Az amerikai underground halálfém színtérnek mindig is megvolt az a sajátos, fülledt atmoszférája, ahonnan időről időre felbukkan egy-egy kimondottan rothadó, lassan hömpölygő képződmény. A Besotten nevű death/doom trió pontosan ebből a sűrű tengerentúli masszából kászálódott elő. Egy korábbi demó és egy split után a srácok az elmúlt éveket a próbaterem mélyén töltötték, hogy rendesen összekalapálják az első teljes nagylemezüket.

A november 6-án debütáló Eye of the Monolithicrypt olyan zenekarok előtt tiszteleg, mint a Worm, az Undergang, a Hooded Menace, vagy épp a legendás Disembowelment. A Garth Purkett énekes-basszer által vezetett formáció két kézzel szórja ránk a sötétséget: az öt tételt felvonultató, változó hosszúságú dalokat tartalmazó anyag a klasszikus death metal koszosságát ötvözi a doom fojtogató, vánszorgó súlyával. Mivel a stúdiós munkálatokon olyan veteránok dolgoztak, mint a keverésért felelős Leon Del Muerte, illetve a dobokat rögzítő Charlie Koryn, a végeredmény egy kifejezetten arányos, de kellően bűzös hangtömb lett. A lemezt nyitó Mist Of Decay már meghallgatható.

A progresszív metal és az alternatív rock, hard rock metszéspontja nem a legtelítettebb színtér a piacon, úgyhogy itt érdemes próbálkozni a rések betömésével. A perthi székhelyű Winter on Venus pont ezért megpróbálja okosan belakni ezt a határmezsgyét, méghozzá egész ügyesen egyensúlyozva a súlyosabb riffek és a szélesvásznú, borongós atmoszféra között.

A napokban saját kiadásban landolt promós fiókunkban a srácok debütáló kislemez-trilógiájának második darabja, a Words I Never Meant. A Dylan Whiteley felügyelete alatt, az Oracle Sound falai között rögzített tétel egy kifejezetten keserű pirula. A koncepció az öngyűlölet, a megbánás és az érzelmi függőség lehúzó spirálját járja körbe; azt a jól ismert, fullasztó állapotot, amikor az ember pontosan tudja, hogy valami mérgező számára, mégsem képes elengedni a köteléket. Zeneileg ehhez a témához rendhagyó, tördelt ritmusképleteket és vastag, de melankolikus gitártémákat pakoltak össze.

A csapat a munkásságát kifejezuetten a Tool, a Karnivool vagy éppen a Deftones rajongóinak ajánlja előszeretettel.

Amikor a klasszikus, kézzel rajzolt okkult szimbólumok és a hideg, futurisztikus látványvilág összecsap, az rendszerint valami meglehetősen elborult végeredményt szül. A Wizard Tattoo projekt már pusztán az esztétikájával is a földalatti mozgalmak sötétebb ágába enged betekintést, ezt a vonalat pedig a mindent saját maga rögzítő és illusztráló Bram the Bard az október 2-án érkező, When Gods Had Hands című albumán is maximálisan kihasználja.

A Garage Fire Recordings által gondozott koncepciós nagylemez a progresszív blackened doom kimért mocsarában gázol, ahol az ősi angyali mítoszok a mesterséges istenkereséssel fonódnak össze. A zenei alapokat az egyszemélyes hadseregként funkcionáló alapító rakta össze, míg a narratív, hol vészjósló, hol mechanikusan hideg énektémákat Fausto Aurelius szállította le.

A korábbiakhoz képest jóval koszosabb zenei irányról a projekt agya a következőket osztotta meg:

„A Living Just for Dying után egy igazi kitérőt akartam, és egy teljes album erejéig szerettem volna teljesen belemerülni a black metalos oldalba. A hatások széles skálán mozognak, és egy évbe telt, mire összeállt a koncepció; eddig ez a legmesszebbre mutató alkotás a zenekartól.”

