3. nap Kicsit későn értem le a harmadik napon, ami egyben azt is eredményezte, hogy a Red Swampről sikerült jól lecsúsznom (pedig érdekeltek volna nagyon, pláne úgy, hogy a stoner/doom/sludge/southern vonal finoman szólva se volt túltolva a fesztiválon; jól jött volna kicsit több ilyen stílusú zenekar). Így az első, akiket hallottam aznap, a Nevergreen volt. […]
Tovább »
A brazil Sepultura a 80-as évek thrash hullámának egyik legerősebb, legbetegebb zenekaraként kezdte pályafutását olyan klasszikusokkal, mint a Schizophrenia, a Beneath The Remains és személyes kedvencem a korszakból, az Arise. Kő egyszerű, mondhatni bunkó zenéjük és lendületük úgy tört előre, hogy azt mindenki megemlegette, bizonyítva a tényt, hogy a […]
Tovább »
Be kell valljam, sosem voltam egy nagy thrash metal rajongó annak ellenére sem, hogy a legismertebb bandák bizonyos dalai gyakran megfordulnak a lejátszómban. Ez azt jelenti, hogy néhány dal erejéig életképes nálam a legtöbb zenekar, utána a gyakorlatilag ismétlődő fordulatoktól, nyakatekert gitárszólóktól és dühös, nyálfröcsögős szövegköpködéstől gyorsan elegem lesz az egészből. Hiába nem […]
Tovább »
Jövőre lesz 20 éve, hogy a jól megtermett „Derrick felügyelő” áll a Sepultura mikrofonja mögött, sokan mégis a mai napig visszasírják Max Cavalera-t. Az ős-fanok persze leginkább az első 4 lemezt, azok közül is a Beneath the Remains, illetve Arise párost favorizálják, a Chaos A.D. már kevésbé talált be náluk, a Roots meg aztán […]
Tovább »
1977-ben kreativitással pofozgatva a pénzhiányt és időhiányt megjelent a végtelen űr rockoperája, ahol R2D2 már lazán megelőzve korát nyomatta a dubstepet, míg a sötétség és gonoszság ura, Darth Vader bevezetett minket a death metal vokalizálásának őskorába. Baromira elcsépeltnek hathat az ötszáz valahányadik Vader lemeznek felhozni egy ilyen párhuzamot, de véleményem szerint ez most […]
Tovább »
A banda új albuma január 13-án, Machine Messiah címmel fog megjelenni.
„A Machine Messiah albummal kapcsolatban mindennel nagyon elégedett vagyok.” – mondta korábban Andreas Kisser, a zenekar gitárosa. „Ez a Sepultura lemez egy új irányt jelent, egy új intenzitást, egy új zenei kihívást, egy előrelépést. Alig várom, hogy megmutassuk a világnak!”
Az akkor bemutatott, I Am The Enemy című daluk koncertváltozata után megérkezett a dal hivatalos klip verziója is.
További hír, hogy az új album megjelenése után pár héttel, január 27-én a Rhino Records jóvoltából SEPULTURA – The Roadrunner Albums: 1985-1996 címmel egy zenekar korai (Max-éra) lemezeit összefoglaló 6 CD-s box-szett kerül a piacra a kezdve a Bestial Devastation kislemeztől a Roots albumuk bezárólag.
Mindennel nagyon elégedett vagyok! A Machine Messiah egy hamisítatlan Sepultura album lett, de újfajta irányultsággal és intenzitással, új zenei kihívásokkal. Mindenképpen léptünk vele egyet előre!”
Sepultura – Machine Messiah
(Nuclear Blast)
| 1. | Machine Messiah |
| 2. | I Am The Enemy |
| 3. | Phantom Self |
| 4. | Alethea |
| 5. | Iceberg Dances |
| 6. | Sworn Oath |
| 7. | Resistant Parasites |
| 8. | Silent Violence |
| 9. | Vandals Nest |
| 10. | Cyber God |
– Kezdjük talán ott, hogy elmesélitek hogyan is zárult a gerilla könyvkiadás a Rex Brown életrajz esetében? Pityesz: “Max”imálisan elégedettek lehetünk szerintem, hiszen egy olyan tervet szerettünk volna megvalósítani, amely eddig nem volt jellemző könykiadás szempontjából. Sajnos, látható manapság, hogy mennyire közömbössé vált a világ, mennyire bizalmatlanok az emberek egymás felé, még egy olyan közösségben […]
Tovább »
