A világjárvány alaposan megrendítette a gazdaságokat, az emberi kapcsolatokat és számtalan területen hagyott maga után mély sebet. Ugyanakkor sok helyen hozott létre olyan projekteket, amik nem valószínű, hogy más körülmények között megszülettek volna. Az internet és a gyors kapcsolattartás nemzetközi csapatokat, baráti társaságokat fogott össze egy-egy kedvelt műfaj, zenei kalandozás kedvéért, az otthon töltött idő […]
Tovább »
Nem lehet kérdés, hogy Horvátország az ott található egyébként mozgalmas underground élet mellett sem nevezhető egy metal nagyhatalomnak, így külön meglepő volt, hogy az utóbbi évtizedben megjelent, maréknyi doom metal reménység közöl pont itt született meg az egyik legbizalomgerjesztőbb projekt a Candlemass, Solitude Aeternus örökség ápolását tekintve. Ez a csapat nem más, mint a 2018-ban […]
Tovább »
Mindig is vonzottak az egyszemélyes projektek, mert ezeket tartom a leginkább alkalmasnak bizonyos közegben arra, hogy igazán kifejezzenek egy belső konfliktust, érzésvilágot egyéni, művészi módon. Ugyanakkor kétségtelenül akadnak olyan vonalak a zenében, ahol nagyon nehéz megbarátkozni a magányos alkotókkal. Ilyen például a doom metal, a tradicionális, epikus vonalra pedig kifejezetten igaz, hogy nem feltétlenül a […]
Tovább »
Epikus doom metalt játszani és zenekart létrehozni nem egyszerű feladat, a francia Cain Marchenoir ennek ellenére nem bandatagként, hanem önállóan hozta létre Aerumma nevű projektjét. Az összesen hat tételt tartalmazó album a műfaj legjellegzetesebb témaköreit járja körül: ilyen a magány, a kívülállóság, kilátástalanság érzése. Cain ezeket kifejezetten társadalomkritikus dalszövegekben teszi, kérdőre vonva jelen korunk minden problémáját. Irodalmi ihletettségnek sincs híján, mivel a lemez inspirálásáért köszönetet mond Cécile Coulon novellistának és Emil Cioran író-filozófusnak.
A zenei alapokért is egymaga felel, valamint a legtöbb hasonló projekt esetében gondot okozó éneket is bevállalta. A dalokat hallgatva egyikkel sincs különösebb probléma, a dalok fogósságát tekintve azért még van hova fejlődni… Érdekes, kellemes anyag az On The Heights Of Despair, ha egy kis szünetet kíván az agyatok, hallgassátok.
Igazán érdekes underground anyaghoz jutottam hozzá az elmúlt időszakban, méghozzá egyik kedvenc stílusomban, ami az epikus doom metal. Ez a lemez nem más, mint a Dismal Sleep bemutatkozása, melyről nem véletlenül nem hallott még senki… A lemez ugyanis egy kísérlet eredménye, a kíváncsiság szülötte. Megalkotója Typhanos, aki a görög Shub-Niggurath kiadó működtetője, mindemellett pedig egy […]
Tovább »
A Mourn The Light esetében boncolgattam hosszasan, hogy elvetemült módon néhány debütálásra éveket tudok várni és folyamatosan lesegetni, hogy mi lehet vele a helyzet. Abban a cikkben említettem az Olórin nevét, amellyel konkrétan 2009-ben ismerkedtem meg első demójukkal, amit aztán rengeteg minden követett, csak érdemleges nagylemez nem. A zenekar nevéből (Gandalf egy korábbi elnevezése) remélhetőleg […]
Tovább »
Sajnos kénytelen vagyok önismétléssel kezdeni ezt az ismertetőt, mivel már többször leírtam, hogy az érzelmekben gazdag hagyományos doom metal legmagasabb csúcsának, legbánatosabban csillogó ékkövének az egykori Warning két megjelent nagylemezét tartom (The Strength To Dream, Watching From A Distance). Patrick Walkerék teljesen minimálra vették a zenét és előtérbe helyezték a már-már könyörgőre vett éneket, ami […]
Tovább »
Aki nem ismeri a Warning zenekar The Strength To Dream, Watching From A Distance kettősét, az nem igazán érti, miért várom nagy lelkesedéssel évről évre a német Cross Vault kiadványait. Patrick Walkerrel az élen az angolok egykor megütötték a legszemélyesebb, legfájdalmasabb hangot, amit szerintem el lehet képzelni a doom metalban (simán beleértve a hörgős zenekarokat is), stílusuknak azonban a csapat szétesésével nem igazán lett követője. Mivel egyéni doomról van szó, szép kis űrt hagytak maguk mögött, amit pont ez a német csapat kezdett meg szép lassan feltölteni. Kezdetben tribute zenekarként, majd önálló dalok, sőt lemezek kiadásával. 2014-es Spectres Of Revocable Loss című lemezük olyan közel állt az angolok szintjéhez, hangulatához, ahogy azóta se senki. Pedig ekkoriban még csak N. és M. volt a bandában, mára azonban egy komplett zenekarról beszélhetünk az esetükben. Utoljára sajnos csak 2016-ban csigázták fel a rajongókat a csodaszép Miles To Take című EP-vel, azóta teljes csend honolt a banda körül. Most azonban már megjelenési dátumot is adtak (május 28.) következő teljes anyaguknak, ami remélhetőleg eleget tesz a régi ígéreteknek és továbbviszi a Warning örökségét. Egy dalt már meg is hallgathatunk, ez a Gods Left Unsung.
A power/speed metalos dalnok, Stephan Wehrbein összeállt Leonid Rubinsteinnel (gitár, basszus, billentyűk), aki jelenleg a Spiritual Disease nevű thrash formációt erősíti, majd ütős híján levadászták maguknak Lucas Freise dobost (Circles Of Malice, Eyes Wide Open, Avataria, Edge Of Ever), hogy egy olyan szenvedélyüknek tegyenek eleget, ami bizony igencsak távol áll eddigi munkásságutól. Tapasztalatnak nincsenek híján, […]
Tovább »
Rendszeres olvasóim, hű követőim (hehe, a kis optimista), nyilván tisztában vannak vele, hogy Németországot ugyanolyan doom metal nagyhatalomnak tartom, mint Angliát és Svédországot. Ennek rengeteg oka van, de legtöbbször a Dawn OF Winter, Mirror Of Deception kettőssel szoktam példálózni. Mindkét zenekar matuzsálem a maga műfajában, de azért akadnak valamivel frissebb bandák is ebben a szép, […]
Tovább »