Aki a korai Anathema fájdalmas húzását, valamint a Venom vagy a Woe mocskát szereti egy kissé kísérletezős egyvelegben hallani, annak mindenképp érdemes lesz odafigyelnie erre a lassan őrlő, furcsa szerkezetre. Bár az októberi teljes megjelenésig még várni kell, tegyetek egy próbát az előzetes hanganyaggal, és merüljetek el ebben a mechanikus pokolban.

Van az a fajta fojtogató, belső útvesztő, amelyben az ember úgy bolyong, mintha saját elméjének falai zárnák körbe – ahol minden látszólagos kiút újra és újra a teljes magányba vezet. Pontosan ezt a nyomasztó, kilátástalan körforgást ragadja meg a pécsi bázisú Konok legújabb videoklipje, amely a Kiút című tételhez forgott. A szerzemény a zenekar Fény címre keresztelt lemezén kapott helyet (erről itt olvashattatok nálunk), a stúdiós munkálatokat pedig Ligeti Gyuri produceri felügyelete alatt rántották egybe.

Maga a dal nem egy felszínes agyalás eredménye; a srácok Jorge Luis Borges híres novellájából, az Aszterión házából merítettek ihletet. Ahogy az irodalmi műben a magányos elbeszélő keresi a saját élete értelmét a végtelen falak között, úgy a zenekar is a veszteség és az elengedés nyers fázisait gyúrta bele ebbe az anyagba.

A vizuális körítést a szegedi No Total Films stábja rakta össze, a szuggesztív, borongós képsorokon keresztül pedig Fischer Luca főszereplő viszi a hátán a koncepciót, Daróczi Brigitta instrukciói alapján. Aki fogékony a befelé forduló, elgondolkodtatóbb hazai megjelenésekre, az nyugodtan vesse bele magát ebbe a filmes utazásba, és bökjön rá a lejátszás gombra.

Megjelent az alternatív – kísérleti punk / post-punk vonalán mozgó fővárosi zenekar, a Das Lator újabb albuma, az Önkívület. A provokatív, érzelmileg intenzív és kísérleti hangzású underground formáció új albumán továbbra is személyes, valamint a társadalmi feszültségek okozta problémákra reflektál.

„A folyamatos változás a világ ablakának egyik legfontosabb zsanérja. Néha hatalmas elefántok ülnek velünk a szobában, akiket figyelmesen kerülgetünk. De mind tudjuk, hogy ott vannak és mélabús szemeik minden óvatos lépésünk figyelik. Aztán, egyszercsak elveszítjük a megszokott kapcsolatunk a külvilággal és önmagunkkal. Lehet félelem vagy szerelem, megrázkódtatás vagy ihletettség.

Így mondjuk más szóval: Önkívület.

Bomlik a tudat, bomlik az élet.

Ez itt a Das Lator ötödik felvétele. Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon segített minket. Senki sincs külön kiemelve, de senki sincs elfelejtve! Fogadjátok szeretettel!”

A lemez a zenekar bandcamp oldalán hallgatható meg, de szeptembertől a Drinkin’ Beer In Bandana Records kiadásában vinyl formátumban is beszerezhető.

Új videóklipet kapott a Nevergreen 1996-os klasszikusa dala, A harang értünk szól. A dal a hazai patinás gothic / doom metal zenekar Az éj szeme című második nagylemezének 30 éves, remaszterizált – jubileumi újrakiadásáról való.

A 30 éves alapmű, Az éj szeme szeptember 11-én jelenik meg vinyl formátumban, red-black marbled korongon rajta az Imperium box részeként megjelent CD-ről lemaradt „A forradalom nemzedéke” című dallal. A kiadvány és a kapcsolódó merch már most előrendelhető.

A Nevergreen a megjelenést követő napon, szeptember 12-én az idén 25 éves (2025-ben megjelent ‘The Kingdom’ című albumával Fonogram-díjat nyert) Wall Of Sleep és az okkult doom metalos Devil Seed társaságában ünnepli a lemez jubileumát a budapesti A38 Hajón – az este programjának középpontjában Az éj szeme album áll majd.

