, 1991-ben alakult csapat második nagylemezéről lesz szó az alábbiakban. Máris érzékelhető, hogy rajongóit nem igazán örvendeztette meg kiadványokkal a már-már minőségjelzőként is használatos lengyel death metal banda: négy demót, egy split kiadványt és egy lemezt tudhat a háta mögött a trio, a Father Kaos című anyag tehát a második […]
Tovább »
Határozottan érdekes élmény úgy írni az Ahab új lemezéről, hogy közben Evoken szól. Ez segít felfedezni a két anyag nagyfokú hasonlóságát és különbségeit is. Az Ahab Hermann Melville világhírű regénye, a Moby Dick egyik szereplője, Ahab kapitány neve alapján keresztelkedett, és zenei inspirációikat is a tenger és a nagy bálna szolgáltatja. 2004-es megalakulásuk óta három lemezt […]
Tovább »
Nagyon rég volt már 1997, amikor az oregoni Agalloch első kiadása megjelent, a zenében viszont az idő semmivé tűnik, nem bír semmilyen jelentőséggel. Régóta követem figyelemmel a banda kiadásait, ugyanis egyedi, a természet rezdüléseire és változásaira kiélezett zenéjük mindig el tudott varázsolni. Sokféleképp kategorizálták már az ő produktumaikat, hallottam post-rock/metaltól az epikus black metalig […]
Tovább »
Azt hiszem, a Livesound egyik legsikeresebb rendezvénye volt az utóbbi időben a Toto koncert. Nem hallgatom napi rendszerességgel a csapatot, (bár a koncertre készülve ez némileg változott) de a 2006-os buli fényében kár lett volna kihagyni. Így utólag meg pláne. Az szinte az utolsó pillanatban derült ki, hogy ki lesz az a szerencsés, aki bemelegítheti […]
Tovább »
