Címke: progresszív death metal

Neurochrony – vörös, mint a vér

Costa Rica forró hangulata süt át a nemrég bemutatkozott Neurochrony zenekar anyagán, amit Chaosmosis címmel és érdekes, vörös borítóval érdemes keresnetek, ha kedvelitek a progresszív death metalt. A korábban Meat Mask néven futott produkción ugyan bőven érződik az útkeresgélés, mégis meglehetősen egyedi hangulatot voltak képesek összehozni ezen a korongon. Ugyan a hangzás minősége nem mindig képes követni az elképzeléseiket, a latinos dallamok beépítésével a jövőben sem lesz gondjuk. A jelenleg háromtagú banda az albumot teljes egészében megosztotta a youtube csatornáján.

Neurochrony - Chaosmosis

Siderean – Lost On Void’s Horizon (2021)

Egy igazi átalakulóművésszel van dolgunk a jelen írást tekintve. A szlovén Siderean ugyanis bő tíz évvel ezelőtt kezdte pályafutását Teleport névvel, mely kezdetben black metalt játszott, majd átnyargalt a technikásabb vizekre. Nem is akárhogy, a fekete fém lassan bonyolult képletekből álló thrash metallá alakult, amitől már csak egy lépés választotta el a progresszív death metaltól… […]

Tovább »

Xenolith – Obscure Reflections (2009)

Mindig vonzónak találtam az olyan zenekarokat, amelyek egy úgynevezett “rosszabb minőségű” táptalajban tudtak gyökeret verni és megmutatni szépségüket a világnak. Ezalatt azt értem, hogy olyan országból, közegből származnak, aminek egzotikussága megkérdőjelezhetetlen nemcsak földrajzi helyzete, de a fémzenét illető támogatása miatt is. Ilyen csapat az izraeli Xenolith is, akiknek a lemezére azonnal rábólintottam a kiadónál, hogy […]

Tovább »

Within the Ruins – szellős hangulatú dühöngés

Friss albummal jelentkezett a Within the Ruins. A jellegzetesen dühödt, ám javarészt mégis érthető énekkel előadott, szellős, kísérletezős. dallamos-progresszív deathcore zene kedvelői már megtekinthetik a Black Heartot, az első hivatalos videot.

Within The Ruins - Black Heart (Official Music Video)

A banda tényleg kiteszi szívét-lelkét – ezt láthatjuk is! A zenekar csatornáján egyébként sok egyéb érdekesség is látható-hallható. Például kedvenc 5-lemezem, amit muszáj újra és újra végighallgatni, elmélkedések az alul- és túlértékelt zenékről, a járványhelyzetről, sőt azokról a country dalokról is, melyeket szívesen játszanának.

Within The Ruins - 5 Albums To Hear Again For The First Time (Official Interview)

Szórakoztató látni az interjún, ahogy egyikük nagyon tud nézni, míg a másikuk megfejti a saját válaszát. De tegyünk igazságot: kétségtelenül nehéz kiválasztani 5 kedvenc lemezünket. A számukra köztük van néhány Black Sabbath, a Metallica Justice….-a és kiderült, melyek értek meg bennük idővel. Ezek után ki ne akarna belelesni a dalaikba?

Alase – névtelen lebegés finn nyelven

Az Inverse Records jelentette meg a finn Alase egydalos kislemezét. A bemutatkozás különös módon a zenészek részéről is az énekesekre helyezte a hangsúlyt. A Vailla nimeä című dal a csapat újabb, progresszív oldalát mutatja be. Két énekessel Juha Tretjakov és Markus Hirvonen-nel adják elő. A különböző stílusú vokál-elemek igazán színessé teszik az alkotást. A zenészek elképzelése szerint a rájuk jellmező, korábbi télies -fagyos doom , majd death metal hangulatot a technikás riffekkel és az azokkal ütemesen megszólaló dobbal viszik tovább a modern metal irányába. A zene, valóban, meglehetősen modern, sok-sok ’70-es évek beli progresszív elemmel.

Janne Lunnas gitáros így mutatja be a művet: „Markus és Juha hangja nagyon összeillik. Néha azt is nehéz megmondani, melyikük énekel. Kettejük jelenléte több zenei lehetőséget biztosított a számunkra – és az eredménnyel különösen elégedettek vagyunk. A megjelenített hangzás, a ritmusok egyre színesítik azt, amit eddig az Alasé-val játszottunk. A csendes, dallamos, tiszta ének ezúttal jelentős szerepet kapott.

