Szép lassan felnövekszik az a generáció, amelynek már fogalma sem lesz arról, mi az a magnókazetta. Ennek ellensúlyozására azért akad néhány kiadó, mely ragaszkodik ehhez a hanghordozóhoz, tény és való, bármely tökéletlen is volt a maga idejében is. Ezért szimpatikus számomra az amerikai Transylvanian Tapes, akiknek ettől függetlenül a legtöbb anyaga digitálisan is elérhető, mint például a fizikai formátumban csak júniusban megjelenő Nostrum bemutatkozása. Az atmoszférikus black/doom egyveleg kifejezetten érdekes hallgatnivaló, amit alapvetően csábító külsőségekkel is sikerült ellátni.
Tapasztalatból tudom, hogy a kistestvérem súlyos fegyelmezésen és agymosáson esett át, hogy az általam nagyra tartott fémzene újabb híveként létezhessen a világban, de úgy látszik, ez nem példa nélküli a világban. A berlini Occvlta berkein belül három testvér alakított egy black/doom metalban utazó bandát, amihez azért bőven szükséges a közös érdeklődési kör. Torm, Hord és Vrgh zenekara ráadásul nem is kezdő, 2004-óta gyártják dalaikat, de a debütálásig egészen idáig kellett kitartaniuk egymás mellett. A Night Without End ráadásul nem sufni kivitelben, hanem a a Dying Victims Productions támogatásával érkezik júniusban.
<a href=”http://occvlta.bandcamp.com/album/night-without-end”>Night Without End by OCCVLTA</a>
Az atmoszférikus black/doom metal talán legizgalmasabb, legegyedibb projektje tér vissza idén a zenei világ palettájára a The Ruins Of Beverast formájában. A kezdetektől egyszemélyes (Alexander von Meilenwald) produkció a sámánizmus és misztikum témakörét járja jörkül alaposan hamarosan érkező Exuvia névvel ellátott, immár ötödik lemezén. A Ván Records által támogatott kiadvány május 5-én kerül a nagyközönség elé, addig ízelítőnek a Towards Malakia c. dalt tették elérhetővé.
The Ruins Of Beverast - Towards Malakia
Azt hiszem, egy igazi underground magazinnak, ami olyan hagyományokkal és múlttal rendelkezik, mint a forgács, messzemenően nemzetközinek kell lennie. Már csak azért is, mert én, vagy más önjelölt, unatkozó firkászok próbálunk olyan lemezekkel etetni titeket, kedves olvasók, amik nem potyognak a fákról az őszi levelekkel egyetemben, amiről nem olvashattok a legelső weboldalon, ami […]
Tovább »
Egy zenei alműfaj megújulásának, újjáéledésének, esetleg teljes átalakulásának kitűnő módját képezte mindig is az idegen elemek beemelése. Így lett a rockból progresszív rock, a doom metalból és death metalból a death/doom keserédes keveréke és még sokáig sorolhatnám, ki mit, mivel elegyít szívesen, főleg, hogy egyes zenekarok néha ugyanolyan lelkesedéssel keverik a klasszikus zenét […]
Tovább »Borítójával és kiadványának címével is bevonzott a chilei 13th Temple bemutatkozó EP-je és nem okozott csalódást. A zenekar a 90-es évek eleji black metal hangulatot célozza megidézni atmoszférikus, doomos megközelítéssel, tehát halálsikolyok és lidércnyomások által szegélyezett vánszorgásokra számítson az, aki megpróbálkozik a Mysticum 6 szerzeményével. Kellemes demós hangzással, pince mélyében visszhangzó dallamokkal tarkított produkciójuk alapján kíváncsi lennék egy nagylemezre.
&amp;amp;amp;lt;a href=”http://13thtemple.bandcamp.com/album/mysticum”&amp;amp;amp;gt;Mysticum by 13th Temple&amp;amp;amp;lt;/a&amp;amp;amp;gt;
Kivételesen nem friss és ropogós anyagot reklámozok most, mivel a kanadai atmoszférikus/black/doom metalban utazó Wilt bemutatkozó nagylemeze tavaly év végén jelent meg. Azonban az eddig számonként itt-ott levadászható lemezt most egy az egyben meghallgathatóvá tette a zenekar bandcamp oldalán. A Nick Keller csodaszép borítójával ellátott Moving Monoliths lemezen 4 sötét tételt találhattok, közel 40 percben.
Wilt - Illusion of Hope (2015)
Bolívia egyik legnagyobb városának, La Paznak a szívéből bújt elő hazánának első, legalábbis a katalógus szerint még valóban üzemképes black/doom projektje, a Ritual Funebre. A metal hatalomnak nem igazán nevezhető országban (és a környező országokban is) meglehetősen régimódi, dohos szörnyetegeket lehet találni, így igaz ez a Jhoel Vintersorg, Funebre és Jacarias Apaza által működtetett zenekarra. Régimódi, ősi black metalt lassítanak időnként az átlag hallgató kényelmetlenségi küszöbe alá, de nagyon élvezhető formában. Bemutatkozó, nem túl ötletes elnevezésű lemezük, a Funeral nemrég látott napvilágot, de a köztünk lévő távolságon és óceánon egyenlőre még csak a címadó tudott átkelni.
Ritual Funebre - Funeral
Amint megláttam, haraptam az amerikai atmoszférikus/black/doom zenekar, a Profundum bemutatkozó EP-jére a borító alapján és nem bántam meg, hogy a zenekar bandcamp oldalán kattantam rá az egérre… LR és R zenéje (komolyan ennyi az infó) sötét és a rengeteg billentyűnek köszönhetően egészen felemelő és diadalmas, mint a belénk ivódott keresztény kultúra és olyan visszás és bizarr, mint a saját identitása és természete ellen forduló, önmagát egy életre feláldozó nő. Így jön tehát az apáca a képre… A két számos Ep két számmal alig tíz perc, úgyhogy nem is túl megterhelő.
Profundum - What No Eye Has Seen (Full EP)
Júniusban mutatkozik be az Ashtar nevű svájci black/doom formáció, akiknek az Esoteric lemezekért felelős Greg Chandler is besegített a dalok csiszolgatásában. Az Ilmasaari először kazettán jön majd limitált példányszámban, őszre azonban CD formában is megjelenteti a Throne Records. Egy dalt pedig már meg is hallgathatunk…
Ashtar - Des siècles qui éternellement séparent le corps mortel de mon âme
