Az Elvenking bemutatkozó lemezével (Heathenreel} ma is fénylő ékkő a metal szintér hatalmas egén. A lemez 2001-ben jelent meg de a dalok értékükből semmit nem vesztetek az eltelt 3 év alatt. És akkor a visszatekintés után nézzük az új lemezt a Wyrd-et. A Wyrd egy sokkal átgondoltabb érettebb anyag lett a bemutatkozó albumnál, főleg köszönhető […]
Tovább »
Amikor az ismerősöm 2002 végén azt kérdezte tőlem, hogy „figyelj má’, hallottad már az új Lowbrowot?”, az én válaszom az volt, hogy „haggyá’ má’ békét, nem kell a póver metálod, most jelent meg az új Napalm Death, van mit hallgatnom”, vagyis elküldtem a Lowbrowjával együtt. De a következő mondata nagyon meglepett: „ebben a bandában zenél […]
Tovább »
A sors ismét összehozott egy eddig általam soha nem hallott zenekarral. És nem kellett sok idő ahhoz, hogy megszeressem, vele éljek, ihletet adjon, optimizmust az élethez. Számomra nagyon fontos, hogy egy albumnak legyen hangulati töltete is, ne csak zsigerből szóljon, hanem legyen benne lelki tartalom is. Az ember tudjon „utazni” a zenével, tudjon, felemelkedi a […]
Tovább »
A Wintersun zenekart 2004-ben hívta életre Jari Mäenpäa, akit az Ensiferumból már ismerhetünk, ahol is a zenekar énekese volt. Ennek tudatában nem nagy meglepetés, hogy a zenekar a viking/folk metal vonalon mozog. A zenekar rögtön idén el is készítette bemutatkozó lemezét Wintersun címmel, amit a Nuclear Blast Records jelentetett meg. Jari mellett a lemezen Kai […]
Tovább »
Sok olyan magyar csapat van, amelyek igazán megérdemelnék a nagykiadós hátteret, olyanok, akikben több van annál, minthogy az underground árnyékában maradjanak. Ilyen a CasketGarden, ami már megtette az első lépést, hogy kitörjön kishazánkból, és nyugat felé induljon. Ez a lépés a debütáló album volt, amit a szlovák Metal age adott ki. Kezdjük előszöris a borítóval. […]
Tovább »
A svéd Embraced – Within című lemeze 2000-ben jelent meg. Az albumon elég színes, jó zene hallható. Igazából nem lehet rámondani a zenekarra hogy black metalt játszana, talán csak az énekes hangja miatt. Sokkal inkább nevezhetjük melodikus death metalnak némi fekete hangulattal. Két billentyűssel dolgozik a banda így hát nem nagyon van a lemezen szintiszőnyeg […]
Tovább »
Hm. Egész jól kezdődik ez az új Machine Head lemez! Már az első albumuk óta várok, hogy végre kiadjanak valami olyan kötetes gyűjteményt, ami felér a debütalbummal. A nyitó tétel középtempós, de a skacok hamar jelzik, hogy itt nem nagyon lesz szó kórusokról, megaszintiszőnyegekről, finom, érzelgős dalokról. Ez a Rob Flynn csóka még mindíg dühös! […]
Tovább »
No, sínen vagyunk, végre. Ez az év sok csalódást hozott nekem, melyet azok a „régi tuti befutók” okoztak, akiktől sokkal többet vártam. A Metal Church és Dio óriási buktája, valamint a Megamustaine felemás albuma után már letettem a reményről, hogy a Saxon jó albummal áll elő, főleg azután, hogy az utóbbi két lemezükön eléggé bekeményítettek, […]
Tovább »
Be kell vallanom, amikor először hallottam a Wisdom zenéjét (azt hiszem a Maiden koncert előtt volt), még nem gyakoroltak rám valami mély benyomást, leszámítva a Hammerfall Heeding The Call-ját. Aztán sikerült egyre jobban megkedvelni őket, mivel szinte minden nagyobb heavy metal koncerten ők kezdtek, mint magyar előzenekar, illetve a házi készítésű Fate című kiadványukat is […]
Tovább »
Nos, ezt a lemezkritikát a hátuljáról kezdeném; aki szereti a Savatage zenéjét, az azonnal szerezze be az albumot! A gond velem lesz, én nem szeretem őket :-). Az albumon az a Zak Stevens énekel, aki egykoron a fent említett zenekar frontemberi posztjában élte le hétköznapjait. Segítői a jelenleg is Savatage tagokként jegyzett Jon Oliva, és […]
Tovább »
