Jó pár éve már, hogy egy hangpróba keretein belül beleszaladtam az Amenra zenekar Mass sorozatának egy részébe, ami annyira mellbevágó élménynek bizonyult, hogy muszáj volt levadásznom a teljes albumfolyamot. Ugyan nem voltam minden résszel maradéktalanul elégedett, azt kétségkívül kijelenthettem, hogy egy igazán különleges csapattal ismerkedtem meg. Azt, hogy az elismert lemezek közül a legkisebb visszhangot […]
Tovább »
A Vinter Records adott hírt az Osló-Külsőn alakult MoE avant-garde ipari hangulatú zenét sugárzó, a – normális világban és időben – a világ minden sarkát bejáró gépezetéről.
A kérlelhetetlen hangzású zajok inspirálta experimental sludge zenét előadó akár duó, akár trió szemtanúi ismerhetik őket, mint színházi szerzőket, vagy Årabrot háttércsapatát. A szemtanúk tudnak arról is mesélni, ahogyan valószínűleg keresték a szavakat a produkció láttán-hallatán. A performerek most egy új albummal térnek vissza, melynek címe: The Crone. Ismerkedjünk a zenével a beharangozó klip segítségével!
Néhány hete nyílt lehetőségünk a francia progresszív/power trió, a LizZard legújabb, Eroded c.albumának a bemutatására. A lemez olyannyira érdekes és kísérletezős, hogy megéri a kulisszák mögé kukkantani, hogy megtudjunk valamivel többet magáról a zenekarról is. A trió (William Knox – basszus, Katy Elwell – dob és Mathieu Ricou – gitár, ének) részéről Will válaszol a […]
Tovább »A közelmúlt egy hírében olvashattuk, hogy a francia LizZard 2021. februárjában megjelentette új lemezét. Az angol nyelven megszólatott Eroded-ot sokszor hallgattam, de jó ideig bajban voltam azzal, hogyan tudnám az olvasóknak ajánlani ezt a zenét. Mert bár a Fémforgácson megjelenő sok-sok stílus jellemzőivel leírhatnánk, és a zene elsőre és másodjára… is alapvetően kortárs progresszív muzsikának […]
Tovább »
Az elmúlt másfél-két évtizedben pár meghatározó zenekar törzsén megereszkedve széles koronájú ágazattá terebélyesedett az általam, most az egyszerűség kedvéért, csak pagan folk-nak aposztrofált irányzat. Ha zeneileg nem is köthető szorosan a népzenéhez, de tiszta forrásának esszenciáját, szellemiségét hűen tükrözik. Elsősorban annak az érzésnek, eredetnek a továbbítása a cél, ami az ősi természeti népek mindennapos életét […]
Tovább »
A Consouling Sounds örömmel jelenti, hogy az IIVII elnevezésű elektroakusztikus projekt megjelentette régi-új lemezét, Obsidian címmel. 2021. június 12-én fénylő korongon jelenik meg a kiadvány! A zenei-projekt korábbi jelentkezéseiről itt jelentetett meg hírt a Fémforgács. Az eredetileg 2019-ben kiadott anyag újjávarázsolt kiadásáról, a több-hangszeres John Graham vizuális művész által megalkotott műről nem könnyű szavakban fogalmazni. Zenéje az ambient, drone és progresszív elemekkel átszőtt vaporvawe. A dalok, ha nem statikus képi megjelenítéssel a zenére irányítják a figyelmet, a képi megjelenítéssel leginkább dokumentumfilmes megoldásokat és fekete-fehérre színezett merengést tárnak a hallgató-néző elé.
Az április Fémjelzésben már megjelent a hír az amerikai Ringarë (vagy tán már zenekar) Thrall of Winter’s Majesty című lemezének megjelenéséről. Az Amor Fati Productions értesítése nyomán most a lemezről kapott zenei anyagról adunk újabb hírt. A télimádó négy tételes LP meditatív és ambient elemeket ötvöző melodikus black metalként azonosítható. A korong zeneanyagát a projekt két tagja már 2004. óta csiszolja, így egy szezonális jégszobornál jócskán több lett. Az első „készrerögzítést” 2019-ben végezték el, majd néhány vonatkozásban – ahogy mondják – az eredeti koncepciókhoz tértek vissza. A lemez így kerülhetett most a hallgatóság elé.
A stílusban elmélyültek hasonlóságot fognak felfedezni Ildjarn-Nighogg Hardangervidda című korongjának ambient muzsikájával, ami 1997-ben igazán úttörőnek számított (jóllehet, csak 2002-ben került kiadásra), mivel az nagyban inspirálta a Thrall of Winter’s Majesty megalkotását. A lemez egész témájában koncepciózus, borzongató és magával ragadó hangulatot áraszt. A black metalosan elkárogott metaforikus szövegek egészen furcsa vizualitást teremtenek az imádott évszak és a téli környezet leírásához, miközben mindez a hibernáció, máskor az elmúlás, sőt konkrétan a nyers halál képeként jelenik meg. Melegedő időjárásban egyébként kellemes hűsölés!
Foretold, the mysteries of death’s kingdom.
Ensnared by revelation, suspended betwixt eternity.
To worship the season, to worship death.
