Az amerikai March in Arms 2012-ben alakult a dél-dakotai Sioux Falls-ban, majd 2018-ban kiadták a banda nevét kapó debütanyagukat, idén december 4-én pedig, szintén saját, szerzői kiadásban jött a második lemez, a Pulse of the Daring. Valamennyire sajnálatosnak tartom, hogy semmilyen kiadó nem szerződtette még le őket, pedig igazi US power/heavy metalt nyomnak, a jobb […]
Tovább »
A svéd nemzetiségű heavy/power metalban utazó Sabaton harmadik nagylemeze már ez, amit 2006-ban adtak ki szintén a Black Lodge kiadónál. A csapat egy taggal bővült 2005 óta, mivel itt már Daniel Myhr kezeli a billentyűket, aki véleményem szerint jó választás volt. A korong hangulatát nagymértékben befolyásolja a jó szinti játék. A rendkívül stílusos borító Mattias […]
Tovább »
Évek óta vissza-visszatérő megjegyzésem a HP kapcsán, ha valakinek nem tűnt volna fel, hogy számomra a hangpróba szórakozás, kihívás, tapasztalatszerzés, ahol a nem tetsző anyagot azonnal büntetem, a többi felett pedig gyakran egy-egy hallgatás után ítélkezem. Nem is mérvadó, pusztán érdekesség, kalandtúra sokszor az egész. Megismerhetjük mások nézőpontját, véleményét egy-egy lemezzel kapcsolatban. Viszont a kritikaírás […]
Tovább »
Néhány kiadónak kifejezetten mániája a régi dolgok újrafelfedezése, újrahasznosítása. Ilyen például a High Roller Records is, akik rendszerint bombáznak olyan zenekarokkal, akik mérsékelt ’80-as évekbeli sikereik után inkább a süllyesztőt választották, vagy maga a világ nőtt túl rajtuk fejlődésképtelenségük miatt. Hajas rockereink ilyenkor félrevonulnak, visszamennek buszsofőrnek, aktakukacnak, motoros bandában száguldoznak, esetleg segélyeken tengődve pocakot növesztenek […]
Tovább »
Azt hiszem a visszatérő olvasók nem fognak a térdükre csapni meglepetésükben, hogy igencsak kedvelem a While Heaven Wept munkásságát, akiknek első három nagylemeze gyakran kerül elő nálam. Ennek megfelelően sokat kutakodtam már a zenekar háza táján esetleges elmaradások után, vagy eddig fel nem fedezett kincsek reményében, így nem volt ismeretlen név számomra a […]
Tovább »Érdekes életpálya áll a norvég Gaia Epicus mögött, mely megfordult már Ratt Kjott, Execution, Millenium, Theater Of Pain és Eternal Frame néven is, valamint a zenészek váltakozásának köszönhetően volt már egyszemélyes projekt és teljes zenekar is. Névtől függetlenül azonban a főnök mindig is Thomas Hansen volt már a 90-es évek eleje óta, akinek jellegzetes power metalos éneke örökre megpecsélte ezeknek a csapatoknak az irányvonalát. Nincs ez másképp most sem, 6 lemez és hat év hallgatás után visszatérnek a klasszikus, norvégosan játékos sárkányüldözéshez a napokban megjelent Alpha & Omega segítségével.
A germán heavy/power metalnak bőséggel megvan a hivatkozási alapja és múltja, de a jelennek is megvannak a maga lovagjai. Ilyen az immár tíz éves Sinbreed zenekar, akik negyedik nagylemezüket hozzák ki ennek a kerek évszámnak a tiszteletére, ami nem rossz eredmény. A többnyire pozitív visszajelzéseket bezsebelő horda most címadásban nem erőltette meg magát, így az új lemez csak római számmal lett megjelölve. Remélhetőleg a dalszerzésbe több kreatívitást öltek, ezt eldönthetitek a Pale-Hearted szöveges videójának megtekintése után is.
Úgy látszik, a brazil Tenebrario power/heavy/doom fogata nem hajlandó semmit sem a szemetesbe dobni, főleg, hogy több, mint 20 éves pályafutásuk alatt eddig csak egy lemezt tudtak összehozni. Most azonban itt a Second Act: Pain kiadvány, melynek dalai gyakorlatilag 2006 óta készülnek és már 2007-ben megjelent nagy részük egy elég gyenge hangzású demó formájában. Az új lemezen tehát megkapjuk az elmúlt évtized termését, ráadásul néhány extrával sem spóroltak.
Olyan laposan és sunnyogva jelent meg a senki által nem hallgatott Tomorrow’s Outlook debütálás, valamint oly régen, hogy a banda szinte tiszta lappal indulhat harcba a metal színtéren. Progresszív power metal zenéjükre jellemző az epikus hangnem és a rengeteg vendégszereplő, így lesz ez a hamarosan megjelenő A Voice Unheard esetében is, amiről egy dalt már közzétettek egy szöveges videóval ellátva.
Tolkieni világból való névválasztás, kristálygömbök, végtelen háborúk, halhatatlan vezérek, fantasy és sci-fi képzezik a frissen debütált svéd Palantír világát, akikről nem nehéz kitalálni, hogy heavy/power metal vizeken utaznak. A túltolt kalózkodás és sárkányvadászat mellett azonban rengeteg finom epikusság és zenei megoldás is jellemzi a zenekart, így mindenképp érdemes próbát tennie velük a műfaj kedvelőinek. A teljes Lost Between Dimensions egyébként is csak a kattintásra vár, itt. Az ének csak engem emlékeztet James LaBrie hangszínére?
