LizZard – Eroded, amikor a lebomlás épüléssé válik
A Pelogic Records kiadásában jelent meg 2021. februárjában a francia power-trio LizZard teljes hosszúságú lemeze, az Eroded. A csapatot 2006-ban alapította Katy Elwell (dobos), William Knox (basszer) és Mathieu Ricou (gitáros, énekes). Egy véletlen találkozás során kiderült, hogy egészen hasonló zenei világképpel rendelkeznek, így hamar összeállt a LizZard. Ahogy magukról írják, egyfajta idioszinkratikus (azaz egyedi sajátosságokkal bíró) muzsikát kívántak létrehozni a kortárs zenében, és már ismert stílus elemeket igyekeznek beépíteni muzsikájukba azok romanticizálása nélkül. Bizton merem állítani, hogy ez sikerült nekik.
A már több évtizedes progresszív rockot, némi fúziós hatással bíró „agyasabb” melodikus modern rockot a korai REM, a ’80-as évek Rush-ja, a mai Tool, a rendkívül változatos Seattle-i (és környéki) bandák hangulatát, a stoner rockot mind-mind kihallani a néha pergős, máskor melankolikus nótákból. És igen, minthogy franciáknak nevezik a zenekart talán azokat a francia és francia-kanadai könnyűzenei pop-rock előadókat is áthallani, kik a rock stílus több határán készítettek kiváló lemezeket (ld. Daniel Bélanger). Az angol nyelvű előadás még közérthetőbbé teszi a dalok üzenetét, noha a zene hangulatával franciául is komoly hatást gyakorolnának. Az indulás követő EP már maga figyelemfelkeltő volt. A zenei áttekintések azóta is szívesen emelik ki a poliritmikus hangzást, az új lemeznél különösen. Annak megalkotásában nem csak a dob, valójában minden hangszer kiveszi a részét.
A dobos, Katy Elwell így szólt az új anyagról:
„A dobolás a számomra valami elsődleges, törzsi kifejezésmód önmagam bemutatására. Imádom a ritmusfolyamot! A doboláshoz egy kicsit úgy közelítek, mint valami harcművészethez. A Bloodown-ban megjelenő játékom ennek jó példája, úgy érzem magamat, mintha egy küzdelemben lennék jelen. Egyszerűen imádom!„
A banda erőteljes megszólalása, a modern rockot és a progresszív zenei elemeket váltogató, a szellős hangzást hirtelen tömören lüktetőre kapcsoló ütemezés, ráadásul egy trió ily’ masszív előadásában mély lenyomatot hagy a figyelmes hallgatóban. S hogy a lágyabb dallamokat hogyan elegyítik ugyanezzel a háromhangszeres eszköztárral, arról bárki meggyőződhet egy korábbi daluk felvétele alapján.
Mint az új lemez ismertetőjében a kiadó írja, a zenéhez kapcsolódó artwork színvilága (ami megjelenik a videóban is) pontosan jellemzi azt a mentális és társadalmi állapotot, amiben az utóbbi évben-években élünk világ szerte. A bágyadtság és a fáradtság az elerodálódott lelkek hangulata lengi be a képet, és egyébként ez köszön vissza a video-klipek többnyire puritán, alulvilágított megjelenésében.
A LizZard dalírási gyakorlata általában a ritmizálások felépítésével kezdődik. A dallam-mintákat szervezik fogós kiállásokkal egyfajta dalfolyammá. Jóllehet, a kiadó a reprezentációs anyagában nem szűkölködik a magas hangszeres tudást, a zenei (mind zenészi, hangszerelési) és szövegírási képességeket kiemelve valójában annál sokkal jobban „beszélnek” maguk a dalok. A lemezt egyaránt megjelentették CD-n, LP és digitális formában.