Thrall of winter’s majesty
A sötét hangulatú pszichedelikus doomot játszó amerikai Insect Ark legénysége úgy döntött, hogy a tavaly megjelentetett The Vanishing című debütáló albumuk rendkívül pozitív fogadtatásának örömére egy amolyan „hogyan készült”-rövidfilmet készítenek az együttműködésről. Az „örömére” ezesetben erős igen erős túláz, tekintettel a sötét mélységek bugyraiban turkáló, a sötétséget kitár kapukon kiengedő muzsikára. A rendkívül életszagú doku-felvétel legalább olyan különös hagulatot áraszt, mint a kéttagú csapat lemeze.
A projektet alkotó Dana Schechter (Swans) és Andy Patterson (ex-SubRosa), így mesélt az ötletről:
„Ezt a mindössze nyolc perces mini-dokumentumfilmet a The Vanishing egy éves születésnapjára időzítettem. Elkészítettük a lemezt, a turnét is elkezdtük, és több lépcsőfokot is megjártunk a kettő között… sok-sok munkával. Vért, verítéket és könnyeket hullattunk. Álmatlanul dolgoztunk, jól bepiszkoltuk a kezeinket. Aztán alighogy útnak indultunk, bekopogtatott a COVID és mindenünk darabjaira hullott. Az eltelt időszakban, együtt a világgal, mi sem tudtuk felfogni, milyen jelentősen meg fog változni az életünk. Nagyon intenzív volt hasznosan tölteni még azokat a napokat. Ezzel szemben az elmúlt egy év nagyon absztrakt formát öltött. Míg egyes pillanatok csak elröppennek, mások hosszan itt ragadnak, mint valami ragasztó.„
„A lelke mélyén a The Vanishing az ’állandótlanságról’ szól. Nagyon személyes a maga módján. Nem tudjuk, így nem is próbáljuk meg szavakba önteni. Azért döntöttünk a film készítése mellett, hogy felszínre hozzuk azt az elsődleges érzést, milyen fontos művészetet teremteni. Nem számíthat, mibe kerül, milyen nehézségekbe ütközünk mi magunk. Én nem vagyok filmkészítő, de valahogy teret engedtem annak, hogy így mondjam el a történetet. Abban bízunk, hogy kicsit ráirányítja a figyelmet arra pillanatra, ahogyan sokunk emlékeszünk a tavalyi márciusra, arra a zavarodottságra, ahogy a világ új rendjéhez kezdtünk igazodni. …Éppen egy éve történt.„
Magáról a lemezről korábban itt adott hírt a Fémforgács. A világ rendjének felemlített változása előtt szinte végszóra kiadott lemezről, a sokszor rémisztő hangulatú, máskor érdes kezekkel sötéten simogató zenéről némi információval szolgál annak, ellátogat korábbi bejegyzéshez.
A már jó ideje működő német Exile on Mainstream nevű kiadó április közepén jelentette meg Friedmann az In Der Gegenwart Der Vergangenheit című lemezét. Pontosabban szólva az immáron negyedik korong hónapról-hónapra dalonként jelent meg, míg végül most fizikai hanghordozón lesz kapható. A zeneileg nehezen behatárolható, már három stúdió és két koncert albummal büszkélkedő Friedmann mindig is független maradt a német zenei színtéren. Friedmann, mint zenész, a kérlelhetetlen etikai hozzáállásával és szókimondó magatartásával igazából egy jelenség a meglehetősen öncélú és énközpontú társadalomban.
Dalai a korábbi korongjai és új lemeze alapján nehezen határolhatók stílusok közé, a támpontot keresőknek leginkább folk rock, illetve az utóbbi évtizedekben igen divatos ambient (zajos és hagulatfestő) zeneként írhatnánk le szavakban.
Firss lemezét német nyelven adta közre. A Rolling Stone Magazin német nyelvű kiadása legutóbb nyolc oldalt szentelt a zenésznek és életútjának. Dalai végülis csak az életéből merítenek az új lemezen is, ahogy azt a magazin is írta a hardcore punk dalszerzőről/előadóról. Egyik jellemző mondatáról maga szerző így nyilatkozott:
„A Nichts Können Alles Machen-t, (azaz Nem mindenki képes bármire) mondatot én úgy tölteném meg tartalommal, hogy ’nem vagyok képes mindenre, de azért csinálom.„
A kiadó szerint ez a mottója a friss lemeznek is – hogy ez mennyire (ön)irónia, mindneki maga döntse el. A szokatlan módon, előzetesen dalonként közzétett lemez végül CD-n és LP-n jelenik meg. A borító Conny Ochs munkája. A felvételek a Chameleon Stúdióban készültek, ahol a legutóbbi Deep Purple és a Heaven Shall Burn korongok, Eike Freese irányításával.
Az Earsplit PR hírül adta, hogy megjelentette az oaklandi kísérleti ambient, elektro-noise Ionophore trió negyedik nagylemezét. A több hangszeren játszó zenészekből álló, stílusát tekintve kinematikus ambient zenét alkotó trió lemezének címe: Knells.
A hangulatfestő zenét formába öntő új lemezről származó egyik dal videója máris megtekinthető. Aki továbbra sem hiszi, hogy újabb próbálkozással érkezik a tavasz, annak kiváló hangulatot varázsol a vonósok dominálta hangfelvételhez kapcsolt, az idén télen összeállított sötét tónusú látvány.
