A teratóma az orvostudomány egyik legbizarrabb jelensége: egy olyan daganat, amelyben gyakran szőr, fogak vagy csontok növekednek. A német Teratoma zenekar esetében a névválasztás tökéletesen leírja a zenéjüket: valami, ami a felszín alatt növekszik, undorító, groteszk, de közben tagadhatatlanul „élő”. A régi sulis death metal csapat március 25-én szabadítja ránk pofásan ocsmány borítóval ellátott második nagylemezét Longing Veracity címmel.

A másvilági intrók hamar átadják a helyüket a zsigeri death metalnak, ahol a mocsaras gitárok, a lüktető basszus és a feszes dobok alkotnak halálos elegyet. Ez a fajta megközelítés nem a sebességmámorról szól, hanem az erőről és súlyról: középtempós, groove-os témák, amik rozsdás láncként tekerednek a hallgató nyakára. A több mint 45 perces játékidővel rendelkező anyag egy igazi behemót, ami lassan, de biztosan emészti meg az áldozatát.

A legendás japán szörny, ősi titán, Gojira ihlette a finn power metalos Metal De Facto új dalát. Ez a dal már a második előzetese a zenekar március 6-án The Land Of The Rising Sun – Part 2 című albumának. A dalhoz videó is készült.

„Míg a Land of the Rising Sun 2. albumhoz írtuk a dalokat, végignéztem az összes filmet, ami a legendás japán szörnyetegről készült, és rájöttem, hogy kell egy dal róla az albumra.” – mondta Sami Hinkka basszusgitáros.

Az Reaper Entertainment kiadásában megjelenő 10 dalos lemez borítóját Havancsák Gyula készítette, elsőként bemutatott Across the Milky Way daluk videója pedig itt látható.

Az német speed metal harcos Cruel Force bemutatta a vadonatúj dalának, a Whips-A-Swinginging videóját. A klippel Haneda című negyedik albumukat vezetik fel, a mely március 27-én jelenik meg a Shadow Kingdom Records kiadásában.

A Haneda a tiszta, ősi old-school speed metal, amelyet a 80-as évek szellemében kovácsoltak. Epikus atmoszférákkal, neoklasszikus érintésekkel és borotvaéles riffekkel szólnak.

Cruel Force – Haneda

(Shadow Kingdom Records)

1. The Cross
2. Whips-A-Swinging
3. Savage Gods
4. Sword Of Iron
5. Crystal Skull
6. Warlords
7. Black Talon
8. Titan’s Awakening
9. Haneda

Új single-dallal jelentkezett a pop-punk vonalas NoWay! zenekar. A vég dallama című dalukkal tovább mélyítik azt az új korszakot, amelyet a zenekar a Hazugságok Karneválja megjelenésével indított el: hangzásában zúzósabb, nyersebb, témájában pedig egy kifejezetten posztapokaliptikus víziót tár a hallgatók elé. Az elmúlt hónapokban a NoWay! tudatosan építi új arculatát és zenei világát, amelynek A vég dallama egy fontos mérföldköve. A szerzemény sötét képet fest egy olyan világról, ahol a pusztulás nem hirtelen csap le, hanem lassan, elkerülhetetlenül válik valósággá.

„A Vég Dallamával azt a dühöt és elkeseredettséget szeretnénk átadni, ami abból fakad, hogy az emberiség milyen módon teszi tönkre önmagát, az élővilágot, az egész Földet. Ezt az érzést igyekeztünk beletenni a zenébe, ez az eddigi leghúzósabb, legpörgősebb dalunk.” – mondta a zenekar gitáros-zeneszerzője, Toperczer Ákos.

A francia egyszemélyes kísérleti black/industrial/krautrock projekt, a Maquerelle új albummal tért vissza. A Dépotoir des Hippocampes (tengericsikó szemétlerakó) című lemez öt évnyi munka eredménye, amely különféle reflexiókat és mellékprojekteket is magában foglal (például az alkotó elektro-indusztriális Flacorne projektjének hangjait). A február 18-án fog megjelenő lemez az álomlogika feltárásaként megfogalmazott cél az álomélmény elemeinek zenei világba való átültetése: szavak, gesztusok és helyzetek, amelyek jelentése nem azonnal nyilvánvaló, de érzelmi és szimbolikus töltettel bírnak.

Maquerelle úr, a projekt ötletgazdája elmagyarázza, „hogy az új fejezet kompozíciós folyamata ezen álomszerű anyagok személyes emlékekkel, érzelmekkel, fóbiákkal és megbánásokkal való összekapcsolásán alapul. Zeneileg és dalszövegileg az album az írásstílusok és -formák (vers, próza, improvizáció) hibridjére támaszkodik, célja a feszültség, a kellemetlenség és az elmélkedőbb pillanatok közötti kontrasztok által jellemzett érzékszervi folytonosság létrehozása.”

Az alkotó az album nem csak koherens egészként, de független darabok sorozataként is megálmodta, amelyek tetszőleges sorrendben, vagy akár részletekben is meghallgathatók. Íme az egyik ilyen részlet, a Les Pihis.

