Kényelmetlenül fészkelődnék idén, ha valaki feltenné a kérdést, hogy melyik doom lemez tetsztett leginkább. Igen, akadtak nagyon erős lemezek, akadtak stílusukban korrekt és megbízható kiadványok, de ami két vállra fektet és újra hallgattatja magát beláthatatlan számmal, olyannal még nem igazán találkoztam. Egészen addig, amíg rá nem leltem a svéd (mi más) Vanhävd bemutatkozó (!) lemezére, […]
Tovább »
