A Fission név mögött egy projectet találhatunk , melyet Andreas Hedlund (Vintersorg) és Benny Hägglund (VINTERSORG koncert dobos) keltett életre. A project 2000-ben alakult és zenéjében remekül egyesíti az agresszív riffelős részeket a fogós komplex dallamokkal. A Crater a zenekar bemutatkozó albuma és bővelkedik a jó dalokban. A lemezen hagyományosnak mondható Skandináv death/thrash metal hallható, […]
Tovább »
Grand Alchemist: Intervening Coma-Celebration, 2002, Riot Records. Az interneten való szörfözés közben bukkantam erre a különleges bandára, és egyből megtetszett. A Grand Alchemist nevű zenekar 1995-ben alakult, akkor még Morrheimnek hívták, a mostani nevet ’98-ban kapta. Morrheim néven meg is jelent 2 demójuk a The Midwinter frost, és a Forever night infinity. Sajnos ezeket én […]
Tovább »
Ugyan ez az album még megjelenés előtt áll , mégis úgy gondoltam írok róla pár sort. Gondolom a keményebb zene kedvelőinek nem igazán kell bemutatni Peter Tagtgren-t Ez az emberke szinte mindent csinál amit lehet , zenél, producerkedik, technikuskodik szal mindent:) De amiért én most itt írok az a zenélés, mégpedig a Hypocrisy soraiban, ahol […]
Tovább »
Az amerikai Impellitteri egyike a kedvenc bandáimnak, Crunch című 2000-es albumuk pedig egyenesen a legkedvesebb albumom a heavy-power műfajban. A banda motorja, Cris Impellitteri remekül ötvözte az európai power riffcentrikusságát az eu power dallamközpontúságával. . Impellitteri, aki maga is gitárhősként indult a 80-as évek elején, rájött, hogy a hallgatók nem végnélküli szólókat, hanem élvezhető dalokat […]
Tovább »
A svéd In Flames zenekart gondolom senkinek nem kell bemutatnom. A banda 1994-2000 között 5 nagylemezt és 2 EP-t adott ki, mindegyiken igazi minőségi dallamos death metal (vagy inkább nevezzük dallamos, hörgős zenének) volt. A fordulópontot a 2002-es Reroute to Remain album jelentette, ami csak nyomokban emlékeztetett a régi In Flames-re. Ennek ellenére az a […]
Tovább »
A banda a neten keresett oldalakat, magazinokat, akik lemezkritikákat írnak, és így talált rá a Fémforgácsra, bár hogy hogyan, arról fogalmam sincs, viszont 1 hétre rá meg is kaptam a 2004 decemberében megjelent cdjüket, ami a ”7 – Dawn of the Night” címet viseli. A névből azt hiszem mindenki kitalálhatja, hogy a srácok nem árulnak […]
Tovább »
…hát igen, hosszú hallgatás után írok újra lemezismertetőt! Szerintem aki végighallgatja ezt az albumot, valami nagyon jóval ismerkedhet meg… Hát hadban álltam eddig a francia zenészekkel, talán kivétel csak az Adagio-volt, de lassan át kell értékelnem a francia metal-ról alkotott véleményem. Ez a kis tünemény csapat 2000-ben alakult, méghozzá olyan céllal, hogy valami újat hozzanak […]
Tovább »
Na igen. Minden jobb csapatnak eljön az az idő, amikor csinál egy olyan lemezt, ami teljesen megosztja a rajongótábort. Elég a Hypocrisy – Catch 22 című remekművére gondolni, ami ugyebár kettétépte a fanokat, voltak, akik megutálták a zenekart, voltak, akik akkor szerették meg igazán. Nos, a Kataklysm történetének második ilyen albuma elé érzezett. Ennél az […]
Tovább »
Garael barátommal azon dumcsiztunk, hogy fölösleges dolog a kategorizálás. Hát igen, azt állítom most is. De a kategorizálás kell, mert így lehet jobban érzékeltetni az adott album által képviselt zenei irányt. Hát, amit a The Legion albumán hallunk, az black metal. Nem holmi szintis vámpírmese megzenésítve, nem electro-indusztriál gépezet, hanem az, amiről mindig is szólt […]
Tovább »
Amikor az ismerősöm 2002 végén azt kérdezte tőlem, hogy „figyelj má’, hallottad már az új Lowbrowot?”, az én válaszom az volt, hogy „haggyá’ má’ békét, nem kell a póver metálod, most jelent meg az új Napalm Death, van mit hallgatnom”, vagyis elküldtem a Lowbrowjával együtt. De a következő mondata nagyon meglepett: „ebben a bandában zenél […]
Tovább »
