Néhány kiadónak kifejezetten mániája a régi dolgok újrafelfedezése, újrahasznosítása. Ilyen például a High Roller Records is, akik rendszerint bombáznak olyan zenekarokkal, akik mérsékelt ’80-as évekbeli sikereik után inkább a süllyesztőt választották, vagy maga a világ nőtt túl rajtuk fejlődésképtelenségük miatt. Hajas rockereink ilyenkor félrevonulnak, visszamennek buszsofőrnek, aktakukacnak, motoros bandában száguldoznak, esetleg segélyeken tengődve pocakot növesztenek […]
Tovább »
Azt hiszem a visszatérő olvasók nem fognak a térdükre csapni meglepetésükben, hogy igencsak kedvelem a While Heaven Wept munkásságát, akiknek első három nagylemeze gyakran kerül elő nálam. Ennek megfelelően sokat kutakodtam már a zenekar háza táján esetleges elmaradások után, vagy eddig fel nem fedezett kincsek reményében, így nem volt ismeretlen név számomra a […]
Tovább »Érdekes életpálya áll a norvég Gaia Epicus mögött, mely megfordult már Ratt Kjott, Execution, Millenium, Theater Of Pain és Eternal Frame néven is, valamint a zenészek váltakozásának köszönhetően volt már egyszemélyes projekt és teljes zenekar is. Névtől függetlenül azonban a főnök mindig is Thomas Hansen volt már a 90-es évek eleje óta, akinek jellegzetes power metalos éneke örökre megpecsélte ezeknek a csapatoknak az irányvonalát. Nincs ez másképp most sem, 6 lemez és hat év hallgatás után visszatérnek a klasszikus, norvégosan játékos sárkányüldözéshez a napokban megjelent Alpha & Omega segítségével.
A germán heavy/power metalnak bőséggel megvan a hivatkozási alapja és múltja, de a jelennek is megvannak a maga lovagjai. Ilyen az immár tíz éves Sinbreed zenekar, akik negyedik nagylemezüket hozzák ki ennek a kerek évszámnak a tiszteletére, ami nem rossz eredmény. A többnyire pozitív visszajelzéseket bezsebelő horda most címadásban nem erőltette meg magát, így az új lemez csak római számmal lett megjelölve. Remélhetőleg a dalszerzésbe több kreatívitást öltek, ezt eldönthetitek a Pale-Hearted szöveges videójának megtekintése után is.
Úgy látszik, a brazil Tenebrario power/heavy/doom fogata nem hajlandó semmit sem a szemetesbe dobni, főleg, hogy több, mint 20 éves pályafutásuk alatt eddig csak egy lemezt tudtak összehozni. Most azonban itt a Second Act: Pain kiadvány, melynek dalai gyakorlatilag 2006 óta készülnek és már 2007-ben megjelent nagy részük egy elég gyenge hangzású demó formájában. Az új lemezen tehát megkapjuk az elmúlt évtized termését, ráadásul néhány extrával sem spóroltak.
Olyan laposan és sunnyogva jelent meg a senki által nem hallgatott Tomorrow’s Outlook debütálás, valamint oly régen, hogy a banda szinte tiszta lappal indulhat harcba a metal színtéren. Progresszív power metal zenéjükre jellemző az epikus hangnem és a rengeteg vendégszereplő, így lesz ez a hamarosan megjelenő A Voice Unheard esetében is, amiről egy dalt már közzétettek egy szöveges videóval ellátva.
Tolkieni világból való névválasztás, kristálygömbök, végtelen háborúk, halhatatlan vezérek, fantasy és sci-fi képzezik a frissen debütált svéd Palantír világát, akikről nem nehéz kitalálni, hogy heavy/power metal vizeken utaznak. A túltolt kalózkodás és sárkányvadászat mellett azonban rengeteg finom epikusság és zenei megoldás is jellemzi a zenekart, így mindenképp érdemes próbát tennie velük a műfaj kedvelőinek. A teljes Lost Between Dimensions egyébként is csak a kattintásra vár, itt. Az ének csak engem emlékeztet James LaBrie hangszínére?
A görög Sorrows Path hazájában létező rajongóbázisa egy dolgot jelent számomra: a balkániak szeretik a doom metalt, mert még ebben a bandában is meglátják a fantáziát, amit be kell vallanom, nekem minden kultikussága ellenére sem sikerült. A 90-es évek elején Sabbath tribute zenekarként kezdtek, viszont önálló lemezzel csak 2010-ben jelentkeztek. Most érkeztek el pályafutásuk harmadik állomásához, ami hamarosan Touching Infinity névvel érkezik majd és továbbra is a modoros, lüktető tempóval rendelkező epikus, power/doom muzsikát helyezik előtérbe némi kísérletezéssel, ahogy ezt már megszokhatták a banda kedvelői. Az esélyt most is megkapják természetesen, főleg, hogy beharangozó daluk most kifejezetten erősre sikerült.
A brazil Imago Mortis hazájának egyik igazi kincse, amely 1995-óta létezik, nemzetközi ismertségre ellenben nem sikerült szert tenniük. Köszönhető ez annak, hogy a zenekar igazi átjáróház, ami a zenészeket illeti, valamint a megjelenések számát is minimálisra sikerült belőni. Ez összesen három nagylemezt jelent, melyek közül az utolsó, Transcendental már több, mint tíz éve látott […]
Tovább »
A korábban már közzétett, Seven Headed Whore mellé megérkezett az Iced Earth újabb dala a közelgő Incorruptible albumukról. A Raven Wing-hez szintén egy szöveges videó dukál.
