Egy régi nagy szerelmem, Caspar David Friedrich (sok-sok doom és black metal lemezen futhattatok már össze vele) festő kellemesen nyomorúságos hangulatú festményével takarta el új lemezét a The Howling Void, ami nem más, mint az amerikai Ryan Wilson egyszemélyes vállalkozása. Igazán régi ismerősként tér vissza Ryan a Nightfall lemezzel, mivel […]
Tovább »Furcsa ellentmondásnak hathat egy metal hívő szájából, hogy irtózik a temetésektől, a haláltól. Nekem túlságosan sok is jutott ki ezekből az elmúlt években, volt hogy havonta. Nem tudok kijárni a temetőkbe, mert ellenérzést vált ki belőlem a föld alatt oszló emberek jelenléte. Soha nem láttam értelmét egy olyan terület meglétének, amire virágokat dobálnak […]
Tovább »
Még egy év sem telt el a Temples of Doom megjelenése óta, és a Shimon által működtetett Beneath The Storm máris második lemezének kiadására készül. A 2013-ban alakult lassú, borongós funeral doomot prezentáló egyszemélyes projekt készülő albumának címe Evil Reflection, és az Argonauta Records adja ki, idén júniusban. Erről hallhatok most egy előzetes dalt.
Évek óta nem találta helyét a jobb napokat látott, ígéretesen indult belga Pantheist zenekar, akik most végre kiadót találtak maguknak. A német Eternal Sound Records ugyan nemrég kezdte működését, de kebleire ölelte a zenekart, akik ezt 2015-ben szeretnék új lemezzel megjutalmazni. A zenekarban egyébként személyi változás is történt az elmúlt időszakban, a leköszönő Pepijn van Houwelingen gitáros helyét a portugál Valter Cunha vette át aki a Before The Rain sorait erősítette.
Az alig egy éve bemutatkozó Ennui annak idején első lemezével (Mze Ukunisa) a dobogó tetején végzett a hangpróbák megpróbáltatásainak lekűzdése után, most megérkezett a nem kevésbé sötét funeral doom folytatás, The Last Way címmel. A lemezt a kétszemélyes vállalkozás irányító David Unsaved teljes egészében feltöltötte youtube oldalára az érdeklődőknek…
Különleges kapcsolatban állok a finn Maze Of Roots kiadványaival, ugyanis évekkel ezelőtt, érdeklődésemnek köszönhetően az első, személyesen nekem küldött alvilági zene volt az a bemutatkozó demó, amit Joel Leinonentől kaptam, akivel néha írogatunk is egymásnak. Persze a nyelvi akadályok lekűzdésére sokféle módszert próbáltunk, de általában kimerült a dolog a „Kössz, meghallgatom.” kifejezések fordításában. Joel 2009 óta próbálkozik projektjének életben tartásával, ennek újabb bizonyítéka a most megjelent, egyszerűen csak 2013 néven futó EP-je. A két dal 19 percben tartogat az esetleges érdeklődők számára „sufnituningos” okkult, tradícionális doom metalt, erőteljes underground minőségben. Ebben a kivitelezésben el kell felejteni a Sabbath, meg hasonló gyökereket, ez nem nagyközönségnek készült zene, inkább egy ember panaszainak kreatív világba sírása, ordítása. A Take Form c. dalt funeral doom kedvelőknek is előszeretettel tudom ajánlani. Az eddig megjelent két demóval együtt meghallgatható a Maze Of Roots bandcamp oldalán.
A metal világban 3 útirány van: nagyot robbantani a karrier elején és utána nyomni a reset gombot, vagy eleve csak füstölögni és eltűnni a feledés homályában. A harmadik út talán a legnehezebb és a kedvencem is egyben: a lassú fejlődés, érlelődés útja, ahol a végeredmény egy profi, kikezdhetetlen produkció. Ha mindeközben a […]
Tovább » Még ki sem hűlt a Monolithe nagy ötletességgel Monolithe III. névre keresztelt lemeze, sőt még a hangpróba viszontagságaival is szembe kell néznie, a banda máris elkészült a következő monstrummal, mellyel lezárják az emberiség eredetéről, természetéről készített sorozatukat. A Monolithe IV. 2013 vége felé fog megjelenni a Debemur Morti Productions jóvoltából, akik a lemez mellett kiadják az első opuszt is, vadiúj küllemmel felruházva. A hagyományokat folytatva a IV. rész is egyetlen, 57 perces tételből áll majd, úgyhogy akiket ez korábban elrettentett a kísérletezős funeral doom zenekar világától, azok ez után sem fogják keblükre ölelni őket. Bátrabbaknak az eddigi HP pontok alapján viszont megéri majd próbát tenni! A kiadványról egyenlőre csak a tetszetős borító érhető el, ami nem kis mértékben emlékeztet Stanley Kubrick zseniális űr eposzára, a 2001 – Űrodüsszeiára. De sci-fi rajongóknak már a névválasztás is sokat mondó lehet. 