Alase - Vailla nimeä (OFFICIAL AUDIO)

Hundred Headless Horseman – koncepciós lemezen a világvége

Érdekes zenei kalandokra invitál minket a finn Hundred Headless Horsemen zenekar, akiknek 2015 és 2016 hozott egy-egy EP-t, majd hosszadalmas hallgatást. A finnek azonban nem tűntek el végleg, sőt, teljes erőbedobással térnek vissza hamarosan megjelenő bemutatkozó albumukkal, ami témakörében a világvége köré épül. Elsőre elcsépeltnek tűnik ugyan, de a csapat megközelítése nem a szokványos apokalipszis képet festi le, sokkal inkább annak a folyamatnak a menetét, ahogy az emberiség túlzott önbizalma miatt szépen lassan felemészti önmagát. Miközben úgy érezzük, mindent irányítunk és tudatosan tervezgetjük a jövőt, elfelejtjük, hogy igazából biológiai lények vagyunk, melyek csupán a természet szeszélyétől függnek.

Az Apokalepsia dalaiban fog igazán kiteljesedni a banda leírásuk szerint. Pszichedelikus rock/metal fúzióját képzelték el death metal elemek beillesztésével, ami egészen izgalmasnak hangzik. Hogy ez a fúzió mennyire lesz életképes, az természetesen akkor fog igazán megmutatkozni, ha a teljes lemezt meghallgattuk. Addig viszont itt egy kis ízelítő az első kislemez Cataclysm című dalának képében.

Hundred Headless Horsemen - Cataclysm

Human Equation – mexikói progresszió

 
Sokszor nem számolunk a metal nagyhatalmak felsorolásakor a dél-amerikai országok teljesítményével, pedig ha nehezebben is jutnak el hozzánk, de zenekaraik már évtizedek óta jelen vannak az extrémebb színtéren is. Mexikó sem kivétel ez alól és otthont ad a fémzene minden irányzatának, az underground élet pedig egyenesen virágzik. Ebben kutakodva találhatunk magunknak például olyan zenekarokat, mint a progresszív death metalt játszó Human Equation, akiknek most jelent meg The Human Universe című bemutatkozása. Érdekes hangulatú anyag, ami a technikásság helyett sokkal inkább egyfajta régimódi progressziót hivatott bemutatni. 

The Human Universe by Human Equation

Proliferhate – olasz petting Opeth dalokra

 Mióta az Opeth nekilátott kiégését és ötlettelenségét (erre maga Mikael is több interjúban hivatkozott őszintén) a 70-es évek imádatának leple alá temetni, sokan maradtak extrém, mégis progresszív elemeket felvonultató lemezek nélkül. A hiánypótlásra már számos banda bejelentkezett több-kevesebb sikerrel. Hozzájuk sorolnám az olasz Proliferhate csapatát is, akik immár második nagylemezükkel igyekeznek bekerülni a felső körökbe. Új anyaguk végighallgatása ettől függetlenül is képes néhány kellemes meglepetést okozni, mert bizony nemcsak a klasszikus Opeth lemezek voltak rájuk hatással, szintén bőven merítenek a progresszív rock hőskorszakából is. A Demigod Of Perfection dalait itt találjátok. 

Symphony Of Symbols – Historiocriticism – 2018

    Időnként mindenki hajlamos belefeledkezni a hétköznapokba, követni a rutint és érezni valami nyomasztó hangulatot, aminek nincs tisztában az eredetével. Valahogy így vagyok most én is a hosszú, gyakorlatilag hetek óta változatlan időjárást produkáló ősszel, amikor semmi kirívó esemény nem történik, csak annak a bizonyos mókuskeréknek a taposása. Nem lehettem sokkal különb állapotban akkor […]

Tovább »

Fragarak – a társadalom misztikumai

 Önmagában is érdekes téma a társadalmak viselkedése, kultúrák ütközése, egybeolvadása, a hatalmi harcok, intrikák világa, de ha mindezt a világ egyik legsokszínűbb, legnagyobb népességgel rendelkező tájáról kapjuk, akkor meglehetősen hitelesnek tekinthető. Az indiai Fragarak zenekar pont ebben a közegben működik és négy évvel debütálásuk után elkészítették újabb elképzelésüket ezekről a témákról. A progresszív death metalként emlegetett zenekar definiálása még a prog jelző ellenére is szűkösnek tekinthető, mivel zeneileg rendkívül változatos, egyedi hangszínt ütnek meg, kezdve a klasszikus extrém vonaltól a népies kinyilatkozásokig, de van itt melankólia, gótika, némi black metalos beütés a vokálok miatt és számtalan furmányos, csavaros szerzemény, amiből ízelítőnek itt az In Rumination II. 

FRAGARAK (India) - In Rumination II - Reflections (Experimental Death Metal)