„A klasszikus második lemez 30. évfordulója alkalmából remaszterizált hanganyaggal és frissített borítóval, különleges red-black marbled bakelit formátumban kerül újrakiadásra – a jubileumra készülve a zenekar korszerű hangzással újra rögzítette ‘A harang értünk szól’ és az ‘Idegen vér’ című dalokat, előbbihez – melynek mondanivalója ma is aktuális – vadonatúj videóklip is készült. Szeptember 12-én mindenkit szeretettel várunk az A38 Hajón, ahol barátainkkal, a 25 éves Wall Of Sleeppel és a Devil Seed közösen ünnepelünk!„

A svéd hardcore/sludge/death metal vonalas God Mother bemutatta Dopamine Wire című új kislemezét. A dal szeptember 25-én megjelenő Köttvärld albumuk fog szerepelni.

„Ez egy dal a figyelmes elme erőszakos felfogásáról. Amivel a fejedben lévő primitív szürkeállomány szüntelenül szembeszáll egy olyan korban, ahol a figyelem és az énképzet fizetőeszköz.” – mondta a zenekar a dalról.

Az előző EP-jük, a Sinneseld kaotikus mentális tájképeit folytatva a Köttvärld erőteljesen betör a „hústérbe”- ahogy a zenekar fogalmazott. Az album zsigeri módon feltárja az identitást, a célt és az én dekonstrukcióját egy egyre inkább digitalizálódó világban. A Köttvärld az embert puszta erőforrásnak tekintésének áll ellen, visszaköveteli az ént, és elkötelezi magát az érzelmek, az érzékek és az idegek által táplált lény nyers erejének.

A holland metallic hardcore banda, a Visceral Contempt kiadta második EP-jét Sequester címmel. Az EP augusztus 7-én, a WTF Records gondozásában jelent meg, melyre bonuszként a zenekar 2024-es The Raid EP-jének dalai is felkerültek.

„Az EP az emberek és kormányok hátborzongató tetteiről és mocskosságairól szól, amelyek zsigeri reakciót váltanak ki – legyen szó akár a vallás őrületéről („Dogma”), guillotine általi halálról („Mouton”), saját lány bebörtönzéséről („Sequester”), vagy patkányokkal való kínzásról („Rodents”). A címadó dal Blanche Monnier igaz történetét övező kétségbeesést és haragot vizionálja, akit saját anyja 25 évre bezárt.” – mondta a zenekar új EP-jéről.

A nehéz, agresszív sludge/doom metal vonalán mozgó kanadai Destroy My Brains augusztus 6-án adja ki Wilt címmel ellátott hatodik albumát. A lemez a banda 5 részes koncepcióját zárja, amely a 2018-as Worthless albumukkal kezdődött. A lemezről elsőként Downgrade daluk videóját tették közre. A dal két állítólagos barátot követ nyomon: egy szadista manipulátort és az áldozatát, akit fokozatosan függőségbe, majd végül túladagolásba vezet. 

„Mit kapsz, ha egy asztalnyi gyógyszert, piát és néhány goromba fickót keversz kövér riffekkel? Egy letaposott történetet kapsz manipulációról és rombolásról. Íme, a slack-üzemű összeomlásunk, a Downgrade videoklipje.”

A svéd death metal utánpótlást képviselő Cryptorium október 30-án adja ki második albumát a Transcending Obscurity Records gondozásában. A tíz számos Through the Bowels of Ceaseless Dissonance című albumukról az alábbiakban kettő daluk, a Malodor és In Bitter Remorse videói nézhetőek meg.

„A Cryptorium továbbra is a svéd klasszikus death metal szennyét ontja. Új lemezük egyszerre előre lépés, és egy hatalmas visszalépés a múlt legmélyebb eredetisége felé.”