A philadelphiai kaotikus metalcore zenekar, a Pipe Bomb három korábbi kislemezes dala után kiadta Will Kill The Worst Parts Of Myself című dalát, amely a hamarosan megjelenő 10 dalos Hell Hole albumának előzeteséül szolgál. A dal hű marad a projekt math/metalcore gyökereihez, miközben a disszonanciát és a strukturálatlan agressziót helyezi előtérbe a hagyományos dalszerzéssel szemben. A dalról Mitchell Layton énekes így beszélt:

„Könnyebb elutasítani rossz szokásainkat, mint egyszerűen küzdeni ellene: depresszió, szorongás, fájdalom –, de mindannyiunknak felelőssége szembenézni azokkal a dolgokkal, mely életünket rosszabbá teszik.

Ez a dal arról szól, hogy elismerem azokat a gondolkodásmódokat és létezési formákat, amelyek szabotálják az életem, és ha talán nem úgy tűnnek, legalább részben az irányításom alatt állnak. Nem kellemes a tudat, de részben te is hozzájárulsz mindennapi szenvedésedhez, és ezen nincs mit változtatni. Még ha nem is old meg mindent, da a te felelősséged is, hogy megbirkózz a démonjaiddal. Meg kell ölnöd önmagad legrosszabb részeit.”

Hamarosan új lemezével tér vissza a Threat Signal. A kanadai metalcore / groove metal zenekar legutóbbi albuma a 2017-ben megjelent Disconnect volt. 2025. júliusában John Howard énekes Instagram oldalán közölte, hogy a csapat elkezdte ötödik albumának felvételeit. Revelations című lemezük március 27-én jelenik meg az Agonia Records gondozásában, amiről Non-Essential daluk ismerhető meg.

Threat Signal – Revelations

(Agonia Records)

1. The Great Tribulation

2. Non-Essential

3. Exercise The Demon

4. Fire At Will

5. Death Will Find Us All

6. Paralysis

7. Revelations

8. NME

9. Hell And Back

10. Live For You

Az Infestuous nevű brutal death metal projekt, amelyet Alan Cassidy, a The Black Dahlia Murder dobosa és Matt Tluchowski, a Doctor Smoke énekese/gitárosa működtett, megosztotta Palace Of Rot dalának hivatalos videóját. A dalban és a klipben is Steve Lehocky (ex-Doctor Smoke) vendég gitározik.

Maga a projekt története még 2009-re nyúlik vissza, ám a tagok egyéb zenei elfoglaltsága miatta sokáig jegelve volt, míg nem a közelmúltban újraélesztették. A zenekar debütáló anyaga Unfathomable Mutagenic Abominations címmel április 17-én jelenik meg a Silent Pendulum Records gondozásában.

The Glimmering Expanse címmel befutott az atmoszferikus black metal vonalas Hænesy készülő új lemezének első dala. A zenekar legközelebb élőben február 21-én az A38 Hajón az Entrópia Architektúra lemezbemutatóján az Oaken társaságában fog fellépni.

A bostoni Raibard zenekar bevallott célja, hogy hagyományos értékeket, nyugodt pillanatokat hozzon a rockzene kedvelőinek életébe, szemben a pár másodperces videókra és tartalmakra szocializálódó világgal. Bevallásuk szerint a zene intimitását, gondolatébresztő képességét tartják a legfontosabbnak, a céljuk eléréséhez pedig a legfőbb klasszikusokhoz nyúlnak vissza inspirációként. Március 6-án megjelenő Postscript lemezük ezt a filozófiát viszi tovább, olyan előadókat emlegetve, mint a Rush, a Led Zeppelin, vagy akár Mozart. Zenei szempontból elsődlegesen progresszív rocknak nevezhetjük a munkájukat, de nem állnak messze az akusztikától és a pszichedeliától sem. Az énekért, gitárért felelős Daniel Gil komolyzenei munkássága révén már Grammy-díjra is jelölték, az őt kísérő Greg Dellaria (basszus) és Phil MacKay (dobok) is alapos zenei képzettséggel rendelkezik.

A 39 perces, tíz dalt tartalmazó Postscript inkább érződik egy meditációnak, mintsem egy hagyományos rocklemeznek. A dalok témái az öregedéstől (Time) a reinkarnáción át (Still Your Name – itt Jeff Kolter vendégbillentyűs is közreműködik) a természet gyógyító erejéig (Forest Queen) terjednek. De kapunk társadalomkritikát a mókuskerékről (Path of Day) és a digitális izolációról (Unbroken Soul) is.

A Raibard alternatívát szeretne kínálni a hipertechnológiai darálóval szemben és visszavezetni a hallgatót a jelenlétbe. A színpadon és a stúdióban is a zenei végrehajtásra és a kémiára helyezik a hangsúlyt a látvány helyett. Aki szereti a Jethro Tull, a The Gathering vagy a King Crimson zenei agytornáit, de vágyik valami intimebbre és földhözragadtabbra, annak érdemes lesz odafigyelnie a Postscript-